30.Rész

Férj és feleség

A hétvége sajnos nem úgy alakult Seb számára,ahogy ő azt várta,de van sokkal fontosabb dolgunk is,mint emiatt aggódni.13.reggel landol a gépünk Bernben,hogy onnan aztán rohanva összeszedjük a cuccaink otthon és ismét gépre ülve haza menjünk,tényleg Haza.

-  Kathe,olyan jó,hogy itthon vagy!-ugrik nyakamba Rina,ahogy belépünk Sebastianék otthonának ajtaján.

-  Igen,én is nagyon örülök,hogy itthon lehetek.

-  Jaj de jó,hogy minden rendben veled Sebastian,neked is nagyon örülök..-nyafogj Seb kisfiús sértődöttséggel és durcásan elfordul tőlünk.

-  Neked is nagyon örülök Seb.-teszi kezét melegen mosolyogva a még mindig morgolódó világbajnok vállára.

-  Így már szeretem.-kacsint a német nevetve és egy puszit ad barátnőmnek.

-  Bejöttök,vagy itt ácsorogtok még egy órát.

-  Valami kaja van?-nézek Rinára esdeklően.

-  Csak ha előbb átpasszolod a szőke herceget.-mosolyog kisfiamra,aki mindeközben vidáman hadonászik a hordozóban.

-  Neked adom míg eszünk,utána pedig visszaveszem.-kacagok fel,majd átadtam legdrágább kincsem barátnőmnek.

   A nappaliban és a konyhában nagy serénykedés folyik,majdnem elgázolom leendő anyósom,ami azért valljuk be nem lenne valami jó dolog.Heikki és Rami nincsenek benn,ők a termet ellenőrzik,hogy minden klappoljon,anya vacsorát rak össze a konyhában.Hanna és Seb nővérei ajándékdobozok tömkelege alatt turkál és csomagokat bontogatnak,mondjuk azt nekünk kellene,de annál jobb.Fabi és Thomas pedig a szoba kellős közepén játszik,azt hiszem autókáznak,míg Norbert,Seb apja nézi őket és felügyel,nehogy láb alatt legyenek.Csak egy valaki hiányzik a csodálatos családi felvételről....Apa.

   Ahogy végignézek népes családomon belém hasít a hiány és a vágy,hogy apa velem legyen életem legfontosabb napján.Olyan jó lenne,ha holnapután ő vezethetne az oltárhoz és még utoljára azt mondhatná,hogy mindig az ő kicsi kincse leszek,mert számára még mindig az a rózsaszín tütü szoknyás kislány vagyok aki a hátsó kertben ugrabugrált és arról álmodozott,hogy autóversenyző lesz.Nagyon boldog lennék.

-  Gyertek beljebb,mert senki nem eszik embert!-kiált ki Heikke a konyhából nevetve.

-  Anya,nem kell kiáltozni,itt állunk tőletek öt méterre.-válaszol párom kacagva és elsétál,hogy üdvözölje anyját.

-  Käthe,már annyira vártunk.-pattan fel Hanna és kiszedve hajából egy csomagolópapír darabkáját,nekirugaszkodik és egyenesen a nyakamba veti magát.

-  Ti is hiányoztatok nekem,de nem ennyire.

-  Na szép...Mi itt tűkön ülve várunk titeket és erre te így örülsz nekünk.

-  Bocsi,de kicsit fáradt vagyok.-bújok hozzá fáradtan.

-  Egyetek és utána feküdjetek le aludni.-jön be anya egy nagy tálca szendviccsel.

-  Imádlak,Sebine!-ad egy puszit Melanie anya arcára,majd elvéve egy szendvicset bele is harap abba.
-  Tudom,kicsi lány,mindig is imádtál.-kacag fel anya vidáman és az asztalra teszi a álcát.

   A családi vacsi után Sebivel felmentünk régi szobájába és kisfiunkkal együtt el is alszunk szinte azonnal.Másnap nagyon korán kivet az ágy és lassan kikelve az ágyból lemegyek a konyhába.Legnagyobb meglepetésemre Fabit a konyhában találom,amint épp kakaót iszogat és kekszet eszik mellé.

