7.Rész

Érzelmek

*Amy szemszöge*

   A motorhomeok közt sétálva észrevettem Abbeyt és Raikkönent vitatkozni,amitől halvány mosoly kúszott az ajkaimra,és eszembe jutott a beszélgetés Kimivel,amit még reggel,az első szabadedzés előtt ejtettem meg.

-  Komolyan kell neked ez a lány?-dőltem neki a pultnak a Lotus homejában.

-  Igen.Akár hiszed,akár nem,lenyűgöz engem.

-  Csak viccelsz,ugye?-pislogtam rá ijedten.- Ezzel mindennek ellentmondasz,amit a héten eddig vele műveltél.

-  Tudom,de ma reggel,amikor Seb kijött Abbey szobájából és elmondta,hogy nála töltötte az éjszakát valami nagyon furát érzetem.

-  Talán csak nem féltékenységet?-emelgettem meg szemöldökeim.

-  Beszélsz marhaságokat!-legyintett,de arcán olyasmit tapasztaltam,amit addig még soha.

   Kimi Räikkönen elpirult.Olyan édes volt,annyira fiatalnak és gyereknek látszott,hogy az valami hihetetlen.Legszívesebben kinevettem volna,de tudtam,hogy akkor soha többet nem fog beszélni velem,mert ő annál büszkébb és makacsabb.Így csak elfojtottam egy mosolyt.

-  Remélem nem akartál kinevetni.-szűkítette össze szemeit.

-  Dehogy akartalak,de be kell ismerned,Abbey tetszik neked.

-  Igen,elismerem tetszik.

-  És miért is?-faggattam tovább.

-  Azért,mert nem adta meg magát nekem elsőre és ez kihívás.

-  Amit úgy akarsz átugrani,hogy be akartad drogozni,majd megerőszakolni?Nézzünk szembe a tényekkel,neked nem azért kell,hogy vele éld le az életed,hanem azért,hogy megdugd és hagyd a fenébe.

-  Lehet igazad van,de akkor is.Folyamatosan itt lebeg a szemeim előtt,nem tudok nem rá gondolni.

-  Azért,mert a kicsi Kimi már nagyon meg akarja szerezni magának.-bökök ágyéka felé.

-  Oké,ezt inkább hagyjuk.A randim már vár.

-  Istenem,Kimi,mikor nősz már fel?-csaptam a homlokomra.

-  Soha!-kacsintott,majd kiment és vidáman üdvözölt egy magas,szőke lányt.

   Kicsit hátrébb léptem,hogy nézhessem őket,természetesen észrevétlenül.Épp kezdtem volna belemelegedni,amikor valaki megbökött hátulról.

-  Te meg mégis mi az ördögöt csinálsz?

-  Sebi...Én csak...én csak...-habogtam rémülten.

-  Nem bánod ha csatlakozom?-vigyorodott el kisfiúsan.

-  Ingyen műsör,semmi ellenvetésem.

*Abbey szemszöge*

-  Annyira gyerekes!-vágtam a finn fejéhez.

-  Nem maga az első,aki ezt mondja,ma valahogy ilyen napom van.-fonta össze mellkasa előtt kezeit.

-  Attól még igaz?!Hogy fordulhatott meg abban a csöppnyi agyában,hogy bedrogoz?

-  Először csak egy kicsi tervecske volt,aztán pedig rájöttem,hogy ez remek lehetőség arra,hogy megkapjam magát,de az a kis hülye keresztül húzta a számításaimat,így nem sikerült.De biztos lehet benne,hogy nem adom fel.

-  Nem adja fel?!Hát nem volt elég ennyi?-hüledeztem.

-  Persze,hogy nem...Magából sosem elég.-kuncogott.

-  Maga most tényleg nevetett?

-  Igen...Csak sajnos nem megy hangosabban,mert akkor elnyomná a maga tombolását,és azt pedig öröm hallgatni.

-  Nyilván.-forrongtam.

-  Ha pedig most megbocsájt,nekem dolgom van.-fordult a szőke lány felé,majd kézen fogta és magához ölelte,majd megcsókolta..és csókolta...és csókolta...és csókolta.

-  Befejezte?-kérdeztem türelmetlenül.

-  Igen.-sóhajtott és elmentek.

   Egyedül maradtam dühömmel és valamin ki kellett töltenem,mert tudtam,hogy ez így nem fog menni.Persze pont akkor nem rendezhetem jelenetet,hisz ott voltak a fotózok és riporterek,jóformán mindenhol.Hogy kicsit lehiggadjak sétálni indultam.Persze jobb nem lett,de legalább volt alkalmam gondolkodni és nézelődni.

