16.Rész

És mikor fogunk...tudod?

  Két héttel később egy luxusapartman medencéjének partján találtam magam,ahová Kimi rángatott el,mondván:

-  Rád fér egy kis napozás.Olyan halvány a bőröd!

  Ezzel pedig arra célzott,hogy egy hetet velem akar tölteni,méghozzá Balin,ami nem is hangzott olyan rosszul.Természetesen azonnal bele is egyeztem,és alig vártam,hogy mikor indulunk már.Napi rendszerességgel zaklattam,hogy áruljon el legalább egy kis részletet,de egyáltalán nem állt szándékában megosztani velem,egyetlen apró infót se.Aztán egyik reggel megcsörrent a telefonom,pontosabban a Magyar nagydíj utáni kedden,hogy jobb,ha nekilátok pakolni,ugyanis két órán belül ott van értem,és indulhatunk is Balira.Mondanom sem kell,hogy eszeveszett pakolásba kezdtem,és mire végeztem ott álltam,két hatalmas bőrönddel,és egy telepakolt kézitáskával.Mikor Kimi megérkezett nem egyedül volt.

-  Ezek miért jönnek?-dugtam be a fejem a kocsi ablakán,ahol szembe találtam magam Sebivel és Rikkel.
-  Ránk akaszkodtak.-fintorgott Kimi,majd kinyitotta az ajtót,miután bepakolt a csomagtartóba.
-  Jön még más is?-néztem rá félve.
-  Csak Amy,de vele a reptéren találkozunk.
-  Oké,és ő mi a bokámért jön?
-  Mert meghívatta magát.
-  Szóval akkor lényegében a romantikának lőttek.-duzzogtam,és bevágtam magam az anyósülésre.

  A reptérig mélységes csendben ültünk,és én egész végig azon morfondíroztam,hogy ha Sebastian és Ricc is ott lesz,akkor nagyon fura szituációk elé nézünk ez alatt az egy hét alatt.Pedig akkor még nem is tudtam,hogy mennyire fura helyzetek is lesznek azok.Felszállás előtt csatlakozott hozzánk Amy is,aki káprázatosan nézett ki.Fehér egyszerű szabású ujjatlan felsőben,és csőfarmerban,valamint fekete tűsarkúban,olyan volt,mintha egy fotózás közepéről rángattuk volna el.Enyhén volt kisminkelve,és hosszú,újabban fekete haja,lángcsóvákként nyaldosta arcát,és hátát.Hirtelen féltékeny lettem rá,pedig még igazán okom se volt.Vagy mégis?Ahogy elnéztem a csacsogását Sebivel valami ismeretlen érzés mart a gyomromba.Valami,amitől egészen keserű képet vágtam,egészen a felszállásig,mert akkor már konkrétan az ájulás határán voltam,ugyanis egymás mellett voltak a székeik,és Amy végig fogta a német kezét.Mi a jó ég lehetett velem?

-  Minden rendben?-nézett rám ijedten Kimi.
-  Persze,csak kicsit irtózok a repüléstől,ez minden.
-  Sajnálom,de most ezt ki kell bírnod.-puszilt meg,de én automatikusan elhúzódtam,amitől csak még furábban nézett rám.
-  Ha nem akarod,hogy hozzád érjek,akkor kérlek most szólj,mielőtt komolyan beleélem magam ebbe az egész együtt járósdiba,és esetleg meg talállak csókolni az emberek előtt.
-  Sajnálom,csak kicsit ideges vagyok,de amikor megérkezünk,akkor biztos minden oké lesz.-néztem rá,erőltetett mosollyal arcomon,és megfogtam a kezét.

  Késő este landolt a gépünk,és nekem nagyon kellett koncentrálnom,hogy el ne aludjak az úton a házig.Kimi vállára hajtva a fejem,már félig elbóbiskoltam,mikor a furgon,amivel a házhoz vittek minket,fék csikorgatva  leállt,és kivágódott a sofőrülés ajtaja,és Rikk kiszállt.

