Fura,nem?
- Mikor itt hagytalak,nem tudtam,mi is az,amit nyújtani tudnék neked,hisz csóró egyetemista voltam,se pénzem,se tehetségem.Nem voltam olyan nagyszerű író,mint te,és annyi szenvedély sem volt benne,mint benned,kis angyalom.Aztán találkoztam Anabeth-el,és megmutatta milyen is az élet,ha megvan mindened.Akkor kezdtem el azon gondolkodni,hogy beállok közéjük,és megszedem magam.Ott elkövettem olyan dolgokat,amiket nem mondhatok el,mert akkor meg kellene ölnöm téged,de legyen elég annyi,hogy ezt már magam mögött hagytam,és visszatértem,hogy elvegyem,ami enyém.
- És mi az?
- Te...Kellesz nekem,Abigail,és ezt te is tudod.-maga felé fordított,és fürkésző szürke szemeiben láttam tükröződni saját arcképemet.
- Arnold,én már nem azokat a dolgokat akarom,amiket öt évvel ezelőtt,és ebbe azt hiszem te is beletartozol.
- Nem mondhatod komolyan.-csóválta a fejét megdöbbenten.
- Pedig de.Lehet,hogy szerettelek,és lehet,hogy valahol mélyen még most is szeretlek,de az igazi nagy szerelem már elmúlt.
- És ha én nem engedlek el?
- Kénytelen leszel,Arnold.Nem szeretlek úgy,mint régen.
- Akkor elmondom mindenkinek,hogy ki vagy,és azt is,hogy jogtalanul használtad a nevem,és az adataim.Aztán beperellek,és a gatyád is leperlem a csinos kis popsidról.
- Zsarolsz engem?
- Nem,kicsike.Csak elmondom a játékszabályokat,amiket be kellene tartanod.
- De nem akarom.Épp egy kapcsolat elején állok,és úgy néz ki,hogy alakul valami.Nem akarom otthagyni.
- És az a szerencsétlen flótás rávett már,hogy széttárd neki a lábadat?
- Nem,és nem is fog,még egy jó darabig,de akkor is.Ha vele vagyok,van valami...egy különleges bizsergés,amit már nagyon rég nem éreztem.
- Akkor megöletem,és akkor vége a bizsergésnek,meg az életének.Ezt akarod?
- Ezt nem teheted.Nem láncolhatsz magadhoz,amikor nem szeretlek.
- Te magad mondtad,hogy valahol a szíved mélyén még érzel irántam valamit.Kell egy kis idő,és újra felizzik a régi lángolás.
- Álomvilágban élsz,Arnold.
- Dehogy is.Csak figyeld meg.Bebizonyítom,hogy nem játszadozom.Választhatsz.Vagy önszántadból velem jössz,vagy szép lassan mindenkit elvesztesz magad körül.
- Mennyi időm van dönteni?
- Öt...-kezdett bele,és az órájára nézett.
- Mi öt?Perc,óra,nap?
- Négy...
Amint rájöttem,hogy mire megy ki a játék elkezdtem mérlegelni a lehetőségeimet.Öt éve nem láttam,és felbukkant a semmiből,azt hajtogatván,hogy akar engem.s még mindig szeret.Persze én is szerettem,de annak már jó ideje,és azóta sok mindenen mentem keresztül,többek közt ugye ott volt nekem Kimi,aki olyan erősen próbálta bebizonyítani,hogy az nem mindig igaz,amit a sajtó állít,és ő is csak ember,hogy egyszerűen nem lett volna szívem otthagyni,mikor olyan édesen teper.Másrészről viszont ismertem Arnoldot,és tudtam,hogy bármire képes,csak azért,hogy az legyen,amit ő akar.Régen vonzott ez a vadság,de abban a pillanatban,ott a karjai között,valahogy inkább vágytam Kimi ölelésére,és arra,hogy beszívhassam dezodorának,tusfürdőjének és parfümének,valamint arcszeszének bódító,erős illatát.Olyan jó lett volna vele lenni,és csak ott,Arnold ölében realizáltam,hogy a finn jelent nekem valamit.Ott,amikor arról kellett döntenem,hogy mit legyen a következő lépésem.
