6.Rész

Szex és egyéb drogok

   Sebastian már a nagyon sokadik italán volt túl,mikor bevágódott mellém és kivettem kezemből a még érintetlen vodka martinit,amit Kimi hozott,hogy feltétlenül meg kell igyam,mert még nem vagyok eléggé beállva,hogy táncolni merjen velem.

-  Hé,szöszi!Az az én italom!-kiabáltam neki a hangos zenén túl.
-  Sajnálom,ma este annyit iszok,amennyit akarok!-válaszolt könnyelműen,majd felhajtotta az italt.

   Addig fogalmam sem tudtam milyen,amikor egy ember,amikor sok idő után először rúg ki a hámból,de abban a pillanatban,amikor észrevettem a német arcán a torz vigyort,akkor felismertem ezt az érzést is.Mohón kapott volna a következő ital után is,de elvettem elől és jó távol tartottam tőle,hogy semmiképp ne tudja elvenni tőlem.

-  Add vissza a Margarita-t!-kiáltotta és felpattanva az ital után nyúlt,de kibillenve az egyensúlyából rám esett,ezzel pedig minden levegőt kipréselt belőlem.

   Kiejtettem a poharat a kezemből és az darabokra tört,de valami más,sokkal fontosabb dolog történt.A szöszi felkönyökölt és rám nézett.Szemeiben csak zavarodottságot és részegséget láttam,viszont volt bennük valami más...Valami buja és vágyakozó.

-  Meg akarlak kapni...-súgta fojtott hangon.
-  Sebastian,ez nem helyes.Nem kaphatsz meg,mert részeg vagy.
-  Ha csak részeg lennék.Megkíméltelek egy kisebb adag kokain elfogyasztásától.Jössz nekem ennyivel.
-  Esetleg később,amikor nem leszel bedrogozva és részeg.
-  Beszélhetnél Kimivel,mert ő többet tud a drogokról és lehet szívesebben meg is dugna,mint én.
-  Te most nagyon nem vagy önmagad.Pattanj,visszaviszlek a hotelbe.-löktem le magamról,amitől majdnem a földre esik,de végül nagy nehezen sikerült feltápászkodnia.
-  Hová mennek?-ragadta meg Kimi a karom,amikor Sebit magam mellett támogatva elindultunk kifelé.
-  Visszaviszem ezt a kis részegest a hotelbe.
-  Szerintem visszatalál ő egyedül is,ön pedig leül mellém és iszik még egy italt.
-  Még csak az kellene.Így is eléggé be vagyok rúgva,nincs szükségem arra az egy italra és magával még lesz egy kis beszélgetésem holnap a két szabadedzés között.-böktem meg idegesen mellkasát és kézen fogva a németet elhagytuk a klubbot.

*Sebastian szemszöge*

  Szempilláimon keresztül éles fény szűrődött be és amint kicsit magamhoz tértem ismét kiütött a fájdalom,amit agyam szétrobbanása okozott,vagy legalább is abban a pillanatban ezt éreztem.A fejem lüktetett,mintha ezer oompa-loompa(Chralie és a Csokigyár)kalapált volna odabenn és nem igazán akaródzott nekik abbahagyni.

   Kinyitotta a szemeim és végre elkezdtem befogadni a környezetemet és annak darabkáit.Egy dologban első pillantásra,még kábán is biztos voltam....nem az én szobámban vagyok.A berendezés ugyanolyan volt,de valami mégis különbözött,rend volt.Egy 2.1-es iPod rendszerből bódító dallamok szálltak a levegőbe és keringtek,talán Maria Callas,de nem voltam otthon az operában.Homlokomhoz emeltem kezem és mivel ujjaim  jéghideg volt ezért megérintettem homlokom,ami leírhatatlanul jól esett.

