Lány lesz
- Miért is nem maradtam otthon és rendezkedek az esküvővel?-nyafogom a repülőn Spanyolország felé.
- Édes,jókor jut neked is eszedbe.-motyogja párom és fejét vállamra hajtja.
- Sajnálom,de nem gondoltam meg előre,hogy mit ígérek meg Malajzia után.
- Úgy volt,hogy már Bahreinbe jössz,de akkor épp a tortát válogattad,szóval...most be kell pótolnod.
- De egy héttel az esküvő előtt?
- Az ígéret szép szó....tudod.
- Bűntudatom van,hogy másokra hagyom a saját esküvőnk megszervezését.
- Van egy zseniális édesanyád,két testvéred és egy legjobb barátnőd,valamint az én anyukám és nővéreim is ezen ügyködnek.Heten vannak,mint a gonoszok,lehetetlen,hogy elrontsanak valamit is.
- Igen...igazad van.-sóhajtok és fejem hátra döntve élvezem a kellemes utat.
Lukas édesen alszik a hordozóban,amikor beszállunk a taxiba és a hotelhez megyünk.A boy segít bevinni a bőröndöket és miután becsekkoltunk,felhozza velünk a lakosztályig,ami a 10.-en van.Becipeli a csomagjainkat,majd megkapva a borra valót szép napot kíván és eliszkol.
- Túl jószívű vagy.Ennyi borravalóból egy Ferrarit vehet magának.-ülök le az ágyra,majd mosolyogva elterülök rajta.
- Ha jobban megnézted volna,azért nem a bankkártyámat adtam oda neki.-huppan le mellém párom és kiveszi a hordozóból az éppen ébredező Lukast.
- Oké,hagyjuk.Inkább feküdjetek le ti is mellém,hogy láthassam a csodaszép kisfiunkat.
Utasításaimat követve ledől mellém és kisfiunkat hasára fekteti.Lukas minden nappal egyre ügyesebb és már első fogacskája is megjelent,ami mondjuk nehéz folyamat ára,de megéri,mert ezzel is közelebb kerül ahhoz,hogy végre ne legyen ennyire ránk utalva,hanem sok mindent egyedül is meg tudjon csinálni.Már most elkezdte a mászást gyakorolni,bár egyelőre csak visszafelé megy neki,még úgy sem igazán,viszont egyre ügyesebben ül.
- Azon gondolkodom,hogy holnap ki kellene jönnötök a pályára is.-szólal meg Seb egy hosszabb szünet után.
- Komolyan azt akarod,hogy mindenki azon csámcsogjon,hogy még házas se vagy és máris gyereked van?
- Másképp el se hoztalak volna.-kacag fel.
- Szemét vagy.De ha te ezt akarod,akkor természetesen kimehetünk a pályára.
- Remek,annyira hiányzol a padockból.
- Ó,azt el is hiszem.nélkülem nincs,aki bosszantsa a szerelőket.
- És nincs akivel huncutkodjak egy jót verseny előtt.-teszi hozzá kaján vigyorral arcán.
- Persze...majd el is hiszem.Nem vagyok egy naiv lányka,hogy elhiggyek egy ekkora hazugságot.Bárkivel összefekhetsz a versenyek előtt.Van itt egy csomó szép nő.
- A múltkori lecke elég volt és rájöttem,hogy egy nő sem olyan szép,okos és tökéletes számomra,mint te.-kezd játszani ujjaimmal.
- Te aztán tudsz hízelegni.-könyökölök fel és mosolyogva nézek apára és fiára.Annyira egyformák.
Másnap reggel Lukas sírására ébredek és még félig alva sétálok oda hozzá.Kiemelem a kiságyból és mosolyogva ringatni kezdem.
- Hogy aludtál,picikém?-kérdezem mosolyogva.
- Most,hogy kérded,mami...elég jól,de a nélküled ébredés még mindig nem az igazi.-szólal meg a hátam mögött egy álmos,német férfihang.
