5.Rész

Előjáték 

   Megdöbbenten hallgattam a finn magyarázatát és arra a következtetésre jutottam,hogy ez a pasi nem csak kívülről szőke,hanem velejéig az.Ha komolyan elhitte,hogy én bedőlök a békejobbos meséjének,akkor erősen rossz úton haladt.Sajnáltam,hogy keresztül húzom a számításait,de engem nem olyan könnyű lóvá tenni.

-  Ma este akkor találkozhatnánk a többiekkel és elmehetnénk valahová.-ajánlotta reménykedve.
-  Tőlem mehetünk,de nem ihatok.
-  Ugyan miért?
-  Mert tablettákat szedek,maga idióta.-zörrentem rá nem igazán nőiesen.
-  Nem kell mindjárt leszedni a fejem,csak ki szeretnék békülni magával,ez minden.Nagyon sajnálom,hogy ekkora tuskó voltam a napokban.
-  Fátylat rá,csak ezért ne forduljon elő a jövőben ha lehet.-legyintettem naivitást mímelve és vállára tettem kezem.
-  Becsület szavamra,meg sem fordult a fejemben folytatni a disznóságaimat.Csak azt akarom,hogy barátok legyünk.
-  Higgye el,én is ezt szeretném.-varázsoltam tündéri mosolyt arcomra.
-  Akkor este találkozunk.-biccentett és már el is fordult.
-  Este látjuk egymást.-ismételtem szavait,majd becsuktam az ajtót

   Kicsi,gonosz mosollyal arcomon sétáltam vissza nővéremhez,aki semmit nem értett,így elég kíváncsi fejjel fogadott.Lehuppantam mellé és boldogan terültem el az ágyon.

-  Elmondod mi volt,vagy találjam ki én magam?-könyökölt fel.
-  Éppenséggel elmondhatom.
-  Akkor,mire vársz?
-  Itt volt Kimi és békejobbot nyújtott.
-  Te pedig elfogadtad és nem fogsz több rosszat írni róla?
-  Azt mondtam neki,hogy jó lenne,ha barátok lennénk,de szerintem úgy is el fogja szúrni,szóval nincs miért aggódnunk.
-  És mi az,hogy találkozunk este nyolckor?
-  Bulizni megyünk velük.
-  Komolyan?pislogott hitetlenkedve.
-  A lehető legkomolyabb.Szóval itt az ideje kitalálni,hogy mit is akarsz felvenni.
-  Fölösleges,mert már tudom.
-  Remek,de én most le kell menjek a recepcióra,hogy szóljak nekik ne engedjenek fel a szobánkba senkit.
-  Azt minek?-billentette oldalra a fejét.
-  Mert nem akarom,hogy bárki is zavarjon,meg aztán sokkal jobb ha senki nem zavar.
-  Igazad van.
-  Nemsoká vissza jövök.
-  Nyugodtan menj csak,nem kell sietni.Én itt leszek.

*Polka szemszöge*

-  Le van zsírozva,ott lesznek.-tért vissza Kim,hatalmas,elégedett vigyorral ajkain.
-  Mivel vetted rá?-kérdezte Seb.
-  Egyszerűen azt hazudtam,hogy csak békejobbot akarok neki nyújtani.
-  Nem akarok ünneprontó lenni,de szerintem nem kellene kikezdeni vele,mert nem egy igazi angyal,ezt elárulhatom.-aggodalmaskodott Amanda.
-  Te csak ne aggódj miattunk,inkább legyél nagyon csinos és semmi szín alatt ne legyél okos ma este.
-  Ezt most,hogy értsem.
-  Nagyon egyszerűen.Csak legyél önmagad,de ne okoskodj,mert a végén még te is kaphatsz a cuccból,amit a szőkének készítettem elő.
-  Vehetem fenyegetésnek?-nézett ijedten Amy a finnre.
-  Ahogy akarod,de ehhez tartsd magad.-válaszolta komoran Kimi és felfeküdt az ágyra.
-  Jól van,gyerekek,én azt hiszem megyek.-sóhajtott Seb.
-  Én is megyek,van még egy kis dolgom a mérnökökkel.-csatlakozott gyorsan Amy is.
-  Nem hagyhattok itt vele.Kimi,kifelé a szobámból!-kiáltottam a finnre,mire az összerezzent és,mint a kelj fel Jancsik,kipattant az ágyamból.
-  Itt sem vagyok...-emelte fel ijedten kezeit és csatlakozott a távozókhoz.

   Mikor végre egyedül maradtam fáradtan dőltem le végre az ágyamra.El sem akartam hinni,hogy Kimi ilyesmire készül,de tudtam,hogy úgysem állíthatom meg,mert ha ő egyszer a fejébe vesz valamit,akkor az biztos úgy is lesz.Ismertük egymást már egy pár éve és az egyetlen dolog,amit biztosan tudtam róla,nos az az volt,hogy sosem gondolja meg magát,és sosem változtat a tervein,ha pedig azok rosszul sülnek el,akkor egyszerűen kibújik a felelősség alól és eljátssza,hogy nem az ő ötlete volt,vagy letagadja,hogy benne lenne a keze.

   Ez volt ő,de mindenki ismerte és tudta a hibáit,még az is,aki épp csak megismerte,de mindenki így szerette őt,vagy csak simán elfogadta.Kimi soha nem tudta volna letagadni azt,ki ő igazából,de jól állt neki.Úgy értem gondoljatok bele...Nem ő az a pasi,akinek bármikor a nyakába ugranál és mindent elhinnél neki,ha csak rád villant egy őrületesen szexi félmosolyt?Hát,az én szemszögemből ő volt az a férfi,akinek azt is elhinném,hogy a földgolyó nem igazán kerek egy ideje,sőt inkább szögletes.A mosolyában és az egész megjelenésében volt valami,amivel mindenkit elvarázsolt és a kisujja köré csavart,pedig még csak messziről sem ő volt a világ legkellemesebb társasága,ha arról volt szó,sőt inkább egy kellemetlen,taszító aurájú emberként írnám le,de mégis....megvolt benne az a valami,ami kellett,hogy képes legyen mindenkivel elhitetni,azt,amit ő akar.

  Ahogy az ágyon feküdtem,megszólalt a telefonom.Ahogy érte nyúltam a kijelzőn egy ismeretlen telefonszámot láttam villogni,amit összeráncolt konstatáltam.Fogadtam a hívást,majd kicsit félve szóltam bele.

-  Igen?
-  Jó napot.Adam Roads vagyok és ha jól vagyok informálva,akkor ön lenne Sebastian Vettel menedzsere.
-  Remekül van informálva...
-  Pompás,akkor jó helyen járok,vagyis telefonálok.Én a United Sports riportere és társtulajdonosa vagyok és azért telefonálok,mert szeretnénk egy portrét az ügyfelével és természetesen egy hosszabb cikket is.Az egyik riporterünk terepen van,szóval ha nem lenne gond,akkor a hétvége folyamán el is készítené a riportot és természetesen a fotókat is.
-  És ezzel miért nem Brittát hívta fel?
-  Mert csak a kegyed telefonszámát tudtam megszerezni.
-  Akkor nem egy remek riporter,vagy igen?
-  Remek riporter vagyok,sőt ha szeretné,akkor magáról is írhatok egy cikket,ez persze személyesen,hogy bebizonyítsam,igazam van.
-  Alig várom a találkozót,mikorra csináljak üresedést a naptáramban?
-  Kedden szabad vacsorára?Esetleg elutazhatnék önhöz.
-  Mag randira hívott és még csak nem is ismerjük egymást?
-  Legyen amolyan vak randi,mit szól?
-  De a nevemet sem tudja....
-  Paula Vettel,de a barátoknak csak Polka.
-  Akkor mégis tudja.
-  Én mindent tudok,kiváló riporter vagyok,nem igaz?
-  Semmi kétség.Sebastiannal pedig beszélek még ma és meglátjuk az interjút is.Kedden este találkozzunk Bernben,van egy nagyon helyes olasz étterem,Rizzoni a neve,biztosan megtalálja.
-  Este nyolcra ott leszek.
-  Akkor még beszélünk.-köszöntem el a test nélküli hangtól.
-  Beszélünk bizony.-hangjában sejtelmes ígéretek bujkáltak,melyek azonnal beindítottak,pedig lehet,hogy igazából egy sajtmajszoló,pattanásos aktakukac.

*Kimi szemszöge*

  Este pontban nyolckor mindenkivel találkoztunk a hotel recepciójánál.Egészen pontosan majdnem mindenkivel,ugyanis Abbey-ek kicsit tovább tartott a készülődés,mit kellett volna.A kölyök mint mindig korábban ott volt és amint meglátta Amanda-t,azonnal megcsillantak a szemei,hisz a barna szépségen egy mélyen dekoltált hófehér ruha volt,ami kihangsúlyozta bőrének makulátlanságát és csillogását.Fantasztikusan nézett ki,nem is csodálom,hogy Seb azonnal beleesett.Polka is kitett magáért,meg kell hagyni.Rajta egy rubinvörös,testre simuló miniruha volt,a mellrészén flitterekkel és egy fekete rózsával.A haja pedig elegáns kontyba fogva a feje tetején,de néhány hajtincs szándékosan kikandikált a fülei mellett.Igazán olyan volt,mint egy kis lángcsóva,ami folyamatosan izzik és ha hozzá érsz könyörtelenül megperzsel.

-  Bocsi,picit elcsúsztam a hajammal...-rohant ki a liftből a mi kis szőke pukkancsunk.
-  Sem...-kezdtem volna bele és megfordultam,hogy láthassam,kivel is beszélek,de ekkor elakadt a szavam.

   A szöszi egy aszimmetrikus combközépig érő fekete ruhát viselt,ami látni engedte gyenge,merev vállát és nyakának hajlatát,amit annyira szerettem volna megcsókolni,megharapdálni.Haja lágy hullámokban esett vállára és hátára,de fel volt tűzve az arca mellett,hogy az látható legyen.Kegyetlenül magas tűsarkút viselt,amitől combjai hosszabbak és formásabbak lettek és az én fantáziámat azonnal beindították.De a kiét nem indították volna be.

-  Haver,elakadt a szavad?- vágott hátba a kölyök,mire azonnal csúnya pillantást küldtem fel.
-  Nem,csak azt hiszem lenyűgözött Miss.Braslin.
-  Köszönöm..-pirult el és kezdte rágcsálni ajakit.-Jaj,micsoda faragatlanság....ő itt a nővérem,aki még nem találkozott volna vele,Roxana Braslin.-mutatott egy csodaszép barna hajú nőre,aki mellette állt és a totál ellentéte volt.Míg ugye Abbey szőke volt,jég kék szemekkel,addig a mellette álló lánynak barna haja és meleg,csokoládébarna szemei voltak,kreol bőrrel..Hogy is lehetnek testvérek?

   Kicsit még ismerkedtünk az új jövevénnyel,majd elindultunk a bárba,ahová aznap este terveztünk menni.Szerencsére Sebas csapatának fő szponzora rendelkezésünk bocsájtott egy hófehér limuzint,ahol mind kényelmesen elfértünk..Én a szőkém mellé kerültem,aminek különösen örültem,mert így legalább bosszanthattam egy kicsit.

-  Ma nagyon szép esténk lesz együtt.-tettem kezem a combjára,de ő azonnal ellökött magától.
-  Arról volt szó,hogy barátok leszünk,viszont ha maga iyen gyökér módon viselkedik,akkor ez nem megoldható.
-  Ugyan,kérem.Lehetne barátság extrákkal..-kacsintottam rá,mire arca eltorzult és tudtam,hogy most tényleg ideges.
-  Látom ti ketten nagyon egymásra hangolódtatok.-csipkelődött a szöszi nővére.
-  Roxi,ezért még számolunk,csak érjünk vissza a hotelbe.
-  Persze-persze,de előtte még ma este az enyém lesz...
-  Remélem most nem arra céloz,amire én gondolok.-fordult felém mérgesen.
-  Szerintem mindketten tudjuk mire gondolok.-kacsintottam rá,mire egy hatalmas pofon lett a válasz.

   A kocsiban innentől remek hangulat uralkodott,és nagyon remekül szórakoztunk,egészen míg megérkeztünk a klub-ig,ahol az estét akartuk tölteni.

*Roxi szemszöge*

Amint beértünk a bárba, mindenki arcára egy hatalmas vigyor ült ki, főleg az enyémre, mivel Heikki valahogy mellém keveredett. Rám pillantott és elmosolyodott. Úgy éreztem, hogy a csontom is teljesen elolvad minden egyes porcikámban.

- Meghívhatlak egy italra? - kérdezte észveszejtő mosolya mellett.
- Azt hiszem igen - bólintottam.
- Akkor gyere - ragadta meg a kezem, majd a pulthoz kezdett húzni, így elszakadtunk a többiektől. - Mit kérsz? - nézett rám érdeklődve.
- Valami koktélt akarok inni.Talán egy Cosmopolitant kérek - kiabáltam a fülébe, mivel akkora volt a hangzavar, hogy másképp nem lehetett kommunikálni.
- Oké, szépség, akkor azt kérek neked - fordult oda a pultos csajhoz, aki egyből illegetni kezdte magát a finn előtt, ami nagyon nem tetszett, épp ezért a a szőkeség vállára tettem a kezem, és egy diadalittas vigyort mutattam a csaj felé. Tudtam, hogy most épp úgy viselkedtem, mint egy féltékeny liba, de éreztem, hogy ma este talán több is lehet Heikki meg köztem, ha minden jól alakul,ezért a csajnak nem hagyom, hogy bekavarjon.
- Köszi szépen - vettem át a poharat Heikkitől.
- Szívesen - mosolyodott el ismét, amitől még a térdem is remegni kezdett. - Megkeressük a többieket? - kérdezte miután fizetett.
- Tőlem megkereshetjük őket - vontam vállat.
-  Rendben. Menjünk - ragadta meg ismét a kezem, majd a tömegen keresztül odavezetett a többiekhez.

   Mindenki előtt volt már valami ital, ráadásul volt néhány üveg is az asztalon, ebből pedig már tudni lehetett, hogy elég durva berúgások lesznek itt.
Nem sokkal később jó páran a csapatunkból felálltak táncolni, így én is próbáltam szuggerálni Heikkit, hogy hátha akar ő is táncolni. Szerencsém volt, mert pár perccel később már a kezét nyújtotta felém, jelezve, hogy menjünk táncolni. Egyből felpattantam és megragadtam a finn kezét, aki magához húzott. Ivott már ő is pár felest, így fesztelenebbül viselkedett.

- Gyönyörű vagy - mondta mosolyogva.
- Köszönöm.
- És úgy láttam, hogy féltékeny is, elvégre a pultos csajnak jól megmutattad a féltékeny oldalad.
- Viccelsz? Nem hagyom, hogy egy olyan csaj talán lecsapjon a kezemről - nevettem. A szókimondásom már az alkohol miatt volt, ez tuti.
- Nyugi, melletted nincs esélye - hadarta el, majd szenvedélyesen megcsókolt.Egyből átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam.

   Fél órával később mentünk vissza az asztalunkhoz, ahol ültek még páran.Heikki kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, majd az ölébe húzott, mire a húgom csak elvigyorodott. Visszamosolyogtam, és a szemem sarkából még láttam, ahogy Sebastian a nagyon sokadik vodka martiniját gurítja le.

***

Ez lenne a rész a hétvégére,remélem tetszett és nagyon szépen köszönöm a Roxi szemszöget a nővéremnek. A folytatást remélem azért hamarabb tudom hozni,majd meglátjuk...

Legyen szép napotok és pihenjetek jó sokat a szünidőben!

Puszi:*:*