Felnéztem Arnoldra és olyan vad csillogást vettem észre a szemében,hogy egész testem beleremegett.Tudtam,hogy képes lenne eltenni láb alól,aki gátolja abban,amit éppen el szeretne érni,de nem gondoltam volna,hogy ennyire vad és nyers.Féltem tőle...Pedig én aztán nehezen ijedek meg.
- Három...
Gondolataim úgy cikáztak a fejemben,mint macska és egér,kergették egymást,de döntésre nem jutottam.Akármennyire szerettem volna,egyszerűen nem jutottam el arra a pontra,hogy szembe tudjam állítani magamban a két lehetőséget.Túl nagy volt a tét,és ha rosszul választok,akkor nem lesz menekvés.Nagy levegőt vettem,majd kifújtam.Ha Arnoldot választom,akkor egy életre hozzá leszek kötve,és nem lesz egérút a szabaduláshoz.Ha Kimit és a szabadságot választom,akkor tulajdonképpen aláírtam Kimi és a szeretteim halálos ítéletét.Fogalmam sem volt,hogy valójában mikre is képes Arnold,ha akar valamit,de csak reménykedtem benne,hogy belátja....Őrültség valakitől azt kérni,hogy öt év kihagyás után térjen vissza hozzá,és tegyen úgy,mintha semmi nem történt volna.
- Kettő...
Agyam leblokkolt,és képek úsztak be tudatom felszínére.A rögtönzött piknik,és Kimi mosolya.A másnap este,ahogy lehívott a hallba azzal az ürüggyel,hogy beszélnie kell, velem,majd elrabolt az étterembe,és nem érdekelte,hogy nem vagyok kisminkelve,és a hajam is kócos,csak mosolygott rám,és megfogta a kezem,az apró szikrák,és bizsergés,amit bőröm felszínén éreztem,amikor egymáshoz értünk.Csókjaink az esőben,a hotel folyosóján,a szobámban.Az,ahogy odafigyelt,hogy ne essen túlzásba,viszont mégis éreztem minden mozdulatán,hogy legszívesebben letépné a ruháimat,de mégis uralkodott magán.Elkapott pillantások az időmérőt követően,melyekbe beleborzongtam.Ajkának finom remegése,amikor elszakadtak az enyémektől,és szemének szürkés csillogása az éjjeli lámpa törtarany fényében.
- Egy...
Agyamat újabb képek árasztották el,ám ezúttal nem Kimi szerepelt bennük,hanem a kis német.Óvatos,félénk érintései,és az a szinte észrevétlen közeledés,amivel minden nap kicsivel jobban belopta magát a szívembe.A csalódottság a szemében,amikor kiderült,hogy Kimi randizni hívott pénteken,és az előtte való reggelen az a pillanat,amelyben legszívesebben örökké megfagytam volna,amikor a riporter elől rohantunk el,és az a hosszú,szinte végtelen perc,amíg egymásra néztünk.Az a gyanútlanság,amivel minden flörtölő mondatát felteszi,és a kisfiús,fültől fülig érő vigyor,ami akkor jelenik meg az arcán,ha engem meglát.Nem csókolt még meg,de egyszerűen megszakadna a szívem,ha miattam baja esne.Rengeteggel tartoztam neki,amiért megmentett azon a hétvégén,Finnországban.
- Nos,döntöttél már?-nézett rám gorombán.
- Ezt nem lehet ilyen könnyen eldönteni.-néztem rá ijedten.
- Dehogy nem.A végén így is,úgy is engem fogsz választani.Semmi értelme.Ha kell porig égetem a világodat,és akkor már csak mi ketten maradunk.
- Komolyan azt várod,hogy ilyen szöveg után még téged válasszalak?
- Természetesen.Nem azt szereted,ha valaki tökös?
- Legyen tökös,de ne őrült.-vágtam vissza,majd kitéptem magam karjaiból,és felálltam.
- Akkor ez a válaszod?Nem akarsz engem?
- Egy fél órája még azt hittem,hogy halott vagy.Mégis mit vársz?Olyanokat mondasz,hogy megölöd a szeretteimet,meg porig égeted a világom.Nem akarom,hogy a közelemben legyél.A nevedet is visszaadom,nekem nem kell.Csak hagyj békén,és tegyünk úgy,mintha ez meg sem történt volna.Holnap kiadok egy közleményt,amiben felvállalom a nevem,és elmondom,hogy a halott vőlegényem emlékének áldozva publikáltam a te neveden.Aztán pedig tovább saját néven fogok írni.
- Szerinted ez elég lesz?
- Remélem...
- Azért jöttem vissza,hogy kapjak még egy esélyt,és te végig se gondoltad,amit mondtam.Szükségem van rád,és szerintem neked is rám.Senki nem tud olyan boldoggá tenni,mint én.
- Igazad van,tényleg boldoggá tettél..Mi jutott nekem miután elmentél...Megmondjam?Átvirrasztott éjszakák,és kiszáradt könnycsatornák...Bizalmatlanság,és félelem.Igazad van.Tényleg boldoggá tettél.
- Most elmegyek,de még hallani fogsz felőlem.Nem ígérem,hogy holnap,vagy a jövő héten,de nem nagyon érezd magad otthon a kis Kimi házában...
- Várj,honnan tudod,hogy Kiminek hívják?-kérdeztem ledermedve.
- Azt hiszed idejövök és teljesen felkészületlenül kezdelek zsarolni?-horkant fel fölényesen-
- Szóval mindent tudsz?
- Ha a megbízásra és a 3.000.000 dollárra gondolsz,akkor igen.És arról is tudok,hogy elkezdtél többet érezni iránta,mint kellene.Lehet,hogy te fogsz a végén pofára esni.Gondolj csak bele...Kap egy rejtélyes levelet,feladó nélkül,melyben beszámolnak neki,hogy a nő akit megpróbál meghágni,egy egyszerű újságíró,aki ki akarja használni,majd egy szaftos cikket írni a kapcsolatukról,végül pedig pofára ejteni.Szerintem nem örülne neki különösebben.
- Nem tennéd meg.Nem teheted meg.
- Dehogynem.Mindent megtehetek,amit csak akarok.-kacagott fel.
- Akkor most megteheted,hogy kivonszolod magad,az irodámból.
- Ez az én irodám,ha nem tűnt volna fel.Az ajtón van a nevem,nagy arany betűkkel.
- Rendben.Most elmegyek,és ha jót akarsz magadnak,mire visszajövök,te már nem leszel itt.
- A kis szöszi bekeményít.-kuncogott tovább,amivel egyre inkább az idegeimre ment.-Most elmegyek,de még hallani fogsz rólam.És kérlek,ne használd tovább a nevem a nevetséges cikkeidhez,mert perelni fogok.
- Ha ez a kívánságod.-vontam meg a vállam,és undorodva néztem rá.
- Igen,és most...-állt meg az ajtóban,és habozott egy pillanatig.
- Úgy szeretem,mikor ilyen kisfiúsan nézel.-dőltem neki az asztalom szélének.
- Gúnyolódsz velem?-vonta fel az egyik szemöldökét,és elmosolyodott.
- Mi komolyan fenyegetőztünk az előbb?-csaptam a homlokomra.
- Nagyon úgy tűnik.Szerintem egész jól állna nekem a fő gonosz szerepe.
- Igazad van.Teljesen ráéreztél a szerepre.
- Elnézést amiért a cikkeidet gagyinak neveztem.És az ért a marhaságért a visszaszámlálással.Nem akartam rád ijeszteni.
- Olyanok vagyunk,mint két őrült.Ha valaki hallana minket nem tudna elmenni a beszélgetésen.-csóváltam a fejem.
- Az tuti.-jött oda mellém,és nekitámaszkodott ő is az asztalnak.
- Mit vártál,mikor visszajössz?
- Tulajdonképpen azt,hogy te még midig őrizgeted magad nekem,és zokogva fogsz a karjaimba borulni.
- Nos,ez nem így van.Az a helyzet,hogy valami szerintem tényleg alakul Kimivel,és remélem össze is jön.
- És mi lesz a 3.000.000 dollárral,amit az a némber adna,hogy pofára ejtsd.
- Fogalmam sincs,de ha megbántom,akkor soha többet nem fog szóba állni velem.
- Mérget vehetsz rá.De szerintem most még ne foglalkozz vele.Van még majdnem három heted rá,hogy kitaláld mit akarsz csinálni.