- Tudod,hogy nem tőled kérdeztem.-nézek rá kicsit morcosan,de amint meglátom,ahogy az ajtófélnek dőlve néz minket,szemei még félig csukva vannak és kisfiúsan dörzsöli egyik szemét,odasétálok hozzá és egy nagy puszit adok arcára.
- Szerintem ma nem kellene kimenni a pályára.-jelenik meg huncut mosoly arcán,azonnal tudom mire gondol.
- Pedig ki kell menni,elvégre miattatok van ez az egész felhajtás.-magyarázom,közben pedig figyelem,ahogy Lukas egyre jobban megnyugszik és fejecskéjét vállamra hajtva ismét elpilled.
- Igazad van,de mi lenne,ha még egy kicsit maradjunk?
- Sebi,még csak negyed öt.Ha szeretnél feküdj vissza.Ha emlékeim nem csalnak a dolgok itt csak 11-től kezdődnek.Megetetem Lukast,pelust cserélek és én is visszamegyek.
- Maradhatok nézni?-pislog rám nagy szemekkel.
- Ha ez ennyire érdekes.-vonom meg a vállam és leülve az egyik fotelbe nekilátok kisfiam megetetéséhez.
Ahogy minden anyai teendőmet elláttam odasétáltam a nagyobbik gyerekemhez,felsegítettem a székről,amelyiken már majdnem elaludt és visszasétáltunk a szobánkba,az ágyhoz.Bemászott a takaró alá és szinte azonnal elszenderedett.Olyan édes,mikor alszik,hogy egyszerűen nem tudom levenni róla a szemem.Figyelem,ahogy mellkasa egyenletesen süllyed és emelkedik,valamint az,ahogy ajkai mosolyra görbülnek álmában és ehhez hasonló apróságokat.
- Most már úgy érzem,hogy lehet velem emberi nyelven is beszélgetni.-nyújtózik hatalmasan az épp ébredező német.
- Na ne mondd!-kacagok fel és egy puszit adok állára.
- Szemét vagy,asszony!-gördül fölém és belecsókol nyakamba.
Forró ajkainak érintése nyakamon egyszerre tölt el melegséggel és borzongással.Mintha először csókolna és mintha már vagy ezredszerre.Mintha még szűz lennék és mégis mintha már évszázados tapasztalatom lenne.Akárhányszor érzem testét az enyémhez préselődni mindig valami új és valami más.
- Lukas a másik szobában alszik...-tolom le magamtól egy picit.
- Már nagyon rég voltunk együtt és én kívánlak.Majd csöndesek leszünk.
- Igazad van,de várj,becsukom az ajtót.-kászálódok ki nagy nehezen az ágyból és csöndesen becsukom a másik szobába nyíló ajtót,majd vissza is sietek páromhoz és karjaiba vetve magam ismét csókolni kezdem.
- Komolyan mondom egyszerűen elképzelni sem tudom,hogy bírtam ki annyi időt,míg terhes voltál.-suttogja nyakam hajlatába.
- Mi lenne ha ezt később beszélnénk meg?-kuncogok halkan és fenekébe markolva jelzem,hogy esetleg végre a lényegre is rátérhetne.
Miután kipihentük magunkat közösen lezuhanyoztunk és nekiláttunk készülődni.Idő közben Lukas is felébredt és kihoztam az ágyunkra,hogy velünk legyen.Kacagott és tapsikolt mikor apja bohóckodott egy csomót öltözködés közben.Hagytam apát és fiát szórakozni,mert nekem voltak fontosabb dolgaim is.Fel kellett öltöznöm és még beszélnem is kellett Rinával,hogy ellenőrizzem,nem-e lustálkodnak.Sajnos nem vette fel.
Besétáltam a fürdőbe és fogat mostam,majd visszamentem a hotelszobába,hogy magamra vegyek valami ruhát.Végül összeállításom kicsit merészre sikeredett,főleg a cipő miatt,de nem bántam,mert hosszú idő óta először mutatkozom a nyilvánosság előtt és szeretnék mély benyomást hagyni.
Míg seb készülődik,addig én felöltöztetem kisfiunkat és összeállítom a táskát a szükséges dolgokkal.Ahogy ezzel is kész vagyunk és Seb is menetkész állapotban van,végre elhagyjuk a hotelszobát és nekivágunk a napnak.