   Ahogy a keskeny utcácskán sétáltam megszólalt a telefonom.Nem is kis meglepetéssel konstatáltam,hogy Doris az.Kerek szemekkel vettem fel a telefont.

-  Igen?

-  Szia,Ab!Lenne egy hatalmas kérésem.-kezdett bele azonnal.

-  Nagyon őrült?-nyafogtam.

-  Eléggé,szóval nem haragszom meg,ha nemet mondasz.

-  Megnyugodhatsz,a világ legjobb főnökének nem tudnék nemet mondani.

-  De még nem is hallottad a kérésemet.

-  A válasz biztosan igen lesz.-mosolyogtam higgadtan.

-  Rendben,de ha kiakadsz,kérlek ne ordítozz nagyon.

-  Mondd már...-sürgettem,bár hangom még mindig feltűnően higgadt és kimért volt.

-  Egy más típusú cikkről lenne szó ezúttal,inkább bulvár és pletykalapokba illő...Nehéz lesz,de csak elmondom...Fel kellene szedned Kimi Räikkönent egy hónap alatt úgy,hogy teljesen beléd szeressen.-hadarta.

-  NEM!-kiáltottam kétségbeesetten.

-  De azt mondtad igent mondasz....

-  Meggondoltam magam.Hogy találhatsz ki ilyesmit?

-  Egyáltalán nem az én ötletem volt és mondtam is Betty-nek,hogy őrültség,de egyszerűen lefegyverzett.

-  Mi volt az ajánlata?

-  3.000.000 $...

-  Értem már mire gondolsz.Ez komolyan elgondolkodtató összeg.

-  És a 70%-a a tied lenne.

-  Ki ez a Betty,és miért ilyen fontos neki,hogy Kiminek legyen valakije?

-  Nem az a fontos,hogy legyen valakije,hanem az,hogy egy hónap után szakíts vele.

-  Jó,hogy valakinek van ennyi pénze játékra elkölteni.

-  Egyáltalán nem lenne haszontalan,ugyanis írnál róla egy cikket,amit ő a saját magazinjában publikálna.

-  Miért is olyan fontos ez,ennek a nőnek?

-  Azért,mert Räikkönen csúnyán kibabrált vele és megalázta.

-  El se hiszem.-fintorogtam.

-  Kérlek...Tedd meg a barátságunkért...

-  80% és megcsinálom.

-  Remek!Akkor akár a következő futamon bele is kezdhetsz a kis akciódba.

-  De le is kell feküdnöm vele?

-  Egy megrögzött play boy-t,hogy akarsz másképp a magadévá tenni?

-  Igazad van.Sehogy...

-  Akkor biztosan elvállalod?

-  Számíthatsz rám.-válaszoltam minden érzelem nélkül,majd letettem a telefont.

   Kiszáradt ajkakkal kerestem egy padot,amire leülhetem pihenni egy kicsit és tisztázni magamban az elmúlt 5 perc eseményeit.Talán csak azt akartam,hogy végre kicsit más legyen az életem?De akkor miért kellett nekem ekkorát változtatni?Soha nem tudnék úgy nézni Kimire,mint,ahogy a szöszi németre vagy akár Rikk-re.Pedig az utóbbival tényleg még csak egyszer találkoztam,és nem is sok esély volt a viszontlátásra.

-  Egy fuvart,hölgyem?-jelent meg előttem két láb és két biciklikerék.

-  Öööö...-néztem fel az illetőre és mikor megláttam ki az,majdnem leestem a padról.-Rikk?

-  Szolgálatára,kisasszony.-kacsintott rám,majd felém nyújtotta kezét.

-  Ha már vagány akarsz lenni,akkor miért nem egy Ferrarival jöttél?

-  Nem mindenkinek futja Ferrarira.

-  Azért azt se hiszem,hogy neked pedig csak nagyapám biciklijére telik.

-  Ez a pálya karbantartószemélyzetének főnökétől van,és azért kaptam kölcsön,mert nagyon megtetszett.

-  Ha mindketten ráülünk,akkor nem hiszem,hogy vissza tudod majd adni neki.

-  Megfizeti a csapat.-kacagott fel.

-  Úgysincs mit csináljak.Miért is ne?!-kuncogtam,majd bicikli hátuljához léptem,hogy felüljek a finn mögé,de nem tehettem,ugyanis hiányzott a csomagtartó.

-  Nem oda...-ingatta a fejét.-Ide!-mutatott maga elé a bicikli kormányára.

-  Ha valami bajom lesz,akkor megverhetlek?

-  Bízz bennem.Semmi gebasz nem lesz.

-  A kezedbe teszem az életemet,te őrült finn.

    Kisebb nehézségek árán felevickéltem a kormányra,majd elindultunk.Ahogy a bicikli inogva megindult alattam halkan felsikoltottam és nekiestem a férfi mellkasának,aki viszont meg se rezzent ettől.Hol kacagva,hogy sikoltozva hajtottunk végig a home-ok között,persze az emberek csak néztek minket és tátott szájjal meredtek a két hülyére a nagypapi biciklijén.Szinte biztos voltam benne,hogy a másnapi újság címlapján leszünk,de abban a pillanatban nem érdekelt.Az egész szaros versenyhétvégének ez volt a fénypontja.

-  Köszönöm szépen,hogy vigyáztál rám.-adtam puszit a mosolygó férfi arcára.

-  Nincs mit.Legközelebb majd kölcsönkérek egy igazi Ferrarit,vagy egy nagyobb motort és azzal jövök érted.

-  Esetleg egy repülőt,mert kétlem,hogy az említett járművek tudnak a víz alatt menni.

-  Tengeralattjárót.-tette derekamra a kezét,amit viszont elpirulva konstatáltam,az volt ,hogy nem is akarja levenni onnan.

-  Most mennem kellene,megnézni,hogy hol jár a nővérem.Majd még összefutunk.

-  Persze.Ha bármikor kell egy fuvar...azt hiszem még megvan a számom.-kacsintott rám,majd egy puszit adva homlokomra elhajtott.

*Sebastian szemszöge*

-  Mi ez a nagy mosoly?-dőltem neki a pultnak.

-  Szép idő van.-kacagott finn barátom és beleivott kávéjába.

-  Felleges van odakinn.Ne szédíts,csak mondd meg.

-  Egy felejthetetlen órát tölthettem az egyik legszebb nővel a világon.

-  Megint kit fektettél meg?

-  Valami modellt.Állítólag Alonso barátnője,de ki hisz már az ilyen kis fruskáknak.

-  Kérlek,mondd,hogy nem dugtad meg Dashat?-néztem rá könyörögve.

-  Hogy kit?-ráncolta össze homlokát.

-  Így hívják Fernando barátnőjét.

-  Azt hiszem így hívják,de nem nagyon csevegtünk.Szex közben karattyolt ott valamit oroszul,de nem értettem.

-  Imádkozz,hogy Alonso meg ne tudja,mert akkor kinyír.

-  Dehogy nyír.Csak nem szabad megtudja és kész.

-  Várjunk egy kicsit.Ha te most lefeküdtél Dasha-val,akkor ez azt jelenti,hogy nem akarod többé Abbeyt?

-  Egyáltalán nem,de mivel sem Polka,sem Amy nem igazán jöhetett számításba,Abbigail padig még úgy sem,férfiakkal pedig megint nem,szóval kellett keressek valakit magamnak.

-  De pont őt?

-  Ne nyafogj már,a végén komolyan azt fogom hinni,hogy egy anyámasszony katonája vagy.Nem leszek a barátod többet.

-  Kérlek.Hol érzed te magad?!A dedóban?

-  Nem tudom..úgy nyafogsz,mint egy kislány a dedóból.

-  Hagyjuk inkább egymást.Nincs hangulatom hozzád.

-  Szintén...-elfordult tőlem és lustán mélázott kifelé.

-  Egy Red Bull-t?-kérdeztem két perccel később.

-  Jöhet.-engedett meg egy féloldalas mosolyt,majd levette a felé nyújtott italt.

   Leültünk egy asztalhoz és szótlanul bámultunk kifelé az ablakon,mikor egyszer csak elhajtott előttünk Rikk és Abbey,egy ősöreg biciklin.Kacarásztak és nagyon jól szórakoztak.Nem messze a home-tól álltak meg és mikor Rikk a lány derekára tette kezét,valami összeszorult bennem.Fanyar képpel néztem Kimire,akinek ugyanaz a pillantás ült arcán,akárcsak az enyémen.Rosszul esett,hogy Abbey jobban szórakozik egy számára teljesen vadidegennel,mint velünk...Mondjuk nem Kimivel,de velem.

   Elbúcsúzott Rikktől és mosolyogva elindult felénk.Beérve az épületbe azonnal kiszúrt minket,szerencsére csak én láttam.

-  Mi újság fiúk?!-jött oda és hátba vágta Kimit,aki annyira megijedt,hogy a Red Bull az orrán spriccelt ki.