- És te?Veled mi lesz?
- Gondolom kiveszek egy hotelszobát,és míg lakást nem találok,addig ott leszek.
- Ha megígéred,hogy nem fenyegetsz és zsarolsz többet,akkor meghúzhatod magad nálam pár napra, a nővérem szobája most üres,és nem is hiszem,hogy egyhamar igénybe fogja venni.
- Azok után,hogy az életedre törtem,most felajánlod az egyik szobádat a lakásodban?
- Hamar megbocsájtok az embereknek,és a mi közös múltunkat tekintve,egy sanszot megérdemelsz,hogy ne barmold el.
- Nos,ha azt vesszük,hogy eddig a pokolra kívántál,ez elég nagy ajánlat ahhoz,hogy ne gyanakodjak.Mit kérsz cserébe.
- Okos vagy.Nagyon okos.
- Anno ezért szerettél belém,nem?
- Valami ilyesmi rémlik.De a lényegre visszatérve....Azt szeretném,hogy te legyél Arnold Marsh.
- Az vagyok,ha nem rémlene.-nézett rám csodálkozva.
- Nem úgy értem te dinka.Legyél Arnold,az újságíró.A pénz 30 %-a a tied lehet.
- Pénz nélkül is elvállalnám.Ezért a kis idióta jelenetért tartozom neked.
- Az nem is kifejezés,de most menjünk,igyunk meg egy kávét,és meséld el,hogy merre is jártál,és mivel szereted a vagyonodat,Mr Marsh.
- Ha elmondanám meg kellene ölnöm téged.
- De most komolyan.Ennyire rossz?
- Nem,csak nem szeretnélek beavatni a sötét múltamba.
- Ugye senkit nem öltél meg a pénz kedvéért?
- Hát tudod...-komorodott el.
- Te jó isten!Ki volt az?Ugye nem ismerem?
- Csak vicceltem.-nevette el magát.-Látnod kellett volna az arcodat.
- Ú,te szemét disznó!-csaptam a vállára.
- De te így szeretsz.-villantott rám egy kisfiús mosolyt.
- Igen,mint barátot.És ha jól viselkedsz,akkor még legjobb barátok is lehetünk.
- Akkor is te leszel az első nagy szerelmem,és küzdeni is fogok érted.Nem rámászósan küzdeni,csak tudatom majd veled,hogy én mindig ott vagyok neked,ha nincs egy váll,amin sírhatsz.
- Rendes vagy,de ezzel a fenyegetés nem lesz elfelejtve.Komolyan latolgatni kezdtem,hogy mit fogok csinálni,ha megölöd Kimit,vagy Sebastiant.
- Ki az a Sebastian?Még egy gavallér?
- A nagyanyám beszélt így,és igen.Ő is tetszik,csak vele nem olyan közvetlenek és felvállaltak az érzéseim,mint Kimivel.
- De a sorban csak utána jöhetek?
- Mondjuk így.Igen...
- Kár,pedig azt hittem,hogy nem ilyen hosszú a várólista.
- Az én kegyeimért sorban állnak,le sem tagadhatnám.
- Bolond vagy,Ab.
- Tudom,kedves Arnold.Most viszont menjünk,mielőtt meggondolom magam.
- Azt semmiképpen nem akarjuk.-vigyorgott eszelősen,majd magára vette zakóját,és az ajtó felé indult.
- Ne feledd,te a főnököm vagy.-fordultam felé figyelmeztetően,majd elvettem az asztalról a táskámat,és már mentünk is ki.
Az irodában mindenki bámult minket,és nem tudták hová tenni Arnold jelenlétét.Nem tudom,hogy ment be oda úgy,hogy senki nem vette észre,de a távozása sokkal parádésabbra sikeredett.A legfeltűnőbben Polka bámult minket,és azonnal vette is elő a telefonját,hogy hívjon,vagy üzenetet írjon,ezt már nem vártuk meg.Az egész napot együtt töltöttük,mint két barát,én mint ellenségek.Pedig a délelőtti fenyegetőző Arnold a frászt hozta rám.Ez a férfi sokkal másabb volt.Nem tudtam még eldönteni,hogy mit is akar,vagy a szándékai mik a jövőben,de azt tudtam,hogy ennyi évnyi színjáték után nem bízhatok meg benne teljesen.