-  Hát felkeltél!-jelent meg Abbey,egy szál ingben,ami nagyon is ismerős volt.
-  Azt hiszem igen,de....
-  Tessék,kávé.-nyomott a kezembe egy bögre gőzölgő feketekávét.
-  Kö...kösz...
-  Ez a legkevesebb,miután megmentettél este a drogtól.
-  A mitől?-néztem rá kicsit zavarodottan,de aztán eszembe jutott Kimi és az őrült kokainos ötlete.-Az....Nincs mit.
-  De van,mert másképp biztosan lefeküdtem volna vele,amit pedig nem akarok.
-  Szabad megkérdezni,hogy miért nem?
-  Idd a kávét és közben elmagyarázom.
-  Gyere és ülj ide mellém,akkor megiszom.-paskoltam meg a matracot magam mellett,ő pedig mellém ült.

   A lezseren begombolt ing látni engedte fehér combjait és hasának egy részét,valamint melleinek is egy részét.Csodálatosan szép volt ez a lány,mintha csak egy angyal lenne.Hibátlan bőrrel és smink nélkül is csodás arccal.Megbabonázott,ahogy ránéztem és majdnem kiejtettem a kávém a kezemből.

-  Vigyázz,foltos lesz a takaróm!-kapott gyorsan a kezemhez,mert tényleg majdnem borult a kávé.
-  Ó,köszi.-mosolyogtam rá kábán.
-  Szóval...miért nem akarsz lefeküdni a galaxis egyik legnagyobb play boyával?
-  Azért,mert még soha nem voltam együtt úgy senkivel és egy különleges személynek tartogatom magam.Nem szeretném egy koszos vécé fülkében,bedrogozva elveszteni.
-  Megértem,de tudod,hogy próbálkozni fog még a hétvégén.
-  Igen,és mindet el fogom utasítani,főleg ha van egy ilyen védőangyalom.-pislogott rám nagy,kék szemeivel,amitől szinte azonnal elolvadtam,mint a karamella.
-  Ez csak természetes.-habogtam zavaromban.
-  Nem nézel ki valami jól,esetleg egy aszpirint adjak?
-  Azt mondd meg inkább,kérlek,hány óra van?
-  Negyed hét,miért?
-  Olyan korán van?Azt hittem le is késtem az első szabadedzést.
-  Semmit nem késtél le,még a pálya is szinte teljesen üres.
-  Rendelsz reggelit?Éhen halok.
-  Milyen kis követelőző lettél.Még most keltél fel.Nem kellene a fejed mondjuk szét robbanjon a másnaposságtól?
-  Kiderült,hogy elég jól bírom és már szinte teljesen jól is vagyok.
-  Akkor rendelek reggelit,te pedig csak pihenj.-kiszállt mellőlem és a telefonhoz lépett.

*Kimi szemszöge*

   A fejfájásom nagyon hamar elmúlt,és helyét valami egészen más vette át.Pontosabb a harag.Mérges voltam a kölyökre,amiért keresztül húzta a számításaimat,pedig akkor megspóroltam volna magamnak egy egész hétvégi jó pofizást.

  Már alig vártam,hogy beroboghassak a kis hülyéhez és jól megmondhassam neki a magamét,sőt azt terveztem,hogy meg is ütöm,de aztán eszembe jutott hol is vagyunk és,hogy mekkora botrány lenne,ha lila folttal a szeme alatt és feldagadt orral jelenne meg.Még a sisak se menne rá a fejére.Ettől a gondolattól gonosz kis vigyor kúszott az arcomra és bár még korán volt,felöltöztem és elindultam a német szobája felé,ám legnagyobb meglepetésemre a folyosón találkoztunk,amint épp osont vissza a lakosztályába.

-  Te meg hol az Atya Úristenben voltál?-kérdeztem fortyogva.
-  Abbeynél aludtam.-vont vállat,mintha semmi jelentőset nem mondott volna.
-  Hogy te hol a aludtál?

   Ebben a pillanatban bántam meg,hogy megfogadtam,nem ütöm meg,mert baj lesz belőle.