- Félek.-súgom oda páromnak,aki viszont egy széles mosoly kíséretében átkarolja derekam és egy puszit ad a fejem búbjára.-Azt hiszed ettől jobb lesz,Vettel?-nézek rá morcosan,de erre sem reagál.-Seb,legalább szólalj meg.
- Käthe...Lukas épp most harapott a karomba és akármennyire is csak két fogacskája van,rohadtul fáj.-préseli fogai közt,mire belőlem kitör a nevetés,de azonnal átveszem a kis sózsákot.
- Jobb?-nézek rá könnyes szemmel,de ezúttal az elfojtott nevetéstől könnyezem.
- Sokall.-fújja ki a levegőt megkönnyebbülten és végre fellélegzik.-És én is félek.
- Akkor jó,mert legalább nem csak az én gatyám van tele.
- Nem lesz semmi gond.Mi ketten verhetetlen páros vagyunk .
*Rina szemszöge*
- Rami, mikor megyünk el megnézni, hogy a vendéglőben minden rendben van-e? - kérdezem a legjobb barátnőm drága húgicáját.
- Ugorjunk el most, utána pedig még el kell hozzam a varrónőtől a ruhám, mert még csak most sikerült befejezze.
- Nekem úgyis jó lesz. Gyors átöltözöm és mehetünk is - megyek fel a szobába, és gyors magamra kapok egy kényelmes nadrágot, egy bővebb felsőt és a táskám is összepakolom, majd lemegyek. Rami már készen áll, így csak az marad hátra, hogy felhúzzam a cipőm. Mikor ezzel megvagyok, el is indulunk.
- Hogy viseled a terhességet? - pillant rám mosolyogva a lány.
- Mikor így, mikor úgy. Heikki hiányzik nagyon - vigyorodok el.
- Van egy olyan előérzetem, hogy az a rész nem is érdekel engem annyira - nevet.
- Jó, bocsi. Amúgy elég jó, csak már várjuk nagyon, hogy megszülessen ez a csöppség - simítok végig az egyre jobban gömbölyödő pocakomon.
- Amúgy tökre aranyosak vagytok Heikkivel. Látszik rajtatok, hogy majd szétvet titeket a boldogság.
- Ez igaz. Imádom a szöszi fejét. És még akkor lesz csak igazán boldog, ha megtudja, hogy biztosan kislányunk lesz. Tegnap voltam dokinál, és ugyebár ő már nem volt itthon.
- És mikor mondod el neki?
- Valószínű, hogy még ma, ha beszélünk telefonon. Na tessék, csak emlegetni kellett - nevetek, mikor meghallom a párom csengőhangját.
Gyorsan húzom ki a táskámon a cipzárt, majd kotorászni kezdek, de a sok kacat miatt meg sem találom a telefonom, csak akkor mikor már elhallgat. Azonnal vissza is hívom, mert nem akarom, hogy aggódjon.
- Kicsim, a frász környékez, miért nem vetted fel a telefont? - hadarja aggodalommal teli hangon Heikki.
- Nincs semmi baj, csak tudod a női táskában nem lehet semmit sem megtalálni. A telefon sem kivétel ez alól a szabály alól.
- Mit csinálsz?
- Ramival szervezkedünk. Most megyünk még el a vendéglőbe, majd elhozzuk a ruháját.
- Nem is értem, Rinám, hogy miért nem lettél te esküvőszervező. Tisztára imádod ezt csinálni.
- De csak azért, mert Käthe és Seb esküvőjéről van szó. Másképp a fülem botját sem mozdítanám - nevetek. - Ők hogy vannak?
- Most jönnek ki a pályára. Käthe totálisan be van sózva, hogy mi lesz. Seb meg ugye aggódik Käthe és Lukas miatt.
- És te hogy vagy?
- Borzalmasan, mert nem vagy velem. Ha megszületik a pici, akkor bele fogok zavarodni, hogy keveset lehetek majd veletek. Most is pocsék, de akkor csak rosszabb lesz. Annyira rossz apa leszek.