-  Megjöttünk,álomszuszékok!-nyitotta ki az ajtót.
-  Végre!Alig várom,hogy alhassak egy jót.-nyöszörögtem halkan,és Kimi vállába fúrtam az arcomat.
-  Gyertek,pakoljunk be,utána mostantól egy hétig,mindenkinek szabad foglalkozás.-jelent meg Sebi mosolyogva,majd vállára dobott egy hátizsákot,és kisegítette Amyt a kocsiból.
-  Ágy...-mantráztam,mikor kiszálltam a kocsiból,és Kimi karjai között betámolyogtam a kivilágított házba.
-  Oké,mielőtt azért végleg eltűnünk,beszéljük meg,ki,hol fog aludni.
-  Én alszok madárkámmal.-puszilta meg fejem búbját Kimi.
-  Rendben,tiétek az első szoba a folyóson.
-  Ugye attól még marad elég szoba mindenkinek?
-  Persze,hogy marad.Van még ezen kívül három hálószoba.
-  Király,nekem olyan kell,aminek a tengerre nyílik az ablaka.-tört elő a németből a gyerek.
-  Csak olyanok vannak.-nyugtatta meg Rikk,majd megcsóválta a fejét,és elindult az emelet felé(A ház többi részét a szereplők után találjátok,ITT )

   Nagyon jól esett lezuhanyozni,és végre bedőlni az ágyba,és Kimi ölelésében elaludni.Az alatt a két hét alatt igen csak összeszokott kis páros lett a mienk.Rengeteget beszéltünk telefonon,és mivel nem tudtam elmenni a Magyar nagydíjra,két hét óta,akkor nap találkoztunk először,és olyan érzés volt,mintha legalább ezer éve együtt lettünk volna.Tökéletesen illeszkedtem a karjai közé,és ahogy állát  fejem búbjára illesztett,és összegömbölyödve,kis kifli-nagy kifli pózban aludni próbáltunk,olyan volt,mintha végre otthon lettem volna,és az az érzés,amit Sebi és Amy miatt éreztem egyszerűen elkezdett elszivárogni.

   Első reggelem volt,amikor Kimi mellett ébredtem,mert bár Német országba már a barátnőjeként érkeztem,nem aludtunk egy lakosztályban.Ez azonban más volt.Mellette ébredni fantasztikus volt.Karját átvetette a derekamon,és arcát hajamba fúrta.Nem láttam őt,csak éreztem testének finom rezdüléseit,az enyémen,és tusfürdőjének markáns illatát,mely belengett minket.A víz felől sós szellő hozta be a hajnal édes levegőjét.

   Lassan megfordultam és így szembe kerültem vele.Ajkai kicsit szétnyíltak,és szaporán vette a levegőt.Ujjaimat végighúztam álla vonalán,és kisimítottam egy hajtincset az arcából.Édes volt.Nagyon is édes.Lassan megcsókoltam,és ajkamba harapva elmosolyodtam.

-  Meg tudnám szokni,hogy minden reggel így ébresszenek.-morogta álmos hangon.
-  Reménykedj csak,Räikko.-kuncogtam,és megint megcsókoltam.
-  El akarsz hagyni,három hét együtt járás után?-könyökölt fel.
-  Nem hagynálak el.Most kezdelek csak igazén megkedvelni.-bújtam hozzá.
-  Örülök neki.De mi mikor fogunk...
-  Mit?
-  Tudod te azt nagyon jól.Már három hete húzol ezzel.
-  Igen,és nagyon sajnálom,hogy nem tesszük meg azonnal,mint az összes korábbi kapcsolatodban,de nekem nem megy ilyen könnyen.Mit szólnál,ha ma este a parton vacsiznánk.Csak mi ketten.
-  Benne vagyok.-puszilta meg homlokomat.
-  Akkor ez egy randi.-szálltam ki az ágyból és a bőröndömhöz sétálva,kiszedtem a fürdőszobai cuccaim,és egy utolsó pillantást vetve az forgolódó szőkére,már benn is voltam a fürdőben.

   Mikor elkészültem,Kimi is megemberelte magát,és ő is lezuhanyzott.Míg ő a dolgait intézte a fürdőben,addig én kiszedtem a ruháimat ,majd kiválasztattam egy lenge,virágos ruhát,hozzá pedig egy fekete topánt.Ezzel pedig el is készültem.A sminkemmel nem is vacakoltam,mert tudtam,hogy le fogunk menni a strandra,még a délelőtt folyamán,szóval akkor le kellene mossam.

-  Reggelt!-értem le a konyhába,ahol egyedül Sebit találtam.
-  Hogy-hogy a finn nem lohol a nyakadba,mint egy kis pincsi?-fordult felém,és kezében egy konyhakéssel elkezdett hadonászni.
-  Egyáltalán nem vagyunk egymáshoz kötve.-ültem fel az egyik székre.
-  Nagyon jó hír.Tényleg megvolt már a nagy akció?-váltott témát közönyösen,de azért egy kis izgalmat,esetleg elkeseredést véltem felfedezni.
-  Miért?Te még túl kicsi vagy az ilyen részletekhez.

  Letette a kést,odalépett hozzám,és mélyen a szemembe nézett,ezzel pedig teljesen a frászt hozta rám.Olyan közel voltunk egymáshoz,hogy szinte beleszédültem,de tartottam magam.Nem tudhatta,hogy azonnal remegni kezd a gyomrom,ha a közelemben van.

-  Csak mondd meg.Igen,vagy nem?
-  Nem...-suttogtam halkan,szinte már csak tátogva.
-  Ó,hála az égnek.-sóhajtott megkönnyebbülten.
-  De ha mégis,akkor se értem,miért akarod tudni.-meredtem bele azokba a csodaszép kék szemekbe.
-  Mert féltelek,Abbey.Nagyon félek,hogy mit fog veled tenni,ha megtörténik,és utána beleszeretsz.
-  És ha máris bele vagyok szeretve?
-  Akkor most mindketten itt lennétek,és nem az én szemembe néztél,és nem remegne a térded.
-  Honnan...-kérdeztem hitetlenkedve,mire csak elmosolyodott,és finoman összekoccolta a térdeit az enyéimmel.
-  Sokkal jobban ismerlek,mint hinnéd.
-  Azért remélem,hogy nem,mert akkor komoly bajban vagyok.-pirultam el fülig,és úgy éreztem,hogy az összes vérem az arcomba tolul,ezzel pedig még sokkal vörösebb lettem,mint addig.
-  Pedig...-húzta halvány mosolyra ajkait,majd még közelebb hajolt.

   Már éreztem arcomon leheletét,és az csiklandozta a fülemet,és a nyakamat.Orrunk összeért,és így még annál is kékebbnek láttam szemeit,mint addig.

-  Blöf..blöffölsz.-dadogtam,és beletúrtam szőke hajába.
-  Hiszed te.-suttogta,majd lassan,finom,és lágyan megcsókolt.

   Szerencsém volt,hogy ültem,mert másképp összeestem volna.Ajkai olyan puhák és óvatosak voltak,hogy először alig éreztem.Sokkal másabb volt,mint Kimivel.Odafigyelt rám,és amikor felállított a székről,kezeivel olyan félve simított végig derekamon,hogy épp csak megéreztem.

-  Kimi mindjárt lejöhet.-suttogtam ajkai közé,reszelős hangon.
-  Tudom.És sajnálom,hogy megtettem.Nem vagyok ám ennyire erkölcstelen,és a barátságnál nincs fontosabb...
-  Fogd már be.-tapasztottam ajkaimat az övéire,és folytattuk,amit abbahagytunk.

  Nem tudom mennyi idő telt el,míg a konyhában csókolóztunk,de senki nem jött le,hogy megzavarjon minket.Kicsit később ketten fejeztük be a reggeli elkészítését,és mivel a többiek még midig nem adtak életjelet magukról,ezért felmentünk megnézni mi van velük.A lépcső tetején még váltottunk egy gyors csókot,majd két felé indultunk.

   Kimi a laptopján dolgozott valamit,és nagyon gondterheltnek tűnt.Mellé ültem az ágyon,és vállára tettem a fejem,hogy úgy nézhessem,mit csinál.

-  Ebből semmit nem értek.Elmagyarázod?-suttogtam végül.
-  Ami rád is vonatkozik,az csak annyi,hogy két napra vissza kell utazzak Enstone-ba.
-  Miért?-kérdeztem felháborodva.
-  Mert valami gond támadt,és ott kell lennem.
-  És mikor indulsz?-néztem rá szomorúan.
-  Két óra múlva indul a gépem.
-  Pakoljak be pár ruhát,vagy viszed az egész bőröndödet?
-  Megteszed?-pislogott rém hálásan.
-  Te csak menj le reggelizni,én majd gondoskodok a csomagjaidról.
-  Egy angyal vagy.-dobta a gépet az ágyra,majd egy gyors puszi a homlokomra,és már ott sem volt.

   Azonnal nekiláttam a pakolásnak,és csak arra eszméltem fel,hogy bezáródik a szoba ajtaja.Felnéztem,és egy értetlen kék szempárral néztem farkasszemet.

