1.Rész

Utazás

  Egy újabb lesújtó hétvégén voltunk túl és már előre láttam a cikkeket a lapokban: Räikkönen a dicső,Räikkönen az imádott és Räikkönen a nagyszerű.A hátam is borsódzott tőlük.Az enyém már készen hevert az asztalon és elégedetten húzogattam ki a sorokat,amikkel még magamat is sikerült meglepnem.Igazán jól sikerült munkát tudok majd leadni a főnöknek holnap,jegyeztem meg vigyorogva és újra átolvastam.

-  Abbey,mi a szöszt csinálsz itt egyedül a sötétben?-rontott rám tesóm a semmiből.

-  Dolgozom,és nincs sötét.Látod,ég a lámpám.-böktem kicsit mérgesen az asztalon álló lámpa felé.

-  Jó,legyen.Anya telefonált és azt üzeni a hétvégén várnak minket haza Londonba.

-  Naná,mert majd ,menni is fogok,azt hiszi.-söpörtem ki egy hajtincset az arcomból.

-  Apa temetése otthon se voltál.

-  Nem,azóta nem voltam otthon,hogy anya összejött a végrendeletet kezelő ügyvéddel.Nagy különbség.

-  Légyszíves.Nagyon örülne ha láthatna.

-  Én pedig nagyon örültem volna ha nem teszi szét a lábát annak a pénzsóvár aktakukacnak,aki megfosztott minket az örökségünktől.

-  Abbey,ne legyél ilyen kegyetlen.Neki is nagyon nehéz volt utána.

-  De megvigasztalták...Akkor az egész szenvedésének semmi értelme nem volt.

-  Jól van,nem veszekszem.Én szerdán elutazom,mert van jegyem a Forma 1-es futamra is,a tied a hűtőn van,ha esetleg meggondolnád magad.-adott egy puszit a fejemre és magamra hagyott.

  Apa három éve halt meg és anya egy fél évvel később összejött azzal az ügyvéddel,aki apa végrendeletét kezelte,bár szerintem már előtte is volt közük egymáshoz.Két éve nem voltam otthon Londonban,de nem is terveztem,hogy épp azon a hétvégén menjek oda.Viszont annak a belépőnek a létezése komolyan felcsigázta az érdeklődésemet és felpattanva az asztaltól,eszeveszett tempóban rohantam le a földszintre.

-  Tudtam én,hogy ezzel ki tudlak csalogatni a barlangodból.-nézett rém kacagva Roxi,egy tányér zöldségleves mögül.

-  Hehehe...egyáltalán nem vagy vicces.-grimaszoltam sértődötten és én is tettem magamnak egy tányérral a gőzölgő ételből,majd elhelyezkedve nővéremmel szemben enni kezdtem.

-  A jegyed amúgy a szobámban van s csak akkor kapod meg,ha előtte eljössz velem anyáékhoz.

-  Tudod,hogy akkor inkább ülök itthon és a TV-ben nézem a futamot.

-  Kérlek,csak az én kedvemért.-pislogott rám nagy barna szemeivel,de ezzel sem tudta elérni a kívánt hatást.-Utállak.-öltött rám nyelvet,mire csak elmosolyodtam és csöndesen folytattam az evést.

   Másnap Roxi ismét bepróbálkozott és addig nyüstölt,míg rá nem bólintottam az örült ötletére.Legalább elmehettem a futamra és élőben nézhettem végig az imádott sport egyik futamát.Egészen kicsi koromban szerettem meg a Forma 1-et,apának köszönhetően,aki mindig is betöltötte mindkét szülőm szerepét,mivel anya inkább a vásárlásnak és a szeretők tartásának szentelte mindennapjait.Ezért lehet az,hogy apa holteste még ki sem hűlt,de ő máris összefeküdt az ügyvéddel.

   Szerda reggel nagyon korán keltem,hogy még be tudjak menni a szerkesztőségre,mert mindenképpen szólni akartam Adamnek,hogy ne várjon a hétvégén futamot nézni,mert élőben fogom látni,amivel sikerült is jól felhúznom,de nem zavart,mert imádtam felidegesíteni kollégámat.Adam és én lakótársak voltunk az egyetemen és már azóta elválaszthatatlanok vagyunk.Együtt indítottunk be egy kisebb újságot,de nem mi vagyunk a fő főnökök a cégnél,mert nekünk csak újságírói diplománk volt ugyebár.Így kértük fel Dorist,aki szintén velünk volt a Yale-en.Ő lett az újság feje és egyben a mi főnökünk is.De azért nem él vele vissza.Ezért szeretjük annyira.