- Heikki Huovinen, ezt azonnal fejezd be - szólok rá erélyesen. - Kiváló apja leszel a kislányunknak.
- Végre megmutatta magát? - kérdezi izgatottan.
- Igen. A tegnap végre meg tudta mondani a doki biztosan. Ezt a rossz apa leszek dolgot pedig tessék elfelejteni. Nekem van a legszuperebb férjem a világon, szóval a legszuperebb apa is te leszel - biztatom.
- Köszi, kicsim, hogy így tartod bennem a lelket.
- Ez csak természetes.
- Ne haragudj, de mennem kell, mert jönnek Sebiék. Üzensz nekik valamit?
- Csak annyit, hogy ők is nagyon vigyázzanak magukra. És az esküvő miatt ne aggódjanak.
- Jól van. Rinám, kérlek légy nagyon óvatos, vigyázz nagyon magadra. Szeretlek.
- Én is téged, Heikki. Vigyázz te is magadra. Puszi.
*Käthe szemszöge*
Mikor megérkezünk a pályára fotósok tömkelege fogad minket és mindenki a picire kíváncsi,bár ezen nem is csodálkozom,hisz ő az év pilótagyereke.
- Menjetek előre,majd én itt intézkedem.-súgja oda Sebi,de nem tágítok mellőle.
- Együtt jöttünk és itt maradok veled.-szabad kezem az övébe fűzöm és így haladunk át az emberek tömegén.
- Örülök neki.
Sikeresen beérünk a home-ok részére fenntartott területre,ahol már csak néhány újságíró lézeng és egyből kiszúrjuk a mi kis finn barátunkat,aki épp telefonon beszél valakivel,fél karom tenném rá,hogy Rinával.
- Mi újság,gyerekek?-fordul felénk,mikor letette a telefont és szélesen vigyorogva ki is kapja kezemből Lukast.-Szia,te nagyfiú!-ad a szöszi buksira egy cuppanós puszit,mire a gyermek felkacag.
- Látom gyakorolsz.-mosolygok rá.
- Kell is,mert hamarosan megszületik az én édes kislányom és akkor aztán egy perc nyugtom se lesz.
- Lehet már tudni,hogy mi lesz?-pislogok rá még inkább vigyorogva.
- Igen.Most beszéltem Rinával és ő mondta,hogy lányunk lesz.
- Gratulálok,haver!-veregeti vállon Sebi barátját,aki büszkén fogadja a gratulációt.
- Legyetek még sokkal boldogabbak,mint eddig voltatok.-adok puszit a szőke férfinak,aki bele is pirul a nagy gratulálgatásba.
- Köszönöm szépen.
Még beszélgetünk egy keveset,majd bemegyünk a homeba,hogy mindenkinek bemutathassuk a mi kis csöppségünket.Nagyon szép napnak ígérkezik.
- Túl jószívű vagy.Ennyi borravalóból egy Ferrarit vehet magának.-ülök le az ágyra,majd mosolyogva elterülök rajta.
- Ha jobban megnézted volna,azért nem a bankkártyámat adtam oda neki.-huppan le mellém párom és kiveszi a hordozóból az éppen ébredező Lukast.
- Oké,hagyjuk.Inkább feküdjetek le ti is mellém,hogy láthassam a csodaszép kisfiunkat.
Utasításaimat követve ledől mellém és kisfiunkat hasára fekteti.Lukas minden nappal egyre ügyesebb és már első fogacskája is megjelent,ami mondjuk nehéz folyamat ára,de megéri,mert ezzel is közelebb kerül ahhoz,hogy végre ne legyen ennyire ránk utalva,hanem sok mindent egyedül is meg tudjon csinálni.Már most elkezdte a mászást gyakorolni,bár egyelőre csak visszafelé megy neki,még úgy sem igazán,viszont egyre ügyesebben ül.
- Azon gondolkodom,hogy holnap ki kellene jönnötök a pályára is.-szólal meg Seb egy hosszabb szünet után.