-  Hazamész?.kérdezte csalódottan.
-  Kiminek pakolok pár ruhát,mert vissza kell menjen a gyárba.
-  Meddig marad?-huppant le az ágyra,de segítség helyett csak ledőlt,és a plafont kezdte bámulni.
-  Két nap,de szerintem hamarabb is visszajön.
-  Elvégre itt várod te.
-  Pontosan.És a legjobb barátja Rikk,meg egy lány,akit ugyan egyikünk se ismer igazán,de elhoztunk magunkkal.
-  Én ismerem.Az egyik mérnököm...
-  Oké,akkor mondd meg,mi a teljes neve...
-  Amanda...Amanda...-ismételgette,hátha eszébe jut,de végül csak legyintett.-  Nem fontos.
-  Látod...Ez a baj.-zártam le a kis bőröndöt,majd eldőltem a német mellett.
-  Szóval.Akkor most két napig nem lesz Kimifaktor?
-  Nem lesz,de nem fogunk hülyeséget csinálni.
-  Ígérem viselkedek.
-  Fura,hogy mindenkivel meg kell ígértessem,hogy jól fog viselkedni,ha velem van.
-  Velem nem kellett volna,mert én tudom,hogy ha akarod,akkor úgy is megteszed.-könyökölt fel.
-  Akkor ismersz.-simítottam végig borostás arcát.
-  Mondtam,hogy ismerlek,jobban,mint gondolnád.-puszilt bele tenyerembe.
-  Le kellene mennünk,mielőtt gyanút fognak.
-  Rendben,de este le fogsz jönni velem a partra.
-  Oké.Lemegyek veled,de semmi romantikus nyáladzás.
-  Úgy látszik,te még nem ismersz eléggé.-nevetett fel,majd felállt,és kisétált.

   Kivittem Kimit a reptérre,és miután elkezdték a beszállást,elindultam vissza a házhoz.Közben beszéltem a nővéremmel,aki remekül el volt,a hegyekben,Heikkivel,kivel is mással.Nem nagyon volt térereje,szóval hamar le kellett tegyük.Mikor visszaértem a házba,lementünk a tengerpartra,és szinte egész nap ott voltunk.Ebédre rendeltünk thai kaját,és kínait,azt ebédeltünk.Utána a házban maradtunk,mert kinn túl meleg volt,hogy a visszatérhessünk oda.Aztán később,mikor kicsit hűvösebb lett,lemehettünk még egy kicsit.Este összedobtunk egy könnyű vacsorát,és elpakolás után mindenki elvonult a saját szobájába.

-  Mehetünk?-kopogott be a kis német a szobámba,nem sokkal azután,hogy beszéltem Kimivel.
-  Persze.-bólintottam,és felvéve egy vékony kabátkát,már indulhattunk is.

   Kiosontunk a házból,és lesétáltunk a kis,köves ösvényen.Végül egymás kezét fogva sétálgattunk a lemenő nap fényében,és beszélgettünk.Olyan jól éreztük magunkat,hogy észre se vettük,ás máris éjfél körül járt az idő.Sebi leterítette az ingét a homokba,és ráültünk,jobban mondva feküdtünk,

-  Olyan szép ez az este.-sóhajtottam elégedetten,és Sebi karjára hajtottam a fejem.
-  Az.Főleg azért,mert itt vagy,és nem kell attól féljek,hogy Kimi mikor használ ki.
-  Nem félek attól,hogy Kimi kihasználna.
-  Túl magabiztos vagy,és nem is ismered eléggé.Leginkább azért,mert még alig egy hónapja ismered.
-  Igazából ismerem már,vagy ezer éve,persze nem személyesen.
-  Akkor honnan.
-  Ezt még nem meséltem senkinek,de igazából,Arnold Marsh,nem a főnököm.Sőt,egy ideig azt hittem,hogy halott is.
-  Kérlek,ezt fejtsd ki.
-  Szóval...Arnold Marsh egy élő személy,aki évekkel ezelőtt a vőlegényem volt,de utána eltűnt,mert azt hitte,hogy nem elég jó nekem.Öt éven keresztül nem tudom hol volt,így felvettem a nevét,és ezen a néven kezdtem jegyezni a cikkeimet.Ment is minden,de aztán egyszer csak felbukkant,és azt követelte,hogy menjek vissza hozzá,de aztán végül megoldottuk a problémát,és most ő betölti Arnold Marsh szerepét,és én írom a cikkeimet.Kimiről a kezdetektől fogva én írtam.
-  Fura,hogy ennyi ideig titokban tudtad tartani.
-  Nehéz volt.
-  Pedig elég jól csináltad.És nyugodt lehetsz.A titkod nálam biztonságban van.
-  Köszönöm.-mosolyogtam rá,majd megcsókoltam.

***

Ez lett volna a rész,sajnálom,hogy ennyit késtem vele,majd a folytatást igyekszem hamarabb hozni.

Legyetek jók!

Puszi:*:*