-  Az este ugye megittam a koktélját,amibe a kokaint keverted és utána visszahozott a hotelbe,de kidobtam a taccsot a szobája előtt és bevitt,hogy adjon egy kis vizet,utána pedig elaludtam és ma reggel arra ébredtem,hogy az ingemben és egy szál bugyiban flangál a szobában.Még reggelit is rendelt nekem.
-  Én megöllek téged....-motyogtam idegesen.
-  Most miért?A csaj nem feküdt volna le veled akkor se,ha bedrogozod.
-  Honnan veszed?
-  Onnan,hogy egy különleges valakinek szánja magát és abból,ahogy rólad beszél,téged nem igazán tart annak.
-  Bezzeg veled simán ágyba bújna.
-  Ki mondta?Még csak meg se fordult a fejemben,hogy ágyba vigyem.
-  Persze,mert már megvolt.
-  Te beteg vagy,Räikkönen.Komolyan mondom,veled valami nagyon nincs rendben.
-  Most mi bajod van?
-  Az,hogy szerintem nem kellene ezt csinálnod.Ha csak simán kedves lennél vele,akkor lehet,hogy hamarabb bejutnál a bugyijába,mint drogokkal.
-  De nekem nincs arra időm,hogy ilyesmire pazaroljam.
-  Akkor meg se érdemeled,hogy lefeküdjön veled.-korholt és becsapta előttem a szobája ajtaját.

   Kicsit meghökkentett,hogy így gondolja,de ha egyszer kell nekem az a lány.Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből és ez nem jó.Mármint,hogy el akarom felejteni és akkor talán fel tudnám adni a fogadást is,de egyszerűen képtelen vagyok.Valami kényszerít,hogy rá gondoljak és nem tudom mi ez a valami,de jó lenne,ha nem lenne.

   Lenyeltem az idegességem és felhívtam Markot,aki természetesen már fenn volt és fitt is,mint mindig.A halban találkoztunk és együtt kimentünk a pályára.Ott természetesen megrohamoztak minket az újságírók,de ehhez már rég hozzá kellett szoknom.A home-a mentünk,ahol kaptam egy soványka reggelit,ami zabkásából és gyümölcsből állt,mellé pedig almalevet,amit utálok.

*Abbey szemszöge*

-  Adam,ha gyorsabban beszélnél,lehet megértenélek.-morogtam a telefonba,miközben munkatársam olyan sebességgel hadarta mondanivalóját,hogy azt egy gyors beszélő világbajok is megirigyelné tőle.
-  Sajnálom,Ab,de nagyon izgatott vagyok.-sóhajtott kicsit nyugodtabban.
-  Elhiszem.Nem mindennap utazza át az ember az egész világot,csak azért,hogy találkozzon egy lánnyal,akivel kemény 5 percet beszélt telefonon.
-  Tudom,de van valami a hangjában,ami megbabonázott és muszáj megszereznem magamnak.
-  Tudom,tudom....már vagy ezerszer elmondtad.
-  Akkor nem is tudom miért vagy még mindig felháborodva?
-  Esetleg azért,mert megteszed.Komolyan eljössz Európába csak egy lányért.Én sose tennék ilyet egy férfiért.
-  Igen,én pedig ezt hallottam már vagy ezerszer,de 26 éves vagy és még nem találtad meg az igazit.Azért ez elgondolkodtató.
-  Te csak fogd be légyszíves,Mr30évesésmégnemtaláltamegazigazit.-fintorogtam.
-  Jó,ott a pont,mint mindig,de ezúttal majd jobban keresem,ne aggódj.
-  Kívánom,hogy ez a lán legyen az,mert végre te is megérdemelnél egy kis boldogságot.
-  És te is,szóval tartsd nyitva a szemed.
-  Nyitva fogom,de most mennem kell a pályára.Találkozok Roxival.Azt mondta,hogy nagy hírei vannak.
-  Üzenem,hogy puszilom,és hogy még mindig tartozik nekem azzal az Armani öltönnyel,amit a múltkor tönkretett a fehérítővel.
-  Átadom...amúgy Arnolddal akart valaki találkozni?
-  Igen...Három telefonos interjúja van a jövő hétre,szóval remélem itthon leszel keddre,mert az első pontban nyolckor kezdődik.
-  Köszi szépen.Az adósod vagyok.
-  Az tuti...Nem is kevéssel.Legyél jó!
-  Puszi!-köszöntem el tőle,majd letettem a telefont.