   Mikor ezzel megvoltam hazamentem és még bedobáltam néhány cuccot a bőröndömbe,hogy biztosan semmi ne maradjon otthon.Ahogy ezzel is kész voltam vettem a dzsekim és a kulcsaim,majd csatlakozva Roxihoz kifurikáztunk a reptérre.

-  Úgy izgulok...-dörzsölte lábait nővérkém vigyorogva,mire csak bosszankodva elmosolyodtam.

-  Ha nem hagyod ezt abba,kidoblak az ablakon.-fenyegettem nevetve,de semmit nem használt.
-  Kérlek,olyan rég el akartam már menni egy futamra,de te nem hagytál soha,úgyhogy most légyszíves nézd el nekem.
-  Oké,elnézem,de csak mert nagyon szeretlek.
-  Így már igen..-nevetett hangosan,mire a mellettünk ülő kapucnis alak szúrós szemmel nézett ránk.

   A gépünk este landolt Londonban és hullafáradtan ültem be a taxiba,ami elvitt minket egy elég drága hotelbe,hogy végre kipihenhessem magam.A lakosztályom előtt elköszöntem Roxitól és amint bezáródott mögöttem az ajtó máris ledobtam bőröndömet és félálomban besétáltam a fürdőbe,hogy lezuhanyozzak és végre pizsamában dőlhessek be a pihe puha ágyikóba.

  Ahogy mindennel megvoltam befészkeltem magam a párnák rengetegébe és az ágy minden kényelmét kiélvezve álomba merültem.Reggel nagyjából 10 volt,mikor telefonom csörgése kiverte az álmot a szememből és kitartó vibrálása nem engedett visszaaludni.

-  Haló?-szóltam be félálomban.
-  Jó reggelt,kisasszony.Rikku Kuvaja vagyok és Arnold Marsh-sal szeretnék beszélni.
-  Mit akar tőle?-kérdeztem vissza ijedten,mert furán ismerősnek tűnt a neve.
-  Egy találkozót szeretnék vele megbeszélni,minél hamarabb ha lehet,ugyanis egy elég sürgető témát kell megbeszélnünk.
-  Ha a főnököm visszaér majd szólok neki,hogy vegye fel önnel a kapcsolatot.
-  Én személyesen szeretnék vele beszélni,minél hamarabb.
-  Majd meglátom mit tehetek.-próbáltam lerázni,de a hang alapján elég kitartónak bizonyult.
-  Nekem ez nem elég.A főnöke folyamatosan sértegeti a főnököm és szeretnék vele beszélni erről.
-  Legyen hát...Hol lenne önnek a legmegfelelőbb?
-  Jelenleg Angliában tartózkodom.
-  Szerencséje van,mert a főnököm is épp ott van.A nagydíjon esetleg még össze is futhat vele.
-  Remek,esetleg ma délután lenne egy szabad fél órája,hogy összefussunk?
-  Megbeszélem és,amint már mondtam felveszi önnel a kapcsolatot.
-  Köszönöm és elnézést a zavarásért.-hadarta a férfi és már le is csapta a telefont.

   Ez volt életem második legérdekesebb beszélgetése egy ismeretlennel.Az első egy névtelen legnagyobb rajongómmal volt.De nem is ez a lényeg,hanem az,hogy ki is az a bizonyos Arnold Marsh.Ezen a néven jegyeztem a cikkeimet,mert tudtam,hogy egy nő véleménye egy férfiak által uralt sportágban semmit nem érne.Viszont egy álnév mögött mindent elértem,amire egy kritikus vágyhat.Szép lakás New Yorkban,szabad kéz a munkában és természetesen a konkurens írók megbecsülése,amire annyira vágytam egész gimnazista korom óta.Viszont nagy galibában voltam,ugyanis nem tudtam,hogy oldom meg,hogy Rikku találkozhasson a főnökömmel,mikor az egy fiktív személy.

   Soha nem akartak még addig találkozni Arnolddal,így B tervem sem volt,viszont valahogy meg kellett oldanom.Mérgesen keltek ki az ágyból és mentem el zuhanyozni.Összeválogattam az aznapi ruháimat és a kedvenc medálomat is hozzá tettem,mert anélkül sehová nem mentem.Később sminkeltem és bedobáltam néhány cuccot egy egyszerű fekete táskába,no meg a diktafonom és a biztonság kedvéért egy jegyzettömböt és tollat.