-  Kapok én is?-ülök mellé mosolyogva és egy cuppanós puszit adok arcára.
-  Azt hiszem nem.-kacag fel,szemei csillognak a boldogságtól.
-  Miért vagy ilyen kegyetlen.Két nap múlva a sógornőd leszek és akkor egy életre egy család leszünk.Meg kell oszd velem a kakaót,jóban-rosszban,egészségben-betegségben,gazdagságban-szegénységben.-lököm meg óvatosan könyökét,mire színpadiasan feljajdul.
-  Az nem csak a házastársak kötelessége?-mered rám meghökkenve.
-  Na és akkor mi van?
-  Csinálj magadnak kakaót és aztán gyere vissza.-utasít morcosan és visszafordul gőzölgő italához.
-  Kis pulyka...-biggyesztem le ajkaim szomorkásan és felállva nekilátok a finomság elkészítésének.

   Ahogy telik az idő az egész család felébred és csatlakozik hozzánk.Hatalmas hangzavar és sürgés-forgás veszi kezdetét,valamint az utolsó 24 órás visszaszámlálás is megindult,persze mindenki extrém módon be van zsongva és úgy ugrál,mint egy szédült bolha.Imádom a családomat és persze a leendő családomat is.Nagyon izgatott vagyok,hisz holnaptól végre,annyi szenvedés és várakozás után végre Sebastian felesége lehetek és akkor végre minden álmom valóra válik.Van egy csodaszép kisfiam,egy szerető családom és végre egy férfi az életembe,aki ugyan mindig ott volt,de sosem abban a formában,ahogy én szerettem volna.Egyszerűen minden tökéletes,talán túl tökéletes is.De ilyenkor ez a normális,nem?

   Reggeli után végre magam mehetek megnézni a termet,ahol a vacsora lesz tartva és mondhatom,a kis csapat remek munkát végzett.Az asztalok asszimetrikusan vannak szétszórva és van egy külön,mely az ifjú páré és a szülőké lesz.A plafon rácsos faszerkezettel van eltakarva és az pedig hófehér.Lámpások lógnak le róla,melyek ugyan most még nem égnek,de a vacsora közben ők fogják bevilágítani a termet.Van egy kisebb táncparkett,melynek jobb oldalán a zenekar kap majd helyet.

-  Rina,ez valami fantasztikus.Nem is tudom,hogy köszönjem meg.-ugrok barátnőm nyakába,persze csak óvatosan.
-  Nem csak én érdemem.A mi kis csapatunk nagyon kitett magáért.
-  Olyan édesek vagytok...-pislogok rájuk nagyon hálásan.
-  Te vagy a mi kis menyasszonyunk,persze,hogy azt akarjuk,hogy a legszebb legyél,és a legszebb esküvő is a tied legyen.-ölel meg Hanna elérzékenyülten.
-  Köszi.-szorítom magamhoz és akármennyire próbálkozok,nekem is kicsordulnak könnyeim.
-  Ez egy nagyon vidám nap,nem a sírás a lényeg.-lép mellénk Rami és vigyorogva szétválaszt minket.
-  Igazad van.Terveztünk neked egy kis csajos programot mára.-helyesel Rina.
-  Milyen csajos program?-vonom fel a szemöldököm ijedten.
-  Csak a szokásos.A fiúk el lesznek egész nap,elmentek Sebnek legénybúcsút tartani,szóval milyen az egész ház.
-  És Sebi szülei?Velük mi lesz?
-  Anya és Lukas,túlságosan lefoglalja majd őket,no'meg Tomi.
-  Fabi?
-  Ő elment a fiúkkal.-válaszol azonnal Rami.
-  Akkor nem valami vad,kanbuli lesz,ahogy hallom.
-  Egyáltalán nem.Elmentek városba császkálni,utána majd lepasszolják Fabit és estefelé mennek kocsmakörútra.Ma délután érkezik Kimi és még néhány pilóta.
-  Akkor megvan a program mindenkinek.-csapom össze a kezeimet elégedetten.
-  Szerintem indulhatunk is.-indul el kifelé Mel,aki eddig csak csöndben figyelt minket.
-  Egyet értek.-követi testvérét Steph is.
-  Mire várunk,hölgyeim?-nézek kis társaságomra vigyorogva.

   Egész napunkat a szépségszalonban töltöttük és élveztük a gyakorlott kezek kényeztetését.Este nem mehettem vissza a Vettel házba,így egy hotelbe ejtettek fogva koszorúslányaim.Ők természetesen mind elmentek,Rina kivételével.Vele szinte az egész estét átbeszéltük és nagyjából kettő körül arra is rábeszélt,hogy próbáljam fel a ruhámat,mert olyan szép és ő látni akarja rajtam.

   Fáradtan bújtam bele a hófehér meseszép ruhába és vidáman illegettem magam a tükör előtt.Hamarosan végre engedélyt kaptam a pizsamám felvételéhez és ágyba bújhattam,hisz hamarosan esküvő.

-  Ébresztő,szépség!-hallom meg a távolból Hanna hangját.
-  Máris reggel van?-kérdezem álmosan és feltápászkodok az ágyban.
-  Bizony,és nem egész három óra múlva az oltár elé fogsz állni életed szerelmével és összeházasodtok.
-  Miért nem keltettek fel hamarabb.Még akartam találkozni Lukas-szal.
-  Erre is gondoltunk,Kathe,drága.-jelenik meg Mel,kisfiammal karjaiban.

   Azonnal kipattanok az ágyból és karomba veszem kisfiam,aki vidáman tapsikol és egy esetlen puszit is ad arcomra,ami inkább egy nyálas fejelésre hasonlít,de tőle kaptam és ez a fontos.Negyed órát kaptam,hogy együtt legyek kisfiammal,mert utána Mel visszarabolta tőle és el is vitte,vissza a Vettel házba,hogy én nyugodtan tudjak készülődni.Persze el lehet képzelni azt a nyugodt készülődést,amin az ember az esküvője napján keresztül megy.

   Jelenleg a templom hátsó szobájában toporgok és baromi ideges vagyok.Anya 10 perce idegesen kopog az ajtón,de nem tudom rávenni magam,hogy kinyissam és azt mondjam: "Anya,egy gyáva féreg vagyok és nem merek hozzámenni ahhoz a férfihoz,akit már évek óta szeretek.".Persze,hogy nem merem...A gyomrom szaltókat vet a hasamban és olyan,mintha ezer kés szurkálna belülről és ki akarnának szabadulni.

-  Kicsim,engedj be,kérlek..-esedezik anya.
-  Csak még egy kicsit.-szólok ki,de egyáltalán nem vagyok biztos benne,hogy az a kicsi nem-e a végtelen lesz.
-  Siess,mert a tiszteletes nagyon türelmetlen.
-  Oké.-válaszolok kurtán és idegesen tördelem tovább a kezem.

   Sosem éreztem azelőtt ilyet.Ijedtség és magabiztosság egyszerre kavarog bennem és nem tudom mit tegyek.Elfutnék és maradnék.Félek de közben az izgalomtól minden idegszálam vigyázzba áll és bizsereg egyszerre.Nem jó érzés...azt hiszem nem akarok többet férjhez menni.Mit azt hiszem...biztos vagyok a dolgomban.Elég nekem egyszer végigcsinálni ezt az egész hercehurcát.

-  Käthe,csak rád várunk.-szólal meg ismét anya hangja.
-  Jövök.-válaszolom és ezúttal tényleg összeszedem magam és kimegyek.

   Annyira szerettem volna,ha életem legfontosabb napján apa kísér az oltárhoz és ad át jelképesen annak a  férfinak,aki ezentúl a férjem lesz,de ez nem fog már bekövetkezni.Anya oldalán sétálok be a templomba a sorok közt és közben a torkomban dobogó szívemnek próbálok parancsolni és igába hajtani tomboló bensőmet.Nem igazén megy.Anya átad Sebinek,aki csillogó szemekkel néz rám,tudom már,hogy jól döntöttem.Egy órával később immár férj és feleség vagyunk Sebivel,és tudom,hogy ennél tökéletesebb nem igazán lehetne az életem.

-  Gyönyörű vagy,Frau Vettel.-csókol meg Sebastian szerelmesen.
-  Te sem panaszkodhatsz,Herr Vettel.-súgom ajaki közé.

  Csókunk hatalmas tapsvihar követi,hisz tulajdonképp ez volt első hitvesi csókunk.Kicsit elpirulva készülök fel a csokrom eldobására,amolyan amerikai módra.Sikoltások és elfojtott kacajok közepette Hanna kapja el a csokrom és látom rajta,hogy nagyon elégedett teljesítményével.

  A fogadás remekül sikerül és nagyon későn érünk csak vissza abba a hotelbe,ahol előző este én szálltam meg.Álmosan szálltam ki a limuzinból,ami idáig hozott és megvárva,míg Seb is követi példámat felmentünk a mi emeletünkre és szinte azonnal be is zuhantunk az ágyba.Párom álmosan cirógatja vállam.

-  Sokkal különlegesebb kellene legyen az első esténk így együtt.
-  Olyan fáradt vagyok,hogy a nevemet nem tudnám leírni,nem,hogy szeretkezni.Nagyon sajnálom,de nekem nem megy.
-  Nyugi,ha meztelenül táncolnál előttem,se történne semmi,olyan fáradt vagyok.-kuncog félálomban.
-  Nem tudom,hogy ezt sértésnek vegyem-e,vagy tudjam be annak,hogy a fáradtság beszél belőled...
-  Tuti a fáradtság.-dünnyögi.
-  Akkor inkább aludjunk egy keveset.Mit szólsz?
-  Benne vagyok.Mikor kezdjük?
-  Most...-ásítok hatalmasat és szinte azonnal el is alszom.

  Csak erre van szükségem.Arra,hogy akiket szeretek mindig itt legyenek velem és fogják a kezem ha baj van...Ez a legszebb az egészben.Sosem tudhatod,hogy mit hoz a holnap,bár érzed,hogy mindig valami mást és valami újat.El sem tudnám képzelni az életem egy monoton kerékben,melyben mindig ugyanaz történik és egy azon monoton kerékvágásban peregne le előttem életem,anélkül,hogy bármin változtathatnék.

*Rina szemszöge*

- Hogy érzed magad, kicsim? - fekszik be mellém Heikki délután az ágyba.
- Fáradt vagyok, és fáj nagyon a hátam - fészkelem be magam Heikki karjai közé.
- A mi kislányunk már csak ilyen gonosz - mosolyodik el. - Gyere, baba, megmasszírozom a hátad - ült fel, majd segített nekem is felülni. - Már csak egy pár napot kell kibírnod, és megszületik Tiia - nyom egy puszit az arcomra óvatosan. - És tudd, hogy nagyon büszke vagyok amiatt, mert ezt az egészet végigcsinálod. Egyszerűen csodálom a kitartásod. Én biztos nem bírnám - motyogja, közben pedig már a hátamat masszírozta, már amennyire tudta.
- Pedig fantasztikus dolog - mosolyodok el, és végigsimítok a pocakomon. - Rúgott egyet - jelentem ki nevetve. - Pont olyan izgága, mint az apja.
- És olyan gyönyörű lesz, mint az anyja.
- Meglátjuk. De én reménykedem benne, hogy inkább rád fog hasonlítani.
- Mindegy kire hasonlít. A mi babánk, szóval tényleg lényegtelen - karol át, majd egy óvatos puszit lehel a vállamra. - Annyira gyönyörű vagy - suttogja, amitől el is pirulok.
- Én nem így érzem. Szerintem nem vagyok valami szép.
- Számomra tökéletes vagy. A többi pedig nem számít. Szeretlek és ez a lényeg.
- Én is téged, ezt elhiheted.
- Annyira örülök neki, hogy megismertelek, Sabrina Huovinen, hogy azt el sem lehet képzelni.
- Ha nincs az a hülye botrány, akkor valószínűleg nem is ismerjük meg egymást.
- Megismertük volna egymást a csapatnál, csak lehet, hogy akkor nem lett volna belőle semmi.  De jobb így. A feleségem vagy, és úton az első babánk, ami mindennél nagyobb öröm. Annyira várom, hogy a kezemben tarthassam. És Seb is már a pokolra kíván, mert minden edzésen rólatok beszélek. Volt olyan, hogy csak mondtam és mondtam, de ő már rég zenét hallgatott. Az ciki volt.
- Ne, ez komoly? - nevettem fel.
- Igen. Szóval ennyit Sebiről. Amúgy meg azt hiszem, hogy le fogom ütni, mivel minden áron azt akarja, hogy majd a fia az én lányomat vegye el feleségül. És bármennyire is szeretem Lukast, nem fogom a lányom közelébe engedni. Ő az enyém - simogatja meg a hasam.
- Heikki, Tiia még az enyém - nevetek. - Később osztozunk, oké?
- Hogy te milyen önző vagy. Nem is szeretlek.
- Dehogynem. Tudom én, hogy szeretsz. És én is szeretlek. Nagyon.
- Istenem, kicsim, állandóan pörögsz. Pihenned kellene.
- Dehogy kellene. Lassan itt lesznek Sebiék. Käthe délelőtt hívott, hogy beugranak.
- Csak kérlek ne legyél túl hiperaktív. Tiiának szerintem nem tenne jót.
- Nyugi, nem csinálok semmi megerőltetőt.
- Ajánlom is.

     Nagyon jól elbeszélgettünk, mint mindig, majd lassan összeszedjük magunkat, és várjuk Sebiéket. Amint megérkeznek, Lukas egyből mászik át Heikki ölébe és ad neki egy cuppanós puszit. Nevetni kezdünk, majd nagy nehezen én is kikunyerálok egy puszit.
Végül mindenki sikeresen helyet foglalt a nappaliban, így nyugodtan beszélgetni kezdünk. Hoztam ki harapnivalót és üdítőt is, szóval minden megvan.

- Mennyi van még Tiia születéséig? - kérdezi Sebi kedvesen.
- Még egy hónap, ha minden jól megy - mondom vigyorogva.
- Ne is kezdj bele a következő témába - mormogja Heikki, miközben Lukas után mászik a nappali szőnyegén.
- Heikki! - szólom rá nevetve.
- Tudom, hogy most fog jönni a Lukas Tiia páros téma, és eszem ágában sincs azt hallgatni, hogy a még meg sem született lányomnak már elméletileg vőlegénye is van - mondja mérgesen, közben pedig elkapja Lukast, aki csak nevet ezen.
- És még ő félt, hogy rossz apa lesz - forgatja a szemét Käthe.
- Úgy, gúnyolódj csak - motyogta Heikki, majd ölbe kapja Lukast és leül vele a kanapéra, pontosan mellém.
- Jól van, ne kapd fel a vizet - mosolyog Seb.
- Kicsim, igaza van Sebinek, ne kapd fel a vizet - bújok hozzá.
- Oké, nyugodt maradok.
- Ez a beszéd - nevetek, és óvatosan átveszem a kisfiút.
- Lukas, vigyázz, meg ne rúgd vagy üsd Rinát - mondja kedvesen Käthe, mire Lukas megnyugszik és a pocakomra hajtja a fejét.
- Istenem, de édesek vagytok - jelenti ki Sebi és már fényképez is.

    Végül Lukas az én ölemben alszik el, és ez nagy boldogsággal tölt el. Ámuldozva nézem az apró kis testet, és mosoly játszik az ajkaimon. Ennél már csak az lesz sokkal jobb, mikor már Tiia is velünk lesz. Már alig várom a pillanatot.
   
     Imádom ezt a családias hangulatot, és tudom, hogy az idő előrehaladtával egyre szebb lesz minden.

***

Ez lenne a visszatérő rész,mellyel igazából egy történet részben búcsúzik is.Ha összejönne holnapig négy hozzászólás,akkor már holnap este feltenném az epilógust.

A visszatérésemről nincs sok mondani valóm,csak annyi,hogy ennyi időbe telt,hogy rájöjjek,nincs mit rendszerezni,mert az írás minden gondolatomban ott van és egész elmém beszövik a történeteim.Ez már a részem lett és mint ilyet,nem lehet szüneteltetni.Folyamatosan azon kattog az agyam,hogy mit írjak,hogy legyen tovább.

Legyen szép estétek és köszi,hogy kitartotok mellettem.

Puszi:*:*