   Összeszedtem a cuccaim és mentem is kifelé a lakosztályból.Út közben összefutottam Polkával,aki nem épp fitt külsővel próbálta meg,minden feltűnést elkerülve elhagyni a hotelt.Persze,ha én ott vagyok,akkor ez nem megy ilyen könnyen.

-  Polka,szia!-siettem mellé mosolyogva.
-  Neked is jó reggelt.-nyöszörögte álmosan.
-  Borzasztóan nézel ki.Talán csak nem másnapos vagy?
-  Hagyhatnánk a szarkasztikus megjegyzéseket,és adhatnál egy aszpirint.
-  Sebit is elláttam,talán még maradt.-kezdtem táskámban kotorászni,így nem láthattam azt a rémesen meglepett fejet,amit mondatom nyomán vágott.-Tessék,itt is van.-adtam a kezébe.
-  Nálad aludt Seb?
-  Igen,mert elhányta magát a szobám előtt és nem volt szívem tovább kínozni.Mire adtam volna neki egy kis vizet meg kiütötte magát az ágyamban.
-  Ezt senki nem tudhatja meg,főleg nem Amy.
-  Miért nem?
-  Azért,mert szegény lánynak igen megtetszett a mi kis németünk és neki se közömbös Amy.
-  Ahhoz képest nem bánta,amikor ma reggel egy szál ingben flangáltam a lakosztályban.
-  Ő is férfiból van.Ez természetes,de nagyon örülnék,ha nem állnál közéjük.
-  És mi van,ha nekem is tetszik a német?
-  Akkor nem mondtam semmit,csak nem akartam,hogy esetleg egy olyan valaki szédítse az unokatesómat,aki nem érez iránta semmit.
-  Nos,az túlzás lenne,hogy belezúgtam,de nagyon aranyos és szép mosolya van,vicces és teljesen az ellentéte annak a köcsög finnek.Nem is értem,hogy lehetnek barátok.
-  Annyira azért nincsenek ők jóban,mert mindkettejüknek megvannak a maguk barátai,de néha összejönnek a szünetekben meginni valamit,vagy tollasozni,de annyira ők sem puszi pajtások.
-  Köszi,ezt észben fogom tartani.

   Ketten mentünk ki a pályára,ahol legnagyobb meglepetésem Roxit az RB homeban találtam,amint épp Heikki szájában matat.Meg sem lepődtem,azok után,ahogy előző este egymásra hangolódtak.Ahogy melléjük léptem ők zavartan elléptek egymástól és vörös fejjel néztek rám.Végül Heikki törte meg a jeget.

-  Azt hiszem megyek és megkeresem Sebit,ti pedig...khm...beszélgessetek.-ezzel el is ment.
-  Szóval ez a nagyon fontos dolog,amiről beszélni akartál.-fontam keresztbe mellkasom előtt a kezeimet.
-  Nem így akartam,hogy megtudd,csak megtörtént.
-  Semmi baj.Nem kell azért rosszul érezd magad,ha belehabarodtál valakibe.
-  Igazából ma reggel összejöttünk,szóval kicsit komolyabb,mint a belehabarodás.Azt hiszem szerelmes vagyok.
-  Annyira örülök!-ugrottam a nyakába vidáman.
-  Én is.-sóhajtott boldogan.

   A home ablakán kinézve megpillantottam a finn világbajnokot,ahogy kézen fogva vezet egy szőke bombázót,akivel tuti nem krikettezni akart.Nagyon ideges lettem és amint kibontakoztam nővérem öleléséből és kirohanva az épületből gyorsan utánuk mentem.

-  Mr Räikkönen,beszélnünk kell...-ragadtam meg a vállát,mire nagyon idegesen felém fordult,de amint felismert elsápadt és el is engedte a lány kezét...

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Most már nekünk is szünet van,így remélem gyakrabban tudok majd részeket hozni,mint eddig.Legyen nagyon szép napotok és remélem egy hűvös szobában,hideg üdítővel vészelitek át a kánikulát.

Puszi:**: