Megtettem,és újra megtenném
- Kimi,esik az eső.-suttogta Abbey ajkaim közé.
- Nem érdekel.Olyan jó most itt lenni.
- De meg fogunk fázni.És ezt folytathatjuk a szobámban is,vagy a tiedben.
- Szóval folytatjuk?
- Ha még nincs eleged belőlem...-pirult el aranyosan.
Egész vacsora alatt gyönyörködhettem benne.Olyan kívánatos és tökéletes volt,hogy nagyon meg kellett reguláznom magam,ahhoz,hogy ne essek neki még a vacsora előtt.A ruha pontosan az ő mérete volt,és remekül állt neki.Tudtam mit csinálok,amikor nem egy testhezálló darabot választottam,hisz akkor semmi esélye nem lett volna a vacsorának.Azonnal nekiestem volna.A haját felfogta a feje búbjára,így láthattam kecses nyakát,és vállának törékeny vonalát.Így még egy nőt sem kívántam...egyikük sem ébresztett bennem ekkora földöntúli vágyat.Még Jenni sem,pedig ő a feleségem volt hosszú évekig.
- Kimi...Ha lefekszem veled,akkor szakítani fogunk?
- Valószínű.-szaladt ki a számon.
- Értem.Akkor pakoljunk és menjünk a hotelbe.Elment a kedvem a pettingtől is.-állt fel az ölemből,majd elkezdett mindent a piknikkosárba dobálni.
- Most mi rosszat mondtam?
- Semmit.Tényleg nem mondtál semmit.
- Ha valami rosszat mondtam,akkor kérlek áruld el.
- Nem mondtál rosszat,csak másra számítottam.
- Áruld el mire?Te egyeztél bele,hogy járjunk,és nem is értem tulajdonképpen miért,hisz azt hiszed kretén vagyok.Mellesleg valószínű csak azt gondolod róla,hogy a pinák és a partik után megyek,de nem ismersz.Semmit nem tudsz rólam.
- Mesélj nekem magadról,kérlek....Szerintem úgy sem tudsz olyat mondani,amit már ne tudnék.
- Esélyt sem adsz.Azt hiszem nekem is elment a kedvem mindentől.
- Jó,akkor menjünk vissza,nekem van más,akivel eltölthetem az estémet.
- Ugyan ki akarna az ágyadba bújni,amikor egy prűd picsa vagy?
- Számos jelentkező van,és lehet bármelyiket szívesebben választanám nálad.
- Mi most komolyan ezen veszekszünk?-kérdeztem csalódottan mosolyogva.
- Olyanok vagyunk,mint két idióta.-nevetett fel,majd eldőlt a pléden,és tovább nevetett.
- Azok is vagyunk.-feküdtem mellé,és arcomat vállába fúrtam,így beszívva barackos tusfürdőjének illatát.
- Tényleg vissza kellene mennünk.Kezdek fázni is.
- De akkor fojtathatjuk,amit abbahagytunk?
- Szó sem lehet róla.Még egy-két randi és akár több is lehet.
- És addig lefekhetek másokkal?
- Még csak az kéne.-kacagott fel,és fejét mellkasomra hajtotta.
- Akkor mi jut nekem?Hol van itt az igazság?
- Gondolj bele.Pár nap,esetleg hét,és én a tied leszek...Hát nem megéri?
- Még gondolkodnom kell rajta,de azt hiszem nem.
- Szemét vagy,Räikkönen.Lehet,hogy meggondolom magam,és ahogy felmegyünk a szobába széttárom a lábaim.Mit fogsz tenni?
- Megmérem a lázad,legelőször.
- Újra megüsselek?
- Erőss vagy,és nyoma fog maradni.Ahhoz képest,hogy milyen kis kezed van,nagyot ütsz.
- Király.Akkor most pakoljunk össze,és menjünk vissza a hotelbe.Kezdek elálmosodni,és holnap neked is hosszú napod lesz.Meg kell nyerned az időmérőt.
- Majd próbálkozom.
- Ne próbáld,csináld!-könyökölt fel váratlanul,majd megcsókolt.
- És még csak nem is vagyunk szerelmesek...Mi lenne,ha azok lennénk?
- Hamarosan megtudod.-kacsintott rám,majd felpattant,és befejezte a pakolást,miközben én csak ültem és néztem,ahogy,mint egy konyhatündér ugrál egyik helyről a másikra és pakolászik.
* Abbey szemszöge *
Annyira örültem,hogy végre New Yorkban lehettem,hogy az valami elképesztő volt.Első utam a lakásomba vezetett,hogy megnézzem,nem tűnt-e még el.Az elmúlt hétvége valami káprázatos volt.Kimi odafigyelt rám,és még egy vacsorára elvitt,bár az egy étteremben volt,és voltak pincérek,meg zenészek,szóval más volt.De zseniális és romantikus volt.Kimi egy újabb oldala.
A taxi meg sem állt a Brooklini lakásomig,ahol a sofőr segített kipakolni a csomagjaimat,majd felmentem a hatodik emeltre,hogy végre hazaérhessek.Könyökömmel nyitottam az ajtót,és mosolyogva tapasztaltam,hogy végre egyedül lehetek.Félreértés ne essen,nem zavartak az emberek magam körül,de néha jól jön a magány.Jobban tudok koncentrálni.Ledobtam kabátomat a fotel karjára,és azonnal mentem a konyhába,hogy beindítsam a kávégépet,és csináljak magamnak egy erős feketét,cukor nélkül.Amíg ez készült lerúgtam magamról a nadrágomat,és a felsőmtől is megszabadultam,majd besiettem a szobámba,és felvettem egyet kedvenc,elnyúlt felsőim közül,amik nagyjából térdig értek,és apukámtól örököltem őket.Vagyis inkább kiloptam abból a zsákból,amiben anya ki akarta dobni őket.
A bőröndjeimet szépen sorban becipeltem a hálóba,és felpattintva őket az ágyra szórtam a tartalmukat.Behoztam a szennyes kosarat,és púposra pakolva kivittem a fürdőszobába,ahol elindítottam az első adag mosnivalót.A kávém elkészült,és miközben kiöntöttem magamnak,kaját rendeltem a kedven kínai éttermemből.Laptopommal és a Vogue legújabb számával telepedtem le a nappaliban,és míg a mailjeimet nyitogattam,és olvasgattam addig az eső odakinn elkezdett szépen cseperegni.
Egész nap lustálkodtam,mostam és kávéztam,valamint kínai kaját ettem.A cikkemet már előző este elküldtem a szerkesztőségbe,és Doris egy fél óra múlva magasztalások közepette ájuldozott róla.Aztán kérdezett a Kimi hadműveletről is,amiről elég zárkózottan nyilatkoztam,mert nem akartam előre inni a medve bőrére.Este beszéltem telefonon a nővéremmel,aki,mint kiderült azért rázta le a húgát,hogy a szerelmével menjenek a szüleink vidéki birtokára lovagolni és pihenni.Szép dolog,mondhatom...
Másnap reggel energiával telve ébredtem,és ezt már nagyon régen hiányoltam.A száradó ruhák öblítő illata mindent belengett,és a nyitott ablakon keresztül forró nyári levegő ömlött be a lakásba.Lezuhanyoztam,és köntösben láttam neki reggelit készíteni.Mikor megvoltam ezzel,elmosogattam,és visszamentem a hálóba,ahol széttúrva a gardróbomat előkerestem a kedvenc kosztümömet,ami egy fehér Dolce és Gabbana darab volt,a 27. születésnapomra leptem meg vele magam,és egyszerűen imádtam.Hozzá egy halvány rózsaszín ujjatlan felsőt választottam,és fekete tűsarkút.Egy vékonyka YSL táskába tettem a telefonom,és a tárcám,majd a hajam kivasaltam,és miután egy nagyobb adag kávét termoszba öntöttem elindultam a szerkesztőségbe.
A taxi negyed óra alatt tette meg az utat,és a sofőr boldogan vette el a borravalót,majd hajtott el.Vidáman lépdeltem a nagy,kétszárnyú ajtó felé,de ahogy átvágtam a parkolón megtorpantam.Adamet pillantottam meg,amint épp kézen fogva vezeti be az épületben Paula Vettel-t.A szívem kihagyott egy dobbanást,és nem tudtam mire is vélhetném ezt az egészet.Mit keres ez a lány hétfő reggel a szerkesztőség előtt?Ráadásul miért voltam ott én is?Mit fog szólni,ha meglát,amint épp úgy vonulok be az épületbe,mint egy kis főnök?Én csak egy titkárnő vagyok...Nem grasszálhatok csak úgy fel alá,mintha az enyém lenne a fél világ,gondolataim villámokként cikáztak a fejemben,de nem jutottam ésszerű magyarázatra.Pedig sürgősen ki kellett találnom valamit.
Előkaptam telefonom,és azonnal tárcsáztam Adam számát.A második csörgésre fel is vette,én pedig egy kocsi mögül figyeltem a gesztikulálását,mivel hallani azt sajnos csak a telefonon keresztül hallottam.
- Adam Roads!Meg tudnád magyarázni mit keres Paula Vettel a szerkesztőségünk előtt reggel kilenc órakor?-rontottam rá azonnal.
- Te honn...hol vagy?-kérdezte,és közben körbenézett.
- Szibériában,mégis hol lennék?A parkolóban,egy kocsi mögött.
- Mi a jó eget keresel te ott?
- Pánikba estem.Nem tudom mit csináljak.
- Te vagy Arnold Marsh asszisztense.Csak van jogod bejönni a szerkesztőségbe.Vonszold ide magad,és csak remélni merem,hogy nem vagy kiöltözve,mintha te lennél a főnök.
- Istenem,akkora kretén vagy.Hogy szoktam bejárni a szerkesztőségbe?!
- Jól van.Gyere csak be,nem fogják leharapni a fejed.
- Ha a csaj többet tud,mint kéne,esküszöm elharapom a torkodat.
- Nyugi.Minden rendben van.
Kicsit morcosan lecsaptam a telefont,és felegyenesedve már mentem is a párocska felé,akik mosolyogva integettek felém.Polkán bíborvörös miniszoknya,és fehér ing volt,valamint kegyetlenül magas cipők.Haját laza hullámokban engedte szabadon omlani vállára,és erős sminket viselt.Nagyon jól nézett ki.
- Jó reggelt.-értem oda hozzájuk.
- Nagyon csinos vagy ma reggel.-fintorgott Adam,tudom miért.
- Köszönöm.-mosolyogtam rájuk,a tőlem telhető legbájosabban.
- Azt hittem Kimivel mentek valahová,most,hogy van egy kicsit több szabadideje.-támadott le azonnal Polka.
- Sajnos az a kis szabadidő egyenlő a zéróval.Hogy a múlt héten velem volt,most van egy csomó pótolnivalója,és a gyárban mindenki zabos rá egy kicsit,szóval szünetelünk,míg ki nem békíti a fejeseket.
- Megértem.És Arnold ma bejön az irodába?-faggatózott tovább.
- Beküldött,hogy elküldjek neki pár papírt,és elintézzek néhány fontosabb iratot,de nem...ma sem jön be.
- Sajnálattal hallom,pedig szívesen megismertem volna.-görbítette le ajkait,majd befelé kezdte ráncigálni Adamet.
Kicsit mérgesen vonultam mögöttük,és megpróbáltam minél láthatatlanabbnak tűnni,mert a szerkesztőségben tudják,hogy Arnold nem létezik egyáltalán.Égő füllel sunnyogtam be az irodámba,majd magamra csaptam az ajtót,és azonnal behúztam az összes rolót,majd hangosan kifújva a levegőt,nekidőltem az ajtónak.
- Szabad tudnom,hogy miért használod a nevem,az írásaidhoz?-hallottam meg egy férfi hangot az asztalom felől.
- Ki vagy?Akkor lehet meg tudom mondani.
- Nem emlékszel rám?Pedig már találkoztunk.-jegyezte meg hidegen,majd megfordult az eddig háttal lévő székben.
- Szóval visszatértél...-léptem oda hozzá gyanakvóan.- Mit akarsz?
- Nem tudom.Te mit akartál,amikor elszedted a nevemet?
- Talán azt hittem meghaltál,és mivel a te neved már majdnem az én nevem volt,ezért felhasználtam a karrierem építésében.
- Szóval mert azt hitted meghaltam,már jogod volt a nevemhez?
- Miután egy évig se nem kerestél,se nem jelentkeztél,így elég nyilvánvaló lett számomra,hogy már nem kerülsz elő.Pedig bejelentettem az eltűnésed,és egy fél évig kerestek a rendőrök.Azt hiszem legalább annyival tartoztál volna,hogy írsz egy egy szavas üzenetet,hogy élek...
- Sajnálom,szívi.De kellett a tervemhez.Most már készen állok,hogy visszatérjek,és elfoglaljam a helyem,melletted.
- Ismételd meg,kérlek...Mellettem?
- A menyasszonyom vagy,és szeretném,ha a feleségem is lennél.
- Komolyan azt hiszed,hogy felbukkansz a semmiből,és elfelejtem neked az elmúlt öt évet?
- Ebben reménykedem.
- Arnold,te tényleg ekkora kretén vagy?!-fakadtam ki.
- Öt éven át azért küzdöttem,hogy a világot adhassam neked,most pedig itt vagyok,és a tenyeremen nyújthatom át az egészet.Régen nem ez számított neked.
- Régen volt,amikor nekem az egész világ kellett.
- Elmentem,hogy megfelelhessek neked,amikor visszatérek.
- A feleséges akartam lenni.Szerinted nem voltál elég jó nekem?
- Folyton emiatt panaszkodtál,és azt akartam,hogy tökéletes legyen az életünk,közösen.
- Beteg vagy,Arnold.-ráztam a fejem hitetlenül.
- Azelőtt nem ez volt a probléma.Emlékszem a kislányra,aki azon problémázott,hogy többet akar.Mindig több kellett,mint ami megadatott,és én szeretlek.Mindent,amit tettem értünk tettem.És megtenném újra.
- És arra nem gondoltál,hogy közben beleszerettem valaki másba?
- Neked soha,senki nem elég jó.Kétlem,hogy ez alatt a pár év alatt megtaláltad volna életed szerelmét.
- Igaz,senkibe nem szerettem bele,de azt hiszem már téged sem szeretlek.
- Erősen kétlem,hogy így lenne.-emelkedett fel az asztaltól,és elém sétált.
- Van valakim.
- Csak viccelsz,ugye?.nézett rém nagy,szürke szemeivel.
- Nem viccelek.Két hete jöttem össze vele.
- De azt mondtad,hogy nem szereted.
- És így is van,viszont meg kellett tennem.
- Adsz még egy esélyt,hogy bizonyítsam,szeretlek?
- Megérdemled?Hol voltál ennyi ideig?Miért nem kerestél?Azt hittem meghaltál.
- Itt vagyok,és soha többet nem fogok eltűnni.
- Hogy bízzak benned,amikor egyszer már átvágtál?
- Változtam,és te is változtál.Sokkal gyönyörűbb vagy,mint emlékeztem.
- A bókolással nem mész semmire.Áruld el,hol voltál?
- Üljünk le,és beszélgessünk.-fogta meg a kezem,majd a bőrkanapéhoz vezetett,és leülve az ölébe vont,fejemet pedig a vállára hajtottam.- Voltak dolgok....Amikre nem vagyok büszke.-kezdett bele,majd rekedt,élettelen hangon kezdett bele meséjébe.
- Nem érdekel.Olyan jó most itt lenni.
- De meg fogunk fázni.És ezt folytathatjuk a szobámban is,vagy a tiedben.
- Szóval folytatjuk?
- Ha még nincs eleged belőlem...-pirult el aranyosan.
Egész vacsora alatt gyönyörködhettem benne.Olyan kívánatos és tökéletes volt,hogy nagyon meg kellett reguláznom magam,ahhoz,hogy ne essek neki még a vacsora előtt.A ruha pontosan az ő mérete volt,és remekül állt neki.Tudtam mit csinálok,amikor nem egy testhezálló darabot választottam,hisz akkor semmi esélye nem lett volna a vacsorának.Azonnal nekiestem volna.A haját felfogta a feje búbjára,így láthattam kecses nyakát,és vállának törékeny vonalát.Így még egy nőt sem kívántam...egyikük sem ébresztett bennem ekkora földöntúli vágyat.Még Jenni sem,pedig ő a feleségem volt hosszú évekig.
- Kimi...Ha lefekszem veled,akkor szakítani fogunk?
- Valószínű.-szaladt ki a számon.
- Értem.Akkor pakoljunk és menjünk a hotelbe.Elment a kedvem a pettingtől is.-állt fel az ölemből,majd elkezdett mindent a piknikkosárba dobálni.
- Most mi rosszat mondtam?
- Semmit.Tényleg nem mondtál semmit.
- Ha valami rosszat mondtam,akkor kérlek áruld el.
- Nem mondtál rosszat,csak másra számítottam.
- Áruld el mire?Te egyeztél bele,hogy járjunk,és nem is értem tulajdonképpen miért,hisz azt hiszed kretén vagyok.Mellesleg valószínű csak azt gondolod róla,hogy a pinák és a partik után megyek,de nem ismersz.Semmit nem tudsz rólam.
- Mesélj nekem magadról,kérlek....Szerintem úgy sem tudsz olyat mondani,amit már ne tudnék.
- Esélyt sem adsz.Azt hiszem nekem is elment a kedvem mindentől.
- Jó,akkor menjünk vissza,nekem van más,akivel eltölthetem az estémet.
- Ugyan ki akarna az ágyadba bújni,amikor egy prűd picsa vagy?
- Számos jelentkező van,és lehet bármelyiket szívesebben választanám nálad.
- Mi most komolyan ezen veszekszünk?-kérdeztem csalódottan mosolyogva.
- Olyanok vagyunk,mint két idióta.-nevetett fel,majd eldőlt a pléden,és tovább nevetett.
- Azok is vagyunk.-feküdtem mellé,és arcomat vállába fúrtam,így beszívva barackos tusfürdőjének illatát.
- Tényleg vissza kellene mennünk.Kezdek fázni is.
- De akkor fojtathatjuk,amit abbahagytunk?
- Szó sem lehet róla.Még egy-két randi és akár több is lehet.
- És addig lefekhetek másokkal?
- Még csak az kéne.-kacagott fel,és fejét mellkasomra hajtotta.
- Akkor mi jut nekem?Hol van itt az igazság?
- Gondolj bele.Pár nap,esetleg hét,és én a tied leszek...Hát nem megéri?
- Még gondolkodnom kell rajta,de azt hiszem nem.
- Szemét vagy,Räikkönen.Lehet,hogy meggondolom magam,és ahogy felmegyünk a szobába széttárom a lábaim.Mit fogsz tenni?
- Megmérem a lázad,legelőször.
- Újra megüsselek?
- Erőss vagy,és nyoma fog maradni.Ahhoz képest,hogy milyen kis kezed van,nagyot ütsz.
- Király.Akkor most pakoljunk össze,és menjünk vissza a hotelbe.Kezdek elálmosodni,és holnap neked is hosszú napod lesz.Meg kell nyerned az időmérőt.
- Majd próbálkozom.
- Ne próbáld,csináld!-könyökölt fel váratlanul,majd megcsókolt.
- És még csak nem is vagyunk szerelmesek...Mi lenne,ha azok lennénk?
- Hamarosan megtudod.-kacsintott rám,majd felpattant,és befejezte a pakolást,miközben én csak ültem és néztem,ahogy,mint egy konyhatündér ugrál egyik helyről a másikra és pakolászik.
* Abbey szemszöge *
A taxi meg sem állt a Brooklini lakásomig,ahol a sofőr segített kipakolni a csomagjaimat,majd felmentem a hatodik emeltre,hogy végre hazaérhessek.Könyökömmel nyitottam az ajtót,és mosolyogva tapasztaltam,hogy végre egyedül lehetek.Félreértés ne essen,nem zavartak az emberek magam körül,de néha jól jön a magány.Jobban tudok koncentrálni.Ledobtam kabátomat a fotel karjára,és azonnal mentem a konyhába,hogy beindítsam a kávégépet,és csináljak magamnak egy erős feketét,cukor nélkül.Amíg ez készült lerúgtam magamról a nadrágomat,és a felsőmtől is megszabadultam,majd besiettem a szobámba,és felvettem egyet kedvenc,elnyúlt felsőim közül,amik nagyjából térdig értek,és apukámtól örököltem őket.Vagyis inkább kiloptam abból a zsákból,amiben anya ki akarta dobni őket.
A bőröndjeimet szépen sorban becipeltem a hálóba,és felpattintva őket az ágyra szórtam a tartalmukat.Behoztam a szennyes kosarat,és púposra pakolva kivittem a fürdőszobába,ahol elindítottam az első adag mosnivalót.A kávém elkészült,és miközben kiöntöttem magamnak,kaját rendeltem a kedven kínai éttermemből.Laptopommal és a Vogue legújabb számával telepedtem le a nappaliban,és míg a mailjeimet nyitogattam,és olvasgattam addig az eső odakinn elkezdett szépen cseperegni.
Egész nap lustálkodtam,mostam és kávéztam,valamint kínai kaját ettem.A cikkemet már előző este elküldtem a szerkesztőségbe,és Doris egy fél óra múlva magasztalások közepette ájuldozott róla.Aztán kérdezett a Kimi hadműveletről is,amiről elég zárkózottan nyilatkoztam,mert nem akartam előre inni a medve bőrére.Este beszéltem telefonon a nővéremmel,aki,mint kiderült azért rázta le a húgát,hogy a szerelmével menjenek a szüleink vidéki birtokára lovagolni és pihenni.Szép dolog,mondhatom...
A taxi negyed óra alatt tette meg az utat,és a sofőr boldogan vette el a borravalót,majd hajtott el.Vidáman lépdeltem a nagy,kétszárnyú ajtó felé,de ahogy átvágtam a parkolón megtorpantam.Adamet pillantottam meg,amint épp kézen fogva vezeti be az épületben Paula Vettel-t.A szívem kihagyott egy dobbanást,és nem tudtam mire is vélhetném ezt az egészet.Mit keres ez a lány hétfő reggel a szerkesztőség előtt?Ráadásul miért voltam ott én is?Mit fog szólni,ha meglát,amint épp úgy vonulok be az épületbe,mint egy kis főnök?Én csak egy titkárnő vagyok...Nem grasszálhatok csak úgy fel alá,mintha az enyém lenne a fél világ,gondolataim villámokként cikáztak a fejemben,de nem jutottam ésszerű magyarázatra.Pedig sürgősen ki kellett találnom valamit.
Előkaptam telefonom,és azonnal tárcsáztam Adam számát.A második csörgésre fel is vette,én pedig egy kocsi mögül figyeltem a gesztikulálását,mivel hallani azt sajnos csak a telefonon keresztül hallottam.
- Adam Roads!Meg tudnád magyarázni mit keres Paula Vettel a szerkesztőségünk előtt reggel kilenc órakor?-rontottam rá azonnal.
- Te honn...hol vagy?-kérdezte,és közben körbenézett.
- Szibériában,mégis hol lennék?A parkolóban,egy kocsi mögött.
- Mi a jó eget keresel te ott?
- Pánikba estem.Nem tudom mit csináljak.
- Te vagy Arnold Marsh asszisztense.Csak van jogod bejönni a szerkesztőségbe.Vonszold ide magad,és csak remélni merem,hogy nem vagy kiöltözve,mintha te lennél a főnök.
- Istenem,akkora kretén vagy.Hogy szoktam bejárni a szerkesztőségbe?!
- Jól van.Gyere csak be,nem fogják leharapni a fejed.
- Ha a csaj többet tud,mint kéne,esküszöm elharapom a torkodat.
- Nyugi.Minden rendben van.
Kicsit morcosan lecsaptam a telefont,és felegyenesedve már mentem is a párocska felé,akik mosolyogva integettek felém.Polkán bíborvörös miniszoknya,és fehér ing volt,valamint kegyetlenül magas cipők.Haját laza hullámokban engedte szabadon omlani vállára,és erős sminket viselt.Nagyon jól nézett ki.
- Jó reggelt.-értem oda hozzájuk.
- Nagyon csinos vagy ma reggel.-fintorgott Adam,tudom miért.
- Köszönöm.-mosolyogtam rájuk,a tőlem telhető legbájosabban.
- Azt hittem Kimivel mentek valahová,most,hogy van egy kicsit több szabadideje.-támadott le azonnal Polka.
- Sajnos az a kis szabadidő egyenlő a zéróval.Hogy a múlt héten velem volt,most van egy csomó pótolnivalója,és a gyárban mindenki zabos rá egy kicsit,szóval szünetelünk,míg ki nem békíti a fejeseket.
- Megértem.És Arnold ma bejön az irodába?-faggatózott tovább.
- Beküldött,hogy elküldjek neki pár papírt,és elintézzek néhány fontosabb iratot,de nem...ma sem jön be.
- Sajnálattal hallom,pedig szívesen megismertem volna.-görbítette le ajkait,majd befelé kezdte ráncigálni Adamet.