- Komolyan azt akarod,hogy mindenki azon csámcsogjon,hogy még házas se vagy és máris gyereked van?
- Másképp el se hoztalak volna.-kacag fel.
- Szemét vagy.De ha te ezt akarod,akkor természetesen kimehetünk a pályára.
- Remek,annyira hiányzol a padockból.
- Ó,azt el is hiszem.nélkülem nincs,aki bosszantsa a szerelőket.
- És nincs akivel huncutkodjak egy jót verseny előtt.-teszi hozzá kaján vigyorral arcán.
- Persze...majd el is hiszem.Nem vagyok egy naiv lányka,hogy elhiggyek egy ekkora hazugságot.Bárkivel összefekhetsz a versenyek előtt.Van itt egy csomó szép nő.
- A múltkori lecke elég volt és rájöttem,hogy egy nő sem olyan szép,okos és tökéletes számomra,mint te.-kezd játszani ujjaimmal.
- Te aztán tudsz hízelegni.-könyökölök fel és mosolyogva nézek apára és fiára.Annyira egyformák.
Másnap reggel Lukas sírására ébredek és még félig alva sétálok oda hozzá.Kiemelem a kiságyból és mosolyogva ringatni kezdem.
- Hogy aludtál,picikém?-kérdezem mosolyogva.
- Most,hogy kérded,mami...elég jól,de a nélküled ébredés még mindig nem az igazi.-szólal meg a hátam mögött egy álmos,német férfihang.
- Tudod,hogy nem tőled kérdeztem.-nézek rá kicsit morcosan,de amint meglátom,ahogy az ajtófélnek dőlve néz minket,szemei még félig csukva vannak és kisfiúsan dörzsöli egyik szemét,odasétálok hozzá és egy nagy puszit adok arcára.
- Szerintem ma nem kellene kimenni a pályára.-jelenik meg huncut mosoly arcán,azonnal tudom mire gondol.
- Pedig ki kell menni,elvégre miattatok van ez az egész felhajtás.-magyarázom,közben pedig figyelem,ahogy Lukas egyre jobban megnyugszik és fejecskéjét vállamra hajtva ismét elpilled.
- Igazad van,de mi lenne,ha még egy kicsit maradjunk?
- Sebi,még csak negyed öt.Ha szeretnél feküdj vissza.Ha emlékeim nem csalnak a dolgok itt csak 11-től kezdődnek.Megetetem Lukast,pelust cserélek és én is visszamegyek.
- Maradhatok nézni?-pislog rám nagy szemekkel.
- Ha ez ennyire érdekes.-vonom meg a vállam és leülve az egyik fotelbe nekilátok kisfiam megetetéséhez.
Ahogy minden anyai teendőmet elláttam odasétáltam a nagyobbik gyerekemhez,felsegítettem a székről,amelyiken már majdnem elaludt és visszasétáltunk a szobánkba,az ágyhoz.Bemászott a takaró alá és szinte azonnal elszenderedett.Olyan édes,mikor alszik,hogy egyszerűen nem tudom levenni róla a szemem.Figyelem,ahogy mellkasa egyenletesen süllyed és emelkedik,valamint az,ahogy ajkai mosolyra görbülnek álmában és ehhez hasonló apróságokat.
- Most már úgy érzem,hogy lehet velem emberi nyelven is beszélgetni.-nyújtózik hatalmasan az épp ébredező német.
- Na ne mondd!-kacagok fel és egy puszit adok állára.
- Szemét vagy,asszony!-gördül fölém és belecsókol nyakamba.
Forró ajkainak érintése nyakamon egyszerre tölt el melegséggel és borzongással.Mintha először csókolna és mintha már vagy ezredszerre.Mintha még szűz lennék és mégis mintha már évszázados tapasztalatom lenne.Akárhányszor érzem testét az enyémhez préselődni mindig valami új és valami más.
- Lukas a másik szobában alszik...-tolom le magamtól egy picit.
- Már nagyon rég voltunk együtt és én kívánlak.Majd csöndesek leszünk.
- Igazad van,de várj,becsukom az ajtót.-kászálódok ki nagy nehezen az ágyból és csöndesen becsukom a másik szobába nyíló ajtót,majd vissza is sietek páromhoz és karjaiba vetve magam ismét csókolni kezdem.
- Komolyan mondom egyszerűen elképzelni sem tudom,hogy bírtam ki annyi időt,míg terhes voltál.-suttogja nyakam hajlatába.
- Mi lenne ha ezt később beszélnénk meg?-kuncogok halkan és fenekébe markolva jelzem,hogy esetleg végre a lényegre is rátérhetne.
Besétáltam a fürdőbe és fogat mostam,majd visszamentem a hotelszobába,hogy magamra vegyek valami ruhát.Végül összeállításom kicsit merészre sikeredett,főleg a cipő miatt,de nem bántam,mert hosszú idő óta először mutatkozom a nyilvánosság előtt és szeretnék mély benyomást hagyni.
Míg seb készülődik,addig én felöltöztetem kisfiunkat és összeállítom a táskát a szükséges dolgokkal.Ahogy ezzel is kész vagyunk és Seb is menetkész állapotban van,végre elhagyjuk a hotelszobát és nekivágunk a napnak.
- Félek.-súgom oda páromnak,aki viszont egy széles mosoly kíséretében átkarolja derekam és egy puszit ad a fejem búbjára.-Azt hiszed ettől jobb lesz,Vettel?-nézek rá morcosan,de erre sem reagál.-Seb,legalább szólalj meg.
- Käthe...Lukas épp most harapott a karomba és akármennyire is csak két fogacskája van,rohadtul fáj.-préseli fogai közt,mire belőlem kitör a nevetés,de azonnal átveszem a kis sózsákot.
- Jobb?-nézek rá könnyes szemmel,de ezúttal az elfojtott nevetéstől könnyezem.
- Sokall.-fújja ki a levegőt megkönnyebbülten és végre fellélegzik.-És én is félek.
- Akkor jó,mert legalább nem csak az én gatyám van tele.
- Nem lesz semmi gond.Mi ketten verhetetlen páros vagyunk .
*Rina szemszöge*
- Rami, mikor megyünk el megnézni, hogy a vendéglőben minden rendben van-e? - kérdezem a legjobb barátnőm drága húgicáját.
- Ugorjunk el most, utána pedig még el kell hozzam a varrónőtől a ruhám, mert még csak most sikerült befejezze.
- Nekem úgyis jó lesz. Gyors átöltözöm és mehetünk is - megyek fel a szobába, és gyors magamra kapok egy kényelmes nadrágot, egy bővebb felsőt és a táskám is összepakolom, majd lemegyek. Rami már készen áll, így csak az marad hátra, hogy felhúzzam a cipőm. Mikor ezzel megvagyok, el is indulunk.
- Hogy viseled a terhességet? - pillant rám mosolyogva a lány.
- Mikor így, mikor úgy. Heikki hiányzik nagyon - vigyorodok el.
- Van egy olyan előérzetem, hogy az a rész nem is érdekel engem annyira - nevet.
- Jó, bocsi. Amúgy elég jó, csak már várjuk nagyon, hogy megszülessen ez a csöppség - simítok végig az egyre jobban gömbölyödő pocakomon.
- Amúgy tökre aranyosak vagytok Heikkivel. Látszik rajtatok, hogy majd szétvet titeket a boldogság.
- Ez igaz. Imádom a szöszi fejét. És még akkor lesz csak igazán boldog, ha megtudja, hogy biztosan kislányunk lesz. Tegnap voltam dokinál, és ugyebár ő már nem volt itthon.
- És mikor mondod el neki?
- Valószínű, hogy még ma, ha beszélünk telefonon. Na tessék, csak emlegetni kellett - nevetek, mikor meghallom a párom csengőhangját.
Gyorsan húzom ki a táskámon a cipzárt, majd kotorászni kezdek, de a sok kacat miatt meg sem találom a telefonom, csak akkor mikor már elhallgat. Azonnal vissza is hívom, mert nem akarom, hogy aggódjon.