-  Ha megkérhetem,akkor legközelebb ne lopakodjon a hátam mögé.-törölte meg a finn az arcát.

-  Sajnálom..Legközelebb csörtetni fogok.-arcáról a mosoly letörölhetetlen volt.-Szabad ez a hely?

-  Ülj csak le.-udvariaskodtam.

-  Köszi.-ült is le,még mindig vigyorgott.

*Polka szemszöge*

   Péntek este hulla fáradtan dőltem ágyamra és még fáradtabban rúgtam le a cipőimet,ami kisebb megváltásként érte sajgó lábaimat.Nem vágytam másra,csak arra,hogy lefürödjek és ágyba bújhassak,mert tudtam,hogy a szombat még húzósabb lesz,hiszen nem csak szabadedzés lesz,hanem időmérő is.Ez pedig csak egyet jelentett.Rengeteg munkát,semmi pihenést.

   Tele engedtem a hatalmas kádat vízzel és szórtam bele narancsos fürdősót is.Meztelenre vetkőzve merültem el a habok közt és engedtem,hogy a forró víz minden testrészemet felmelegítse.Csak az orrom és szemeim voltak kinn a habok közül és ez fantasztikus volt.

-  Kopp kopp.-dugta be a fejét az ajtón Amy.

-  Megkérdezhetem miért vagy itt?-nagyon megijesztett.

-  Csak beszélgetni akartam valakivel és mivel sem Sebivel sem Abbey-vel nem tudtam beszélni,ezért gondoltam eljövök ide.Az ajtó nyitva volt én pedig bejöttem.Szóltam,kétszer is.

-  Akkor is,legalább addig menj ki,ameddig megfürdök.

-  Oké.-sóhajtott és kiment.

   Sajnos fel kellett gyorsítanom a tempón,mert nem akartam,hogy sokat várjon rám.Pizsamában,hajamban törölközővel mentem ki Amyhez,aki összekuporodva ült az ágy mellett,a földön.Leültem mellé és vállára tettem a kezem.

-  Miről akartál beszélni?

-  Sebiről...-suttogta.

-  Én tudok neked mesélni róla,nagyon is sokat.Mit szeretnél tudni?

-  Azt,hogy tényleg tetszik-e neki Abbey?

-  Nem tudom,de ha igen,akkor előbb vagy utóbb együtt lesznek.Nem akarlak elkeseríteni,és igaz,ami igaz,téged is nagyon kedvel,de nem tudom hogyan érez irántad,vagy az amerikai piné iránt.

-  Spiné?-ráncolta össze íves szemöldökeit.

-  Nem számít.Viszont azt tudom,hogy ha te szereted azt a kis habókost,akkor megéri próbálkozni.Ha keményen dolgozol érte,akkor meglesz az eredménye.

-  Biztos vagy benne?-emelte rám nagy,kék szemeit.

-  Teljesen biztos.

-  És segítesz nekem?-vetette be ezúttal a kiskutya szemeket.

-  Meglátom mit tehetek.

-  Köszi,igazi batár vagy.-ölelt át jó szorosan.

-  Nincs mit,de nem ígérek semmit.

-  Ez máris több,mint elég.

-  Akkor jó,de most ha nem haragszol,szeretnék aludni egy kicsit.Hosszú napom volt.

-  Bocsi,hogy feltartottalak a hülyeségeimmel.Aludj jól.-köszönt el,majd felállva a földről elindult kifelé a szobából.

-  Te is!-szóltam még utána,majd eltűnt.

   Álmosan bújtam takaróm alá és szinte azonnal el is nyomott az álom.Álmomban nagyon szép helyeken jártam és nagyon mérges voltam,amikor másnap reggel az átkozott telefon csörgésére keltem.Álmosan nyomtam le a zöld gombot és még félálomban tartottam a fülemhez a készüléket.

-  Halo...-nyöszörögtem.

-  Gyorsan öltözz fel és gyere a recepcióhoz. Abbey kikezdett Kimivel.-hadarta a hang és már bontotta is a vonalat.

***

Ez lett volna a rész,mint látjátok valamivel hamarabb,mint általában.Elkezdődött a nyár,így nekem is több időm van írni.

Az előző részhez köszönöm a hozzászólást,remélem ide azért többet kapok majd.

Folytatás várhatóan ehhez a történethez lesz,egyelőre nem tudom mikor de 2-3 napon belül lehet rá számítani.

Addig is kitartást,hisz holnap már péntek.Jó szurkolást a hétvégére,ha addig nem jelentkeznék!

Puszi:*:*