Kicsit mérgesen vonultam mögöttük,és megpróbáltam minél láthatatlanabbnak tűnni,mert a szerkesztőségben tudják,hogy Arnold nem létezik egyáltalán.Égő füllel sunnyogtam be az irodámba,majd magamra csaptam az ajtót,és azonnal behúztam az összes rolót,majd hangosan kifújva a levegőt,nekidőltem az ajtónak.
- Ki vagy?Akkor lehet meg tudom mondani.
- Nem emlékszel rám?Pedig már találkoztunk.-jegyezte meg hidegen,majd megfordult az eddig háttal lévő székben.
- Szóval visszatértél...-léptem oda hozzá gyanakvóan.- Mit akarsz?
- Nem tudom.Te mit akartál,amikor elszedted a nevemet?
- Talán azt hittem meghaltál,és mivel a te neved már majdnem az én nevem volt,ezért felhasználtam a karrierem építésében.
- Szóval mert azt hitted meghaltam,már jogod volt a nevemhez?
- Miután egy évig se nem kerestél,se nem jelentkeztél,így elég nyilvánvaló lett számomra,hogy már nem kerülsz elő.Pedig bejelentettem az eltűnésed,és egy fél évig kerestek a rendőrök.Azt hiszem legalább annyival tartoztál volna,hogy írsz egy egy szavas üzenetet,hogy élek...
- Sajnálom,szívi.De kellett a tervemhez.Most már készen állok,hogy visszatérjek,és elfoglaljam a helyem,melletted.
- Ismételd meg,kérlek...Mellettem?
- A menyasszonyom vagy,és szeretném,ha a feleségem is lennél.
- Komolyan azt hiszed,hogy felbukkansz a semmiből,és elfelejtem neked az elmúlt öt évet?
- Ebben reménykedem.
- Arnold,te tényleg ekkora kretén vagy?!-fakadtam ki.
- Öt éven át azért küzdöttem,hogy a világot adhassam neked,most pedig itt vagyok,és a tenyeremen nyújthatom át az egészet.Régen nem ez számított neked.
- Régen volt,amikor nekem az egész világ kellett.
- Elmentem,hogy megfelelhessek neked,amikor visszatérek.
- A feleséges akartam lenni.Szerinted nem voltál elég jó nekem?
- Folyton emiatt panaszkodtál,és azt akartam,hogy tökéletes legyen az életünk,közösen.
- Beteg vagy,Arnold.-ráztam a fejem hitetlenül.
- Azelőtt nem ez volt a probléma.Emlékszem a kislányra,aki azon problémázott,hogy többet akar.Mindig több kellett,mint ami megadatott,és én szeretlek.Mindent,amit tettem értünk tettem.És megtenném újra.
- És arra nem gondoltál,hogy közben beleszerettem valaki másba?
- Neked soha,senki nem elég jó.Kétlem,hogy ez alatt a pár év alatt megtaláltad volna életed szerelmét.
- Igaz,senkibe nem szerettem bele,de azt hiszem már téged sem szeretlek.
- Erősen kétlem,hogy így lenne.-emelkedett fel az asztaltól,és elém sétált.
- Van valakim.
- Csak viccelsz,ugye?.nézett rém nagy,szürke szemeivel.
- Nem viccelek.Két hete jöttem össze vele.
- De azt mondtad,hogy nem szereted.
- És így is van,viszont meg kellett tennem.
- Adsz még egy esélyt,hogy bizonyítsam,szeretlek?
- Megérdemled?Hol voltál ennyi ideig?Miért nem kerestél?Azt hittem meghaltál.
- Itt vagyok,és soha többet nem fogok eltűnni.
- Hogy bízzak benned,amikor egyszer már átvágtál?
- Változtam,és te is változtál.Sokkal gyönyörűbb vagy,mint emlékeztem.
- A bókolással nem mész semmire.Áruld el,hol voltál?
- Üljünk le,és beszélgessünk.-fogta meg a kezem,majd a bőrkanapéhoz vezetett,és leülve az ölébe vont,fejemet pedig a vállára hajtottam.- Voltak dolgok....Amikre nem vagyok büszke.-kezdett bele,majd rekedt,élettelen hangon kezdett bele meséjébe.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.
Nem tudom mikor jön friss,de legkésőbb jövő szerdán jelentkezem vele.
Legyetek rosszak!
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése