Veszélyben a titkom
- Abbey,azonnal beszélnünk kell.-hadarta Adam,amikor végre felvettem a telefont.
- A házam leégett otthon?-kérdeztem kicsit humorosra véve a figurát.
- Elszúrtam...
- Mit?Megcsaltad Polkát?Máris?
- Nem erről van szó...,hanem Arnoldról.
- Ugye nem Arnold Marshról van szó?-szűrtem a fogaim között idegesen.
- De igen.Annyira sajnálom.Nem akartam elmondani neki,de kicsúszott a számon.
- Persze...Gondoltam,de higgadjunk le.Mit mondtál pontosan,és kinek?
- Polkával beszélgettünk,és annyit mondtam neki,hogy te sokkal idegesítőbb voltál,amikor felhívtál,hogy megjelenik az egyik cikked a finn szépfiúról.
- Na és...Bárhol megjelenhet,elvégre újságíró asszisztens vagyok.
- De azt is megmondtam neki,hogy az American Sport közölte a cikket.
- És erre ő?
- Hogy nem-e Arnoldot akartam mondani.
- Istenem,be kellene varrnom a szádat.-csaptam a homlokomra türelmetlenül.
- Lehet.Annyira sajnálom.
- Nem baj...Csak kicsit össze kell szednem a gondolataimat,és megtervezni,hogy mi lesz ezután.
- Még egyszer,annyira sajnálom.Ha bármit jóvá tehetnék.
- Csak maradj a kis fenekeden,és még egyszer ne beszélj Arnoldról senkinek,főleg nem Polkának.
- Rendben.-fújta ki a levegőt megkönnyebbültebben.
- És,amúgy milyen a csaj?
- Ki?Polka?
- Igen,ki más?
- Ő nagyon aranyos,kedves,és őszinte lány.Szerintem megbízhatsz benne.
- Azért,mert egyszer a szájába vette a farkad,még nem megbízható,csak jó az ágyban.Van különbség.
- Hé,erről te honnan tudsz?
- Figyelj,hülye nem vagyok,csak azért,mert nő vagyok.
- Igazad van.De szerintem ő tényleg jó ember,és meghívtam magamhoz a jövőhétre.
- Az esküvőtökre milyen robotgépet vegyek?Esetleg egy elegáns kenyérpirító?
- Annyira hülye tudsz lenni,Ab.
- Tudom,Adam,tudom!-nevettem el magam.
- Mennem kell,és fel kell hívnom Polkát,hogy bocsánatot kérjek tőle,amiért csak úgy rácsaptam a telefont.
- Gyökér!Hívjad azonnal!-rivalltam rá,majd bontottam a vonalat.
Kicsit szédültem,amikor letettem a telefont,de tisztában voltam vele,hogy számomra egy olyan lány,mint Polka,nem lehet ellenfél,ráadásul Adama a kisujja köré csavarhatta,ugyanis eddig még nem rohant be hozzám üvöltözve,hogy megtép,ha nem mondom el az igazat Kiminek és mindenki másnak.Bár egyre erősebb a gyanúm,hogy amennyire a finn bajnokot nem érdekli az,hogy ki mit gondol róla,úgy az sem érdekli,hogy ki az,aki ír róla.Így egyáltalán nem féltem,tőle nem...
- Abbey,bejöhetek?-hallottam meg nővérem hangját az ajtóm elől.
Péntek este volt,és már lefekvéshez készülődtem,amikor kopogott.Bő pizsama felsőben nyitottam neki ajtót,és ahogy az ajtó kitárult rájöttem,hogy nem egyedül jött a nővérem,hanem hozta magával Heikkit és Sebit is.Azonnal arcomba szökött a vér,és feszengve elkezdtem lefelé huzigálni pólóm sarkát.
- Aranyos a trikód!-vigyorgott a német elégedetten,és szemeit le sem vette a combjaimról.
- Szerintem engedj be minket,és öltözz fel.Nem akarom,hogy az én szőkémet is elcsábítsd,mint ezt a kis taknyost.
- Hé,ez nem volt szép dolog!-fintorgott Sebi,és a többiekkel együtt bevonult a lakosztályba.
- És a finn pasid merre van?-szegezte nekem az első kérdést Roxi.
- Halvány lila gőzöm sincs,de nem is tartozik nekem elszámolással minden percéről.-vontam vállat,és közben eszeveszett tempóban rángattam magamra a nadrágomat.
- Fura egy kapcsolat ez.-vetette r magát az ágyra a finn.
- Akkor még semmit nem láttál.Elárulom,hogy nem szeretem Kimit,és azt hiszem,hogy ez nem is fog megváltozni.
- Biztos vagy benne?-könyökölt fel a finn.
- Igen...-válaszoltam,és megpróbáltam a leghatározottabbnak hangzani,de ekkor ismét kopogtak.-Várunk még valakit?
- Nem.-vágták rá egyszerre.
Bizonytalanul indultam meg az ajtó felé,és mikor kitártam,egy boy-al találtam magam szembe,aki egy ezüstös dobozt tartott a kezében,a szájában pedig egy boríték volt.
- Abigail Baraslin?-kérdezte suttogva,mert a levél még mindig a szájában volt.
- Igen,én vagyok.
- Tessék,ezt önnek hoztam.A levél pedig,bár kicsit elázott,ezért elnézést kérek,egy használati utasítás.Kellemes estét.-nyomott mindent a kezembe,majd biccentett,és el is porzott onnan.
Csodálkozva rúgtam be az ajtót a hátam mögött,majd visszatértem a többiekhez,akik kíváncsian méregették a dobozt,és a levelet.Az ágyra dobtam,és míg én a levelet bontogattam,addig ők széttépték a dobozt.A levelet kézzel írtál,nem ismertem fel,de mosolyogva olvastam a néhol hibás szöveget.annyit legalább már tudtam,hogy az írója nem ír teljesen helyesen angolul.
Először komolyan megijedtem,hogy a kezem akarja megkérni,és a gyanúm tovább fejlődött,amikor elém tette a nyitott dobozt,benne pedig a gyűrűvel,de aztán hangosan felnevetett.
- A házam leégett otthon?-kérdeztem kicsit humorosra véve a figurát.
- Elszúrtam...
- Mit?Megcsaltad Polkát?Máris?
- Nem erről van szó...,hanem Arnoldról.
- Ugye nem Arnold Marshról van szó?-szűrtem a fogaim között idegesen.
- De igen.Annyira sajnálom.Nem akartam elmondani neki,de kicsúszott a számon.
- Persze...Gondoltam,de higgadjunk le.Mit mondtál pontosan,és kinek?
- Polkával beszélgettünk,és annyit mondtam neki,hogy te sokkal idegesítőbb voltál,amikor felhívtál,hogy megjelenik az egyik cikked a finn szépfiúról.
- Na és...Bárhol megjelenhet,elvégre újságíró asszisztens vagyok.
- De azt is megmondtam neki,hogy az American Sport közölte a cikket.
- És erre ő?
- Hogy nem-e Arnoldot akartam mondani.
- Istenem,be kellene varrnom a szádat.-csaptam a homlokomra türelmetlenül.
- Lehet.Annyira sajnálom.
- Nem baj...Csak kicsit össze kell szednem a gondolataimat,és megtervezni,hogy mi lesz ezután.
- Még egyszer,annyira sajnálom.Ha bármit jóvá tehetnék.
- Csak maradj a kis fenekeden,és még egyszer ne beszélj Arnoldról senkinek,főleg nem Polkának.
- Rendben.-fújta ki a levegőt megkönnyebbültebben.
- És,amúgy milyen a csaj?
- Ki?Polka?
- Igen,ki más?
- Ő nagyon aranyos,kedves,és őszinte lány.Szerintem megbízhatsz benne.
- Azért,mert egyszer a szájába vette a farkad,még nem megbízható,csak jó az ágyban.Van különbség.
- Hé,erről te honnan tudsz?
- Figyelj,hülye nem vagyok,csak azért,mert nő vagyok.
- Igazad van.De szerintem ő tényleg jó ember,és meghívtam magamhoz a jövőhétre.
- Az esküvőtökre milyen robotgépet vegyek?Esetleg egy elegáns kenyérpirító?
- Annyira hülye tudsz lenni,Ab.
- Tudom,Adam,tudom!-nevettem el magam.
- Mennem kell,és fel kell hívnom Polkát,hogy bocsánatot kérjek tőle,amiért csak úgy rácsaptam a telefont.
- Gyökér!Hívjad azonnal!-rivalltam rá,majd bontottam a vonalat.
Kicsit szédültem,amikor letettem a telefont,de tisztában voltam vele,hogy számomra egy olyan lány,mint Polka,nem lehet ellenfél,ráadásul Adama a kisujja köré csavarhatta,ugyanis eddig még nem rohant be hozzám üvöltözve,hogy megtép,ha nem mondom el az igazat Kiminek és mindenki másnak.Bár egyre erősebb a gyanúm,hogy amennyire a finn bajnokot nem érdekli az,hogy ki mit gondol róla,úgy az sem érdekli,hogy ki az,aki ír róla.Így egyáltalán nem féltem,tőle nem...
- Abbey,bejöhetek?-hallottam meg nővérem hangját az ajtóm elől.
Péntek este volt,és már lefekvéshez készülődtem,amikor kopogott.Bő pizsama felsőben nyitottam neki ajtót,és ahogy az ajtó kitárult rájöttem,hogy nem egyedül jött a nővérem,hanem hozta magával Heikkit és Sebit is.Azonnal arcomba szökött a vér,és feszengve elkezdtem lefelé huzigálni pólóm sarkát.
- Aranyos a trikód!-vigyorgott a német elégedetten,és szemeit le sem vette a combjaimról.
- Szerintem engedj be minket,és öltözz fel.Nem akarom,hogy az én szőkémet is elcsábítsd,mint ezt a kis taknyost.
- Hé,ez nem volt szép dolog!-fintorgott Sebi,és a többiekkel együtt bevonult a lakosztályba.
- És a finn pasid merre van?-szegezte nekem az első kérdést Roxi.
- Halvány lila gőzöm sincs,de nem is tartozik nekem elszámolással minden percéről.-vontam vállat,és közben eszeveszett tempóban rángattam magamra a nadrágomat.
- Fura egy kapcsolat ez.-vetette r magát az ágyra a finn.
- Akkor még semmit nem láttál.Elárulom,hogy nem szeretem Kimit,és azt hiszem,hogy ez nem is fog megváltozni.
- Biztos vagy benne?-könyökölt fel a finn.
- Igen...-válaszoltam,és megpróbáltam a leghatározottabbnak hangzani,de ekkor ismét kopogtak.-Várunk még valakit?
- Nem.-vágták rá egyszerre.
Bizonytalanul indultam meg az ajtó felé,és mikor kitártam,egy boy-al találtam magam szembe,aki egy ezüstös dobozt tartott a kezében,a szájában pedig egy boríték volt.
- Abigail Baraslin?-kérdezte suttogva,mert a levél még mindig a szájában volt.
- Igen,én vagyok.
- Tessék,ezt önnek hoztam.A levél pedig,bár kicsit elázott,ezért elnézést kérek,egy használati utasítás.Kellemes estét.-nyomott mindent a kezembe,majd biccentett,és el is porzott onnan.
Csodálkozva rúgtam be az ajtót a hátam mögött,majd visszatértem a többiekhez,akik kíváncsian méregették a dobozt,és a levelet.Az ágyra dobtam,és míg én a levelet bontogattam,addig ők széttépték a dobozt.A levelet kézzel írtál,nem ismertem fel,de mosolyogva olvastam a néhol hibás szöveget.annyit legalább már tudtam,hogy az írója nem ír teljesen helyesen angolul.
" Kedves,Abigail!
Nem akarom lelőni a poént,de a dobozban egy ruha van,és egy zakó,remélem cipőt hoztál magaddal,mert ugye azt sem akarjuk,hogy mezítláb kelljen kutyagolnod,a csípős hidegben.
Szeretném,ha felvennéd a ruhát,és randevúznál velem.Találkozzunk a hatos kanyarban,és megmutatom,hogy bennem is van emberség,és én is tudok meglepetéseket okozni.Kérlek,legyél pontos,mert szétfagy a seggem,elnézést a szóhasználatért.Legyél ott pontban 10-kor,és ha nagyon kevés időd van elkészülni,mert későn kaptad meg a csomagot,és a levelet,akkor beverem a futárfiú képét.
Siess!Várlak!
K.R. "
Elmosolyodtam,amikor befejeztem a levelet,majd összegyűrtem,és a nadrágom zsebébe nyomtam.Odasétáltam a többiekhez és utat lökdösve magamnak köztük elértem végre a dobozig,amiben egy nagyon édes ruha volt,kék zakóval.Azonnal tudtam,hogy elmegyek,és azt is,hogy ha így próbálkozik,akkor elképzelhető,hogy adok neki egy esélyt,hogy bizonyítson,és legfőképp,hogy jóvá tegye a sajtós bakiját.
- Hát,srácok,azt hiszem ma este mégsem fogunk együtt lógni.-csaptam össze tenyereimet sajnálkozva.
- Azért csak óvatosan a kis finnel.-anyáskodott Roxi,majd a kezembe adott egy kis,ezüstös tasakot.-Csak a biztonság kedvéért.
- Te beteg vagy.Soha nem feküdnék le vele.
- Oké,ne vitatkozzunk,inkább ki vele,mikorra kell ott lenned a randin.
- 10-re.
- Addig már csak egy fél óra van.Szerintem igyekezz.A fiúk lemennek inni egy protein shake-et,én pedig segítek neked elkészülni.
- Legyen.-bólintottam majd elindultam zuhanyozni.-Bocsi,fiúk.Majd legközelebb bepótoljunk.
Mire végeztem a zuhanyzással,a két szőkének már nyoma sem volt,csak a nővérem és maradtunk a hatalmas lakosztályban.Segített felöltözni,megcsinálta a hajam,és a sminkem is,mert szerinte nekem ez nem is igazán megy,sőt nem is engedné,hogy megcsináljam magamnak.Végül elköszöntünk egymástól,és én hívtam magamnak egy taxit,ami a pályához vitt.
- Miss Braslin.Már vártunk önre.-jelent meg egy frakkos,láthatósági mellényes fazon.
- Igen?-kérdeztem meglepetten.
- Mr Räikkönen mindenről gondoskodott.Kérem,jöjjön velem.
- Hová visz?Lehet,hogy maga a baltás gyilkos,és most akar meggyilkolni.
- Nyugodjon meg,kisasszony.Túl jól megfizettek,hogy ártsak magának.
Egyáltalán nem nyugodtam meg a kijelentésétől,de lenyeltem kétségeimet,és beszálltam a férfi mellé a golfkocsiba.Egyenesen a hatos kanyarhoz vitt,ahol kitett,és már ott se volt.Remegett a gyomrom,és izzadt a tenyerem.Eddig nem éreztem ilyet,viszont határozottan utáltam az érzést.Legszívesebben visszafordultam volna,és hazamentem volna,de nem tehettem.Nekem küldetésem volt,és azt végre kellett hajtanom.Még akkor is,ha a végére elképzelhető,hogy undorodni fogok magamtól.
- Végre ideértél.-jelent meg a semmiből Kimi.
- Bocsáss meg.Kicsit soká tartott elkészülni.-léptem mellé kicsit elpirulva,hisz olyan csillogó szemekkel nézett rám,hogy belepirultam.
Egy leterített pokróchoz vezetett,egy kisebb sátor alatt.Gyertyák lobogtak állványokon,és mécsesek,tányérkákon a sátor tetejéről.Igazán szép volt.A pokrócon egy piknikkosár,és két tányér voltak,valamint kartonos bor,és műanyag poharak.Mosolyognom kellett.
- Nem akartalak elvinni egy felvágós étterembe.Az túlságosan olyan Kimis lett volna,amilyennek most pont nem akarok lenni.
- Igazad van.Ez így sokkal meghittebb és bensőségesebb.
- Hölgyem,kérem foglaljon helyet a pokrócon.-invitált,közben pedig szélesen vigyorgott.
- Köszönöm,uram.-kuncogtam,majd leültem,ás megvártam,hogy ő is elhelyezkedjen velem szemben.
Az egész vacsora csak hideg szendvicsekből gyümölcsökből állt,és desszertnek pedig fagyi volt,és az az érzésem támadt,hogy a csapata konyhájáról lopta el,vagy vette kölcsön,vagy mit tudom én.De finom volt,és sokkal jobban éreztem magam,mintha egy flancos étterembe vitt volna,ahogy idióta pincérek rohangálnak körülöttünk,és úgy tesznek,mintha érdekelné őket,hogy mi is az amit szeretnénk igazából.
- Nagyon finom volt,köszönöm.-mosolyogtam rá a borospoharam fölött.
- Ez semmiség volt.Máskor is tudok lopni kaját a konyháról,ha téged ez tesz boldoggá.
- Remek lesz.Hol is van a következő verseny?
- Magyarországon.Finomak a magyar ételek,majd meglátod.
- Oké,már alig várom.
- De most adok valamit.Neked vettem.-jelentette be,majd rejtélyesen felállt,és a sátor végében lévő hátizsákhoz,és elővett egy kis,fehér bársonydobozt.
Először komolyan megijedtem,hogy a kezem akarja megkérni,és a gyanúm tovább fejlődött,amikor elém tette a nyitott dobozt,benne pedig a gyűrűvel,de aztán hangosan felnevetett.
- Nem akarom megkérni a kezed.
- Akkor ez mégis mi?-fordítottam felé kicsit mérgesen.
- Bocsi,az a másik csajomnak lett volna.-kapta ki a kezemből,de aztán nevetve vissza adta.
- Szemétláda vagy,tudd meg.-öltöttem rá nyelvet.
- Ezt ma délután találtam egy zálogházban,és megtetszett.Nem hiszem,hogy a kövek benne igazi gyémántok lennének,sőt abban sem vagyok biztos,hogy arany,vagy bármilyen nemes fém lenne,de tetszik,és szerintem neked is.Nem eljegyzési gyűrű,de szeretném ha hordanád.
- Miért is?
- Azért,mert ez azt jelképezi,hogy hozzám tartozol.
- És mióta is tartozom hozzád?
- Tulajdonképpen azóta,hogy a barátnőm lettél.
- Érzelgős vagy,ez pedig gyengeség.Te gyenge vagy?
- Abbey,ez csak egy francos gyűrű.Vedd el és hordd.Ha nem tetszik add vissza,és én visszaviszem a boltba.Nem kell ekkora feneket keríteni neki.Egy szép gesztusnak szántam,de te úgy veszem észre,hogy ennek se tudsz örülni.-fakadt ki idegesen.
- Sajnálom.A gyűrű fantasztikus,és köszönöm szépen.
- És nem lehetett volna ezt először így csinálni?
- Nem,mert kicsit ideges vagyok.
- Felfaltál három szendvicset,szőlőt és fagylaltot is.Szerintem nem lehet gondod a gyomorideggel.
- Szemét vagy,még mindig.
- Köszönöm szépen,igazán szókimondó vagy.
- Akkor végre felhúzod az ujjamra a gyűrűt,vagy nem?
- Nekem kell felhúzni?
- Hát,nem is várhatod,hogy majd én.-nevettem fel.
- Oké,akkor legyen.
Végül is felhúzta a középső ujjamra a gyűrűt,és megcsókolt.Hosszú,émelyítően édes csók volt,olyan,amitől normálisan elájul az ember,vagy legalább leesik a lábáról,nekem szerencsém volt,hogy ültünk.Ujjai erősen tartották arcomat és tarkómat,nem lazított egy pillanatra sem.Ajkai puhák és finomak voltak,nagyon értették a dolgukat.Ujjaim a haját szántották és felemelkedtem,hogy az ölébe ülhessek.Kezei derekamra siklottak,és behatoltak a szoknya alá.Fenekemet simogatta és még sokkal szorosabban húzott magához.
- Nem fogom odaadni neked magam,csak azért,mert elhoztál vacsorázni.-súgtam ajkai közé.
- Nem is kell.Ez csak petting.
- Akkor oké,de ne vigyük túlzásba,oké?
- Vigyázok rád,kis galamb.-mosolyodott el,majd visszatért ajkaim kóstoláshoz.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett.
Nagyon köszönöm az előző részhez a komit,bár először azt hittem,csak káprázik a szemem,hisz vagy ezer,meg egy éve nem kaptam egyet sem.
Nem tudom ide mikor lesz friss rész,de majd igyekszem.
Most pedig egy kis szolgálati közlemény:
A nővéremmel új blogot indítottunk,amit ITT érhettek el.Iratkozzatok fel bátran,és olvassátok,remélem örömötöket lelitek majd benne!
Legyetek jók!
Puszi:*:*
Azt hittem, hogy Abbey egyből leharapja majd Adam fejét, de csalódnom kellett. Mondjuk telefonon keresztül elég nehéz lenne.
VálaszTörlésAzon nagyon meglepődtem, hogy Kimi meghívta vacsorázni, ráadásul ilyen módon, és egy ilyen romantikus kis vacsorára. Annyira édesek voltak. A gyűrűt mikor megláttam, az első gondolatom nekem is egy eljegyzés volt, igaz ezt mondtam is az este, de sajnos nem az lett, pedig...na jó, hamar lett volna.
A vége pedig...awhhh...
Folytasd hamar!
Puszi
Szia!
VálaszTörlésNem kell, hogy káprázzon a szemed. :D A végén nem tudsz írni, és akkor mi lesz velünk. Nagyon jó lett ez a rész is. Olvastam volna tovább is.:)
Várom/várjuk az új részt, reménykedek benn, hogy nem kell sokat várnunk rá. :D
Üdv.:
Dee