-  Jó reggelt!-rontott be hozzám Roxi nevetve.
-  Ha nem hoznád az emberre a szívbajt,akkor még jobb is lehetne.-morgolódtam.
-  Hú de kicsípte magát valaki.-mért végig vigyorogva.
-  Tudom,de nagy nap ez a mai.
-  Szabad tudni miért?-tette vállamra fejét kíváncsian.
-  Ma találkozom a jövendőbeli férjemmel.-kacagtam fel.
-  Tán' csak nem a szegénysorra készülsz?
-  Hogy te milyen szemét vagy,Roxana!-csaptam mérgesen a karjára.
-  Tudom,Ab....-paskolta meg vállam együtt érzően és saját magát kezdte illegetni a teljes alakos tükörben.
-  Menjünk,mert soha nem érünk oda Silverstoneba.
-  Oda akarsz menni most?
-  Ez normális dolog.Te gondolom mást terveztél.
-  Anyáékhoz megyek ma és csak holnap megyek a futamra.
-  Nekem mindegy,én ma megyek.
-  Komolyan nem jössz el?-nézett rám hitetlenkedve.
-  Szó sem lehet róla.Ha majd láncra verve viszel oda,akkor esetleg.-dobom vállamra táskám és nővéremet kitessékelve a lakosztályból elindulok a lift felé.
-  De Solverstoneba az út nagyon hosszú.
-  Nem baj,mert már foglaltam magunknak szobát abban a hotelben,ahol a pilóták megszálltak.
-  Hogy csináltad?-nézett rám kerek szemekkel.
-  Jó helyen vannak ismerőseim,ennyi az egész.-vontam vállat mosolyogva.
-  És ruhákat nem viszel?
-  Lehet kellene.-vakartam meg tarkómat és visszarohanok a szobába,hogy összepakoljak néhány rihát a kisebbik táskámba tegyem be.
-  Akkor holnap látlak?-pislogott rám szomorkásan Roxi.
-  Ja,ha addig el nem rabolnak az ufók.-kacagtam fel vidáman,teljesen megfeledkezve a gondjaimról.
-  Hiányozni fogsz,húgi!-ölelt át jó szorosan.
-  Te is nekem,de most már tényleg mennem kell,mert a végén lekésem a repülőmet.
-  Menj csak,de aztán nem bepasizni nekem.
-  Semmi esélyem sincs rá,ugyanis engem ezek a fiúk nem nagyon szívelnek.
-  Ja,persze....mert tudják is,hogy te ki vagy.
-  Bezzeg ha tudnák az igazat...Tuti megköveznének.
-  Beszélsz marhaságokat.-kacagott fel,de láttam rajta,hogy nem igazán kételkedik benne.
-  Jó,mindegy,de most már komolyan mennem kell.

   Elbúcsúztam nővéremtől és siettem a reptérre,hogy elérhessem a gépem.Szerencsére én mindig pontosan érkezem és még időben el tudtam foglalni a helyem.Kényelmesen lehelyezkedtem a székemben és fülembe nyomtam a telefonom fülhallgatóját és elindítottam kedvenc dalom,majd lehunytam szemem és így vártam az indulást.

   Az út nem volt hosszú és nagyon hamar meg is érkeztem.A hotelhez vezető utat taxival tettem meg és
mikor becsekkoltam akkor vidám,ruganyos léptekkel vettem az irányt szobám fel,azzal a határozott döntéssel,hogy mindenképpen találkozom pilótákkal,hisz egy hotelben voltunk.A szobába gyorsan ledobáltam a cuccaimat és máris rohantam ki onnan,hogy biztosan el ne mulasszam a lehetőséget.

   A hotel medencéje mellett telepedtem le,ahol egy szőke buksi hol kibukkant,hol visszasüppedt a víz alá.Negyed órán át figyeltem,ahogy ússza a hosszokat,majd egyszer csak odaúszott hozzám és ahogy levette az úszósapkát,azonnal megismertem.Sebastian Vettel volt az,aki két éve verhetetlen volt és abban az évben is elég jó esélyekkel indult.

-  Kisasszony,maga mit csinál itt?-szólított meg bosszúsan.
-  Épp lesi fotókat készítek egy idegenről,maga szerint?-pattantam fel mérgesen.
-  Azért ebben kételkedek,de ha nagyon ragaszkodik hozzá,akkor bepállhatok valami szexi pózba.-ült ki a medence partjára.
-  Inkább azt árulja el,hogy miért egyedül úszkál itt?-tettem tenyerem kíváncsian állam alá.
-  Mondjuk azért,mert szeretek egyedül lenni...-vonta meg vállait,majd felállva a medence partjáról elvett mellőlem egy törölközőt és nekilátott szárítkozni.
-  Milyen kis magányos lehet.
-  Sosem vagyok magányos.Nekem mindig van társaságom.-kacagott halkan.
-  És most...
-  Itt van magácska,megjegyzem nem is akármilyen társaság,szóval nem panaszkodhatok.
-  Köszönöm.-pirultam el fülig szinte azonnal.
-  Seb,máris csajozol?-jelent meg a hátam mögött egy vörös hajú nő.
-  Polka,ne legyél ilyen.-fintorgott a szőkeség és a lányhoz lépett,majd átkarolta és egy puszit nyomott arcára.
-  Akkor ti ketten most együtt vagytok?-kérdeztem kíváncsian.
-  Ő az unokatesóm,nem kell izgulni,nyugodtan rám vetheted magad.-kacsintott rám önelégülten.
-  Ez inden vágyam.
-  Ugyan,ne mondd,hogy ellen tudsz állni az adoniszi testemnek.
-  Csak figyelj.-kacsintottam rá és lassú,megfontolt léptekkel elindultam az ebédlő felé,ami rögtön a medencétől nyílt.

    Az ebédlőben leültem egy üres asztalhoz,pont kifogtam az utolsót,majd rendeltem magamnak brokkolikrémlevest és utána pedig parmezános csirkét és desszertnek pedig epres sütit.Épp a levesbe mártottam volna bele a kanalam,mikor valaki kihúzza a velem szemben lévő széket,majd leül velem szemben.Úgy meghökkenek,hogy a kanál is kiesik a kezemből.

-  Már elnézést,de magát nem tanították meg az udvariasság alapjaira legalább?-meredek rá idegesen,de láthatóan még szórakozik is rajtam.
-  Ez az egyetlen üres hely,gondoltam nem zavarná,ha csatlakozom.Csak egy fagyira ugrottam be és már itt sem vagyok.
-  Hát az engem nem érdekel...Legalább kérdezte volna meg,hogy nem-e bánom,ha pofátlanul ideül és megeszi a fagyiját.
-  Bocsánat,kisasszony.-morogta jeges hűvösséggel és feláll,majd visszatolja a székét és megáll mellette.-Szabad ez a hely?Az előbb egy kiállhatatlan némber ült a kiskegyed helyén és fel kellett állnom,de most ha nem bánja leülök és végre megeszem a rohadt fagyim,mert egy fél óra és dolgom lesz.
-  Jó,üljön csak le,nekem amúgy is elment az étvágyam.-dobtam a kanalat a tányérba idegesen és keresztbe fontam mellkasom előtt a kezem.
-  Szuper,akkor nem bánja,ha megeszem?-vette el előlem a tányért,majd leülve velem szembe el is kezdte lapátolni.
-  Milliomos létére egy szegény nő ebédjét kell ellopnia?Ez gyalázat.
-  De hát most mondta,hogy elment az étvágya.-tartott szünetet és meghatározhatatlanul kék árnyalatú
szemeit rám emelte.
-  Meggondoltam magam!Kérem vissza a levesem!-préseltem ajkaim egy keskeny vonallá.
-  Sajnálom,ezt már nem kaphatja vissza,túlságosan ízlik.-villantott rám egy elégedett vigyort.
-  Akkor legyen a magáé,mit bánom én.-vontam vállat,majd intettem a pincérnek,hogy hozhatja a a második fogást.
-  Két villával!-rikkantott oda a finn és vissza is fordult a levesemhez.
-  Ezt nem gondolhatja komolyan.
-  Csak figyeljen!-kacsintott rám,majd hallgatásba burkolózva elfogyasztotta a levesem,amire már annyira vágytam.

   Nem értem miért nem csaptam le azonnal,hisz egy bunkó volt,viszont legalább meg tudtam figyelni.Kíváncsivá tett,hogy milyen,amikor nem tudja,hogy akivel épp beszélget,vagy a mi esetünkben köcsögösködik az egy újságíró,ráadásul az ő legnagyobb kritikusa,mint olyan.Tudni illik én írtam a legdurvább és legkeményebb kritikákat a finnről és nem is bántam.Imádtam a munkám és akkor még nem is gondoltam,hogy ez nem is olyan soká meg fog változni.

***

Sziasztok!

Ez lenne az új történetem legelső része.Nagyon sajnálom,de nem tudtam megállni,hogy fel ne tegyem,mert benne van a bugi az ujjamban és kíváncsi is vagyok a véleményetekre.

Remélem tetszeni fog nektek a történet,amiben nektek is szerepetek van és még lesz is,mert ki fogom kérni a véleményeteket dolgokban.

Legyen szép estétek!

Puszi:*:*