- És mi az?
- Te...Kellesz nekem,Abigail,és ezt te is tudod.-maga felé fordított,és fürkésző szürke szemeiben láttam tükröződni saját arcképemet.
- Arnold,én már nem azokat a dolgokat akarom,amiket öt évvel ezelőtt,és ebbe azt hiszem te is beletartozol.
- Nem mondhatod komolyan.-csóválta a fejét megdöbbenten.
- Pedig de.Lehet,hogy szerettelek,és lehet,hogy valahol mélyen még most is szeretlek,de az igazi nagy szerelem már elmúlt.
- És ha én nem engedlek el?
- Kénytelen leszel,Arnold.Nem szeretlek úgy,mint régen.
- Akkor elmondom mindenkinek,hogy ki vagy,és azt is,hogy jogtalanul használtad a nevem,és az adataim.Aztán beperellek,és a gatyád is leperlem a csinos kis popsidról.
- Zsarolsz engem?
- Nem,kicsike.Csak elmondom a játékszabályokat,amiket be kellene tartanod.
- De nem akarom.Épp egy kapcsolat elején állok,és úgy néz ki,hogy alakul valami.Nem akarom otthagyni.
- És az a szerencsétlen flótás rávett már,hogy széttárd neki a lábadat?
- Nem,és nem is fog,még egy jó darabig,de akkor is.Ha vele vagyok,van valami...egy különleges bizsergés,amit már nagyon rég nem éreztem.
- Akkor megöletem,és akkor vége a bizsergésnek,meg az életének.Ezt akarod?
- Ezt nem teheted.Nem láncolhatsz magadhoz,amikor nem szeretlek.
- Te magad mondtad,hogy valahol a szíved mélyén még érzel irántam valamit.Kell egy kis idő,és újra felizzik a régi lángolás.
- Álomvilágban élsz,Arnold.
- Dehogy is.Csak figyeld meg.Bebizonyítom,hogy nem játszadozom.Választhatsz.Vagy önszántadból velem jössz,vagy szép lassan mindenkit elvesztesz magad körül.
- Mennyi időm van dönteni?
- Öt...-kezdett bele,és az órájára nézett.
- Mi öt?Perc,óra,nap?
- Négy...
Amint rájöttem,hogy mire megy ki a játék elkezdtem mérlegelni a lehetőségeimet.Öt éve nem láttam,és felbukkant a semmiből,azt hajtogatván,hogy akar engem.s még mindig szeret.Persze én is szerettem,de annak már jó ideje,és azóta sok mindenen mentem keresztül,többek közt ugye ott volt nekem Kimi,aki olyan erősen próbálta bebizonyítani,hogy az nem mindig igaz,amit a sajtó állít,és ő is csak ember,hogy egyszerűen nem lett volna szívem otthagyni,mikor olyan édesen teper.Másrészről viszont ismertem Arnoldot,és tudtam,hogy bármire képes,csak azért,hogy az legyen,amit ő akar.Régen vonzott ez a vadság,de abban a pillanatban,ott a karjai között,valahogy inkább vágytam Kimi ölelésére,és arra,hogy beszívhassam dezodorának,tusfürdőjének és parfümének,valamint arcszeszének bódító,erős illatát.Olyan jó lett volna vele lenni,és csak ott,Arnold ölében realizáltam,hogy a finn jelent nekem valamit.Ott,amikor arról kellett döntenem,hogy mit legyen a következő lépésem.
Felnéztem Arnoldra és olyan vad csillogást vettem észre a szemében,hogy egész testem beleremegett.Tudtam,hogy képes lenne eltenni láb alól,aki gátolja abban,amit éppen el szeretne érni,de nem gondoltam volna,hogy ennyire vad és nyers.Féltem tőle...Pedig én aztán nehezen ijedek meg.
- Három...
Gondolataim úgy cikáztak a fejemben,mint macska és egér,kergették egymást,de döntésre nem jutottam.Akármennyire szerettem volna,egyszerűen nem jutottam el arra a pontra,hogy szembe tudjam állítani magamban a két lehetőséget.Túl nagy volt a tét,és ha rosszul választok,akkor nem lesz menekvés.Nagy levegőt vettem,majd kifújtam.Ha Arnoldot választom,akkor egy életre hozzá leszek kötve,és nem lesz egérút a szabaduláshoz.Ha Kimit és a szabadságot választom,akkor tulajdonképpen aláírtam Kimi és a szeretteim halálos ítéletét.Fogalmam sem volt,hogy valójában mikre is képes Arnold,ha akar valamit,de csak reménykedtem benne,hogy belátja....Őrültség valakitől azt kérni,hogy öt év kihagyás után térjen vissza hozzá,és tegyen úgy,mintha semmi nem történt volna.
- Kettő...
Agyam leblokkolt,és képek úsztak be tudatom felszínére.A rögtönzött piknik,és Kimi mosolya.A másnap este,ahogy lehívott a hallba azzal az ürüggyel,hogy beszélnie kell, velem,majd elrabolt az étterembe,és nem érdekelte,hogy nem vagyok kisminkelve,és a hajam is kócos,csak mosolygott rám,és megfogta a kezem,az apró szikrák,és bizsergés,amit bőröm felszínén éreztem,amikor egymáshoz értünk.Csókjaink az esőben,a hotel folyosóján,a szobámban.Az,ahogy odafigyelt,hogy ne essen túlzásba,viszont mégis éreztem minden mozdulatán,hogy legszívesebben letépné a ruháimat,de mégis uralkodott magán.Elkapott pillantások az időmérőt követően,melyekbe beleborzongtam.Ajkának finom remegése,amikor elszakadtak az enyémektől,és szemének szürkés csillogása az éjjeli lámpa törtarany fényében.
- Egy...
Agyamat újabb képek árasztották el,ám ezúttal nem Kimi szerepelt bennük,hanem a kis német.Óvatos,félénk érintései,és az a szinte észrevétlen közeledés,amivel minden nap kicsivel jobban belopta magát a szívembe.A csalódottság a szemében,amikor kiderült,hogy Kimi randizni hívott pénteken,és az előtte való reggelen az a pillanat,amelyben legszívesebben örökké megfagytam volna,amikor a riporter elől rohantunk el,és az a hosszú,szinte végtelen perc,amíg egymásra néztünk.Az a gyanútlanság,amivel minden flörtölő mondatát felteszi,és a kisfiús,fültől fülig érő vigyor,ami akkor jelenik meg az arcán,ha engem meglát.Nem csókolt még meg,de egyszerűen megszakadna a szívem,ha miattam baja esne.Rengeteggel tartoztam neki,amiért megmentett azon a hétvégén,Finnországban.
- Nos,döntöttél már?-nézett rám gorombán.
- Ezt nem lehet ilyen könnyen eldönteni.-néztem rá ijedten.
- Dehogy nem.A végén így is,úgy is engem fogsz választani.Semmi értelme.Ha kell porig égetem a világodat,és akkor már csak mi ketten maradunk.
- Komolyan azt várod,hogy ilyen szöveg után még téged válasszalak?
- Természetesen.Nem azt szereted,ha valaki tökös?
- Legyen tökös,de ne őrült.-vágtam vissza,majd kitéptem magam karjaiból,és felálltam.
- Akkor ez a válaszod?Nem akarsz engem?
- Egy fél órája még azt hittem,hogy halott vagy.Mégis mit vársz?Olyanokat mondasz,hogy megölöd a szeretteimet,meg porig égeted a világom.Nem akarom,hogy a közelemben legyél.A nevedet is visszaadom,nekem nem kell.Csak hagyj békén,és tegyünk úgy,mintha ez meg sem történt volna.Holnap kiadok egy közleményt,amiben felvállalom a nevem,és elmondom,hogy a halott vőlegényem emlékének áldozva publikáltam a te neveden.Aztán pedig tovább saját néven fogok írni.
- Szerinted ez elég lesz?
- Remélem...
- Azért jöttem vissza,hogy kapjak még egy esélyt,és te végig se gondoltad,amit mondtam.Szükségem van rád,és szerintem neked is rám.Senki nem tud olyan boldoggá tenni,mint én.
- Igazad van,tényleg boldoggá tettél..Mi jutott nekem miután elmentél...Megmondjam?Átvirrasztott éjszakák,és kiszáradt könnycsatornák...Bizalmatlanság,és félelem.Igazad van.Tényleg boldoggá tettél.
- Most elmegyek,de még hallani fogsz felőlem.Nem ígérem,hogy holnap,vagy a jövő héten,de nem nagyon érezd magad otthon a kis Kimi házában...
- Várj,honnan tudod,hogy Kiminek hívják?-kérdeztem ledermedve.
- Azt hiszed idejövök és teljesen felkészületlenül kezdelek zsarolni?-horkant fel fölényesen-
- Szóval mindent tudsz?
- Ha a megbízásra és a 3.000.000 dollárra gondolsz,akkor igen.És arról is tudok,hogy elkezdtél többet érezni iránta,mint kellene.Lehet,hogy te fogsz a végén pofára esni.Gondolj csak bele...Kap egy rejtélyes levelet,feladó nélkül,melyben beszámolnak neki,hogy a nő akit megpróbál meghágni,egy egyszerű újságíró,aki ki akarja használni,majd egy szaftos cikket írni a kapcsolatukról,végül pedig pofára ejteni.Szerintem nem örülne neki különösebben.
- Nem tennéd meg.Nem teheted meg.
- Dehogynem.Mindent megtehetek,amit csak akarok.-kacagott fel.
- Akkor most megteheted,hogy kivonszolod magad,az irodámból.
- Ez az én irodám,ha nem tűnt volna fel.Az ajtón van a nevem,nagy arany betűkkel.
- Rendben.Most elmegyek,és ha jót akarsz magadnak,mire visszajövök,te már nem leszel itt.
- A kis szöszi bekeményít.-kuncogott tovább,amivel egyre inkább az idegeimre ment.-Most elmegyek,de még hallani fogsz rólam.És kérlek,ne használd tovább a nevem a nevetséges cikkeidhez,mert perelni fogok.
- Ha ez a kívánságod.-vontam meg a vállam,és undorodva néztem rá.
- Igen,és most...-állt meg az ajtóban,és habozott egy pillanatig.
- Úgy szeretem,mikor ilyen kisfiúsan nézel.-dőltem neki az asztalom szélének.
- Gúnyolódsz velem?-vonta fel az egyik szemöldökét,és elmosolyodott.
- Mi komolyan fenyegetőztünk az előbb?-csaptam a homlokomra.
- Nagyon úgy tűnik.Szerintem egész jól állna nekem a fő gonosz szerepe.
- Igazad van.Teljesen ráéreztél a szerepre.
- Elnézést amiért a cikkeidet gagyinak neveztem.És az ért a marhaságért a visszaszámlálással.Nem akartam rád ijeszteni.
- Olyanok vagyunk,mint két őrült.Ha valaki hallana minket nem tudna elmenni a beszélgetésen.-csóváltam a fejem.
- Az tuti.-jött oda mellém,és nekitámaszkodott ő is az asztalnak.
- Mit vártál,mikor visszajössz?
- Tulajdonképpen azt,hogy te még midig őrizgeted magad nekem,és zokogva fogsz a karjaimba borulni.
- Nos,ez nem így van.Az a helyzet,hogy valami szerintem tényleg alakul Kimivel,és remélem össze is jön.
- És mi lesz a 3.000.000 dollárral,amit az a némber adna,hogy pofára ejtsd.
- Fogalmam sincs,de ha megbántom,akkor soha többet nem fog szóba állni velem.
- Mérget vehetsz rá.De szerintem most még ne foglalkozz vele.Van még majdnem három heted rá,hogy kitaláld mit akarsz csinálni.
- És te?Veled mi lesz?
- Gondolom kiveszek egy hotelszobát,és míg lakást nem találok,addig ott leszek.
- Ha megígéred,hogy nem fenyegetsz és zsarolsz többet,akkor meghúzhatod magad nálam pár napra, a nővérem szobája most üres,és nem is hiszem,hogy egyhamar igénybe fogja venni.
- Azok után,hogy az életedre törtem,most felajánlod az egyik szobádat a lakásodban?
- Hamar megbocsájtok az embereknek,és a mi közös múltunkat tekintve,egy sanszot megérdemelsz,hogy ne barmold el.
- Nos,ha azt vesszük,hogy eddig a pokolra kívántál,ez elég nagy ajánlat ahhoz,hogy ne gyanakodjak.Mit kérsz cserébe.
- Okos vagy.Nagyon okos.
- Anno ezért szerettél belém,nem?
- Valami ilyesmi rémlik.De a lényegre visszatérve....Azt szeretném,hogy te legyél Arnold Marsh.
- Az vagyok,ha nem rémlene.-nézett rám csodálkozva.
- Nem úgy értem te dinka.Legyél Arnold,az újságíró.A pénz 30 %-a a tied lehet.
- Pénz nélkül is elvállalnám.Ezért a kis idióta jelenetért tartozom neked.
- Az nem is kifejezés,de most menjünk,igyunk meg egy kávét,és meséld el,hogy merre is jártál,és mivel szereted a vagyonodat,Mr Marsh.
- Ha elmondanám meg kellene ölnöm téged.
- De most komolyan.Ennyire rossz?
- Nem,csak nem szeretnélek beavatni a sötét múltamba.
- Ugye senkit nem öltél meg a pénz kedvéért?
- Hát tudod...-komorodott el.
- Te jó isten!Ki volt az?Ugye nem ismerem?
- Csak vicceltem.-nevette el magát.-Látnod kellett volna az arcodat.
- Ú,te szemét disznó!-csaptam a vállára.
- De te így szeretsz.-villantott rám egy kisfiús mosolyt.
- Igen,mint barátot.És ha jól viselkedsz,akkor még legjobb barátok is lehetünk.
- Akkor is te leszel az első nagy szerelmem,és küzdeni is fogok érted.Nem rámászósan küzdeni,csak tudatom majd veled,hogy én mindig ott vagyok neked,ha nincs egy váll,amin sírhatsz.
- Rendes vagy,de ezzel a fenyegetés nem lesz elfelejtve.Komolyan latolgatni kezdtem,hogy mit fogok csinálni,ha megölöd Kimit,vagy Sebastiant.
- Ki az a Sebastian?Még egy gavallér?
- A nagyanyám beszélt így,és igen.Ő is tetszik,csak vele nem olyan közvetlenek és felvállaltak az érzéseim,mint Kimivel.
- De a sorban csak utána jöhetek?
- Mondjuk így.Igen...
- Kár,pedig azt hittem,hogy nem ilyen hosszú a várólista.
- Az én kegyeimért sorban állnak,le sem tagadhatnám.
- Bolond vagy,Ab.
- Tudom,kedves Arnold.Most viszont menjünk,mielőtt meggondolom magam.
- Azt semmiképpen nem akarjuk.-vigyorgott eszelősen,majd magára vette zakóját,és az ajtó felé indult.
- Ne feledd,te a főnököm vagy.-fordultam felé figyelmeztetően,majd elvettem az asztalról a táskámat,és már mentünk is ki.
Az irodában mindenki bámult minket,és nem tudták hová tenni Arnold jelenlétét.Nem tudom,hogy ment be oda úgy,hogy senki nem vette észre,de a távozása sokkal parádésabbra sikeredett.A legfeltűnőbben Polka bámult minket,és azonnal vette is elő a telefonját,hogy hívjon,vagy üzenetet írjon,ezt már nem vártuk meg.Az egész napot együtt töltöttük,mint két barát,én mint ellenségek.Pedig a délelőtti fenyegetőző Arnold a frászt hozta rám.Ez a férfi sokkal másabb volt.Nem tudtam még eldönteni,hogy mit is akar,vagy a szándékai mik a jövőben,de azt tudtam,hogy ennyi évnyi színjáték után nem bízhatok meg benne teljesen.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett.Tudom,hogy kicsit nyakatekert és megforgatott,de mire a rész végére értem meggondoltam magam.Azt hiszem a törékeny kapcsolatnak Kimi és Ab között nincs szüksége egy emberre,aki még meg is fúrja azt.
Frissel igyekszem minél hamarabb jelentkezni!
Puszi nektek'
:*:*
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a történet, és egyre érdekesebb is. Csak így tovább. Mikor jön az új rész?
Üdv.:
Dee