- Kicsim, a frász környékez, miért nem vetted fel a telefont? - hadarja aggodalommal teli hangon Heikki.
- Nincs semmi baj, csak tudod a női táskában nem lehet semmit sem megtalálni. A telefon sem kivétel ez alól a szabály alól.
- Mit csinálsz?
- Ramival szervezkedünk. Most megyünk még el a vendéglőbe, majd elhozzuk a ruháját.
- Nem is értem, Rinám, hogy miért nem lettél te esküvőszervező. Tisztára imádod ezt csinálni.
- De csak azért, mert Käthe és Seb esküvőjéről van szó. Másképp a fülem botját sem mozdítanám - nevetek. - Ők hogy vannak?
- Most jönnek ki a pályára. Käthe totálisan be van sózva, hogy mi lesz. Seb meg ugye aggódik Käthe és Lukas miatt.
- És te hogy vagy?
- Borzalmasan, mert nem vagy velem. Ha megszületik a pici, akkor bele fogok zavarodni, hogy keveset lehetek majd veletek. Most is pocsék, de akkor csak rosszabb lesz. Annyira rossz apa leszek.
- Heikki Huovinen, ezt azonnal fejezd be - szólok rá erélyesen. - Kiváló apja leszel a kislányunknak.
- Végre megmutatta magát? - kérdezi izgatottan.
- Igen. A tegnap végre meg tudta mondani a doki biztosan. Ezt a rossz apa leszek dolgot pedig tessék elfelejteni. Nekem van a legszuperebb férjem a világon, szóval a legszuperebb apa is te leszel - biztatom.
- Köszi, kicsim, hogy így tartod bennem a lelket.
- Ez csak természetes.
- Ne haragudj, de mennem kell, mert jönnek Sebiék. Üzensz nekik valamit?
- Csak annyit, hogy ők is nagyon vigyázzanak magukra. És az esküvő miatt ne aggódjanak.
- Jól van. Rinám, kérlek légy nagyon óvatos, vigyázz nagyon magadra. Szeretlek.
- Én is téged, Heikki. Vigyázz te is magadra. Puszi.
*Käthe szemszöge*
- Menjetek előre,majd én itt intézkedem.-súgja oda Sebi,de nem tágítok mellőle.
- Együtt jöttünk és itt maradok veled.-szabad kezem az övébe fűzöm és így haladunk át az emberek tömegén.
- Örülök neki.
Sikeresen beérünk a home-ok részére fenntartott területre,ahol már csak néhány újságíró lézeng és egyből kiszúrjuk a mi kis finn barátunkat,aki épp telefonon beszél valakivel,fél karom tenném rá,hogy Rinával.
- Mi újság,gyerekek?-fordul felénk,mikor letette a telefont és szélesen vigyorogva ki is kapja kezemből Lukast.-Szia,te nagyfiú!-ad a szöszi buksira egy cuppanós puszit,mire a gyermek felkacag.
- Látom gyakorolsz.-mosolygok rá.
- Kell is,mert hamarosan megszületik az én édes kislányom és akkor aztán egy perc nyugtom se lesz.
- Lehet már tudni,hogy mi lesz?-pislogok rá még inkább vigyorogva.
- Igen.Most beszéltem Rinával és ő mondta,hogy lányunk lesz.
- Gratulálok,haver!-veregeti vállon Sebi barátját,aki büszkén fogadja a gratulációt.
- Legyetek még sokkal boldogabbak,mint eddig voltatok.-adok puszit a szőke férfinak,aki bele is pirul a nagy gratulálgatásba.
- Köszönöm szépen.
Még beszélgetünk egy keveset,majd bemegyünk a homeba,hogy mindenkinek bemutathassuk a mi kis csöppségünket.Nagyon szép napnak ígérkezik.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett és nem haragszotok nagyon a rengeteg késés miatt.Ugyan nem lett igazán eseménydús,de kellenek a vidám,családias részek is,nemde?
Remélem véleményt is kapok hozzá,hogy tudjam,jó irányba halad-e a történet.
Legyen szép estétek és remélem ti is úgy várjátok már a hétvégét,mint én.
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése