Azt hiszem,a mai nap sem igazán volt kivétel a mozgalmas napok álól.Kezdődött mindjárt az ébredéssel,és azzal az ocsmány pattanással a homlokomon.Szerencsére egy nagy rakás alapozóval el tudtam tüntetni,de reményeim szerint kitart a nap végéig.Persze,hogy tévedtem.De természetesen haladjunk szép sorjában.
- Anna,kelj fel!Elkésel az iskolából!-dörömbölt nagyi az ajtómon reggel.
- Csak még öt perc,nagyi!-nyöszörögtem.
Nagyjából ennyit lustálkodtam még,aztán nekiláttam a reggeli készületeknek,és mire elkészültem,már pont csak annyi időm volt,hogy bekapjak pár kanál müzlit,és gyorsan elbúcsúztam a nagyitól.Robogóra pattantam és szinte már rutinosan vettem a kanyarokat az iskoláig.Ott leparkoltam,és már indultam is be a suliba.Felmutatva a belépőkártyám,már benn is voltam.Az iskolában természetesen hatalmas volt a nyüzsi,de én azért nehézségek árán is,de átverekedtem magam,majd mentem fel az osztályomhoz.
- Anna,várj!-loholt utánam Adrienn és Vivi.
- Hát ti?-néztem rájuk vissza meglepetten.
- Nos,mivel ez egy iskola,gondolom órára megyünk.
- Oké,hülye kérdés.Most viszont áruljátok el,hogy kell használni a szekrényeket.
- Kezdő.-kacagott fel Adrienn és kivette a kezemből a belépő kártyám,amin a szekrényem száma volt.
- Remek,pont a mienk mellett van.És...ez nem ér.A tied az Olivéré mellett is van.-fújta fel arcát morcosan Vivi.
- Én azt hittem neked van barátod.-meredtem rá meghökkenve.
- Tudod...Az igazság az,hogy csak hűséget fogadtam,vakságot nem.
- Jogos.
Ezek után megmutatták a szekrényem és segítettek kinyitni is.Mikor bepakoltam a cuccaim bekísértek az osztályba is,de ott elváltunk egymástól,mert épp utolsó pillanatban értünk be,így már csöngettek is.Az általam megszokottnál jóval hamarabb bejött a tanár,aki azonnal át is vezényelt minket a kémia laborba.
- Nos.Most,hogy mind itt vagyunk,be szeretnék mutatkozni az új diákunknak.A nevem Kántor Evelin,kémiát és fizikát tanítok.Nálam nincs olyan,hogy nem készülünk órára,mert akkor biztosan egyes lesz a vége.Ha persze valami nagyon komolya családi probléma volt,akkor azt megértem.most pedig te is mutatkozz be,szeretném minél hamarabb megjegyezni a nevedet.
- Sawana Collins.De szeretném,ha mindenki Annának szólítana,hogy elkerüljünk azt,hogy esetleg még egy gyépés összekeverjen a Szavannával.-itt pedig szúrós szemekkel néztem Dávidra.
- Rendben,Anna.Itt névsor szerint ülünk,úgyhogy azt hiszem új ültetés lesz.Lássuk csak.Albert-Balogh,Bereczki-Collins,Csatlós-Gellén,Kardos-Kós,Molnár-Pálfy,Rakoncai-Sárközi,Szekeres-Tölgyessy.Remélem senkit nem felejtettem ki.
- Neeeem!-üvöltötte kórusban az osztály,majd végre kisebb keveredés után elfoglaltuk a helyeinket.
Az óra hátralevő részében a tanárnő beszámolt a nyári szünetéről,kit érdekel?Aztán pedig máris csengettek és mehettünk is szünetre.Az osztályban rettenetes volt a káosz,de engem nem az foglalkoztatott.A terem sarkában megpillantottam Olivért és Bogit,amint épp szenvedélyesen csókolóznak.Kicsit meg is lepődtem,de végül is...egy menő,meg még egy menő,plusz vegyél hozzá mérhetetlen arroganciát és némi köcsögséget,majd megkapod a suli álompárját.Bleahhhh.
- Na mi újság?-állt meg előttem a levakarhatatlan trió.
- Semmi extra.Épp a hányást próbálom visszatartani.-mondtam,miközben Olivéréket néztem.
- Ja,csak ennyi.Ne aggódj...Még a héten szakítani fognak.
- Ezt honnan veszed?
- Onnan,hogy Bogi már a fél sulival járt.Olivér sem volt kérdéses,csak ki kellett várnunk,és tádáááá,itt is van.-fintorgott Vivi,majd nekidőlt barátja mellkasának.
- Így már világos.És nem lehetne szólni nekik,hogy esetleg máshol intézzék a nyálcserét.Vannak akiket zavar.
- Most azért zavar,mert bejön neked Oli,és nem szívesen látod,ahogy más lány szájába nyúlkál,vagy csak simán gusztustalannak tartod.
- Az utóbbi.Semmiféle érzelmet nem táplálok az iránt a tapló iránt,csakis megvetést.
- Legalább egy valaki van a suliban,aki nem csípi.
- Ugye ti nem tartoztok a csatlósai közé?
- Nem,viszont velünk is jóban van,sőt Zsolti az unokatesója.
- Részvétem...Szar lehet.-fintorogtam.
- Igazából nem.Egész gyerekkoromban ő volt az egyetlen ember,akivel jóban voltam.
- Akkor nem mondtam semmit,sajnálom,ha megbántottalak.-álltam fel a padomból és kisétáltam az osztályból.
Lementem az udvarra,hogy kicsit kiszellőztessem a fejem.Csak egy egész kicsi szünet kellett az osztálytársaim nélkül,persze lenn is beléjük botlottam.Andris,Ádám és Bence azonnal megindultak felém.
- Hali,mi még nem is beszélgettünk.-huppant le mellém Andris mosolyogva.
- Bizony...-bólogattam egyetértően és belenéztem kék szemeibe....uram atyám....azok a szemek....
- Gondolom a formaságokat hagyhatjuk.-dőlt neki a fának,ami alatt ültünk Bence.
- Persze.-kacagtam.
- Akkor...milyen volt az első benyomás?Tetszik a suli?-érdeklődött Ádám,és közben előszedett egy iPhone-t,amit azonnal nyomkodni kezdett.
- Nem rossz,de azért az nem tetszik,hogy itt ennyire kialakult a hierarchia.
- Mindig is volt,csak régebben nem ennyire nyilvánvaló.Amióta Olivér,Dávid,Bogi meg Meli itt vannak,nos a suli elég érdekes rangsorokat használ.
- De ti jóban vagytok velük,nem?
- Hát,inkább ez,mint,hogy kiutáljanak.Nem?
- Jogos...
- Megkérdezhetem,hogy Németországból,hogy kerültél BP-re?
- Eredetileg senkit nem akartam beavatni,de ha már tényleg érdekel,akkor elmondhatom.A nagy sztori annyi,hogy drogoztam és nem épp a szüleim elvárásainak megfelelően viselkedtem.Bedugtak egy elvonóba,ott három hónapig tartottak fogva,majd kiengedtek,és anyámék elküldtek a nagymamámhoz,hogy kicsit helyrezökkenjek.Itt fogok leérettségizni,utána pedig hazamehetek.
- Szép kis történet.-csóválta a fejét Bence.
- Nem néztem volna ki belőled...Olyan ártatlan képed van.-nézett fel a telefonjából Ádám.
- Tudom...Sokan mondták már.
- Bezzeg ha tudnák.-kacagott fel Andris.
Ez a srác baromi aranyos...Mármint pont az esetem.
- Merre laksz,suli után mehetnénk haza együtt.-kérdezte legnagyobb meglepetésemre Ádám.
- Szilfa utca.-vágtam rá kapásból.
- Zsír,akkor nem kell egyedül jöjjek suliba!-ujjongott Ádám,amin kicsit meglepődtem.
- Remek.De én robogóval szoktam suliba járni.
- Akkor még csak gyalog se kell járjak!Te vagy a kedvenc osztálytársam,Anna!-ölelt meg vigyorogva,én pedig nem tudtam lerázni magamról.
- Én is nagyon örülök neked.Vehetek egy új bukót.
- Az nekem is van,emiatt ne fájjon a fejed.
- Milyen szerencsés vagyok.-jegyeztem meg epésen,mire mindhárman felnevettek.
Csöngettek,mire mind a négyen feltápászkodtunk és bementünk az osztályba.Persze benn ment a szokásos apokalipszis most,de amint a tanárnő bejött,mindenki elhallgatott.Jó volt a kis csönd.
- Üdvözlök mindenkit az új évben,természetesen az új diákot is.A nevem Tulkos Bernadett,és én tanítom a biológiát.A te neved szabad tudni?
- Ne kérdezze a tanárnő,mert csak bunkózni fog.-szúrt oda Olivér,majd elégedett vigyorral felém fordult.
- Kardos nem beszél kérdezés nélkül.A nevedet,lányom.
- Anna.-nyögtem be egyszerűen.
- Örvendek.Remélem tetszik neked az iskolánkban,és hamar megtalálod a helyed.
Az óra nagyon hamar eltelt,és csöngettek.Lehajoltam,hogy bekössem a cipőm,ám mire felegyenesedtem egy smaragdzöld szempárral találtam szembe magam.Olivér az asztalomon könyökölt és kíváncsian vizslatott.
- Te mégis mit akarsz?-könyököltem szembe vele.
- Csak béke j...-kezdett bele,de pillantása a homlokomra tévedt,ahol még mindig ott éktelenkedett a patim,kamaszkorom ádáz ellensége.- Úr Isten,neked mekkora ragya van a homlokodon!-kapta a szája elé a kezét,hogy ne lássam vigyorát,ami így is körbe érte a fejét.
- Hogy te mekkora egy gyökér vagy!-takartam el a homlokom a kezemmel,majd felpattanva a padomból kirohantam a mosdóba.
A nap hátralevő része is eltelt nagy nehezen.Kértem Vivitől egy sapit,ami szerencsémre nem nagyon ütött el a szerelésemtől,és egész nap sapkával a fejemen ültem,ügyelve arra,hogy a pattanásom mindig takarásban legyen.Utálom Olivért(!!!)Biológia után volt egy rajzunk,Bátori tanár úrral,majd egy emelt szintű németünk Reus tanárnővel,és egy angol,More tanár úrral.Eltelt valahogy ez a nap is.A nap végén pechemre hazafuvarozhattam Ádámot,aki nem kis utalásokkal sózta magát rám...Jött,hogy lecsapjam.
Otthon természetesen beszámolót tartottam a nagyinak,hogy szereztem barátokat,és hogy milyen király a suli.
- Aranyom,nemsoká átjön a fiú,akit megkértem,hogy kösse be az internetet a szobádba.
- Remek.Már annyira hiányzik a közösségi élet.-pattantam fel,hogy azonnal a szobámba mehessek és kicsit összerámolhassak.
Kicsit később megszólalt a kapucsengő és a nagyi hamarosan bekopogott a szobámba.Kinyitottam az ajtót,de azt hiszem nem Rá számítottam.Az ajtómban Olivér állt,egy kisebb táskával a kezében.
- A szomszédban lakik,Olivér.Azt mondta osztálytársak vagytok.Miért nem említetted?-hadarta a nagyi,és beljebb tessékelte a fiút a szobámba.
- Majd később megbeszéljük,nagyi.-csuktam be előtte az ajtót és kicsit idegesen fordultam Olivér felé,aki pedig fülig érő szájjal nézelődött a szobámban.
- Említhetted volna,hogy házhoz is jössz szekálni az embert.
- Fogalmam se volt róla,hogy itt laksz.-vont vállat,majd tovább szemlélődött.- Az egy Apple gép?-nézett az asztalon búgó gépem felé.
- Könyörgöm,azt ne mondd,hogy nem dolgoztál még Mac gépen.
- De igen,a tanfolyamon,de élesben nem.Na lássuk a kicsikét.-ült is le azonnal,majd kinyitotta a táskáját,amiben kismillió kütyü volt.
Egy órán keresztül baszakodott a gépemmel,a nagyi közben nasit meg üdítőt hozott be nekünk,és néha bele is kérdezett Olivér munkájába,de a választ nem is várta meg.Úgy járkált,mint egy minitornádó.
- Azért...köszi,hogy varázsoltál nekem internetet.-pislogtam hálásan a fiú zöld szemeibe.
- Nincs mit.A nagyid almás pitét ígért cserébe,ennek pedig nem tudtam ellenállni.-kacsintott,majd ki is sétált a szobámból,én pedig azonnal rávetettem magam a Facebookra és a Skype-ra.Így pedig eltöltöttem az egész napomat...Jó volt végre.
- Anna,kelj fel!Elkésel az iskolából!-dörömbölt nagyi az ajtómon reggel.
- Csak még öt perc,nagyi!-nyöszörögtem.
Nagyjából ennyit lustálkodtam még,aztán nekiláttam a reggeli készületeknek,és mire elkészültem,már pont csak annyi időm volt,hogy bekapjak pár kanál müzlit,és gyorsan elbúcsúztam a nagyitól.Robogóra pattantam és szinte már rutinosan vettem a kanyarokat az iskoláig.Ott leparkoltam,és már indultam is be a suliba.Felmutatva a belépőkártyám,már benn is voltam.Az iskolában természetesen hatalmas volt a nyüzsi,de én azért nehézségek árán is,de átverekedtem magam,majd mentem fel az osztályomhoz.
- Anna,várj!-loholt utánam Adrienn és Vivi.
- Hát ti?-néztem rájuk vissza meglepetten.
- Nos,mivel ez egy iskola,gondolom órára megyünk.
- Oké,hülye kérdés.Most viszont áruljátok el,hogy kell használni a szekrényeket.
- Kezdő.-kacagott fel Adrienn és kivette a kezemből a belépő kártyám,amin a szekrényem száma volt.
- Remek,pont a mienk mellett van.És...ez nem ér.A tied az Olivéré mellett is van.-fújta fel arcát morcosan Vivi.
- Én azt hittem neked van barátod.-meredtem rá meghökkenve.
- Tudod...Az igazság az,hogy csak hűséget fogadtam,vakságot nem.
- Jogos.
Ezek után megmutatták a szekrényem és segítettek kinyitni is.Mikor bepakoltam a cuccaim bekísértek az osztályba is,de ott elváltunk egymástól,mert épp utolsó pillanatban értünk be,így már csöngettek is.Az általam megszokottnál jóval hamarabb bejött a tanár,aki azonnal át is vezényelt minket a kémia laborba.
- Nos.Most,hogy mind itt vagyunk,be szeretnék mutatkozni az új diákunknak.A nevem Kántor Evelin,kémiát és fizikát tanítok.Nálam nincs olyan,hogy nem készülünk órára,mert akkor biztosan egyes lesz a vége.Ha persze valami nagyon komolya családi probléma volt,akkor azt megértem.most pedig te is mutatkozz be,szeretném minél hamarabb megjegyezni a nevedet.
- Sawana Collins.De szeretném,ha mindenki Annának szólítana,hogy elkerüljünk azt,hogy esetleg még egy gyépés összekeverjen a Szavannával.-itt pedig szúrós szemekkel néztem Dávidra.
- Rendben,Anna.Itt névsor szerint ülünk,úgyhogy azt hiszem új ültetés lesz.Lássuk csak.Albert-Balogh,Bereczki-Collins,Csatlós-Gellén,Kardos-Kós,Molnár-Pálfy,Rakoncai-Sárközi,Szekeres-Tölgyessy.Remélem senkit nem felejtettem ki.
- Neeeem!-üvöltötte kórusban az osztály,majd végre kisebb keveredés után elfoglaltuk a helyeinket.
Az óra hátralevő részében a tanárnő beszámolt a nyári szünetéről,kit érdekel?Aztán pedig máris csengettek és mehettünk is szünetre.Az osztályban rettenetes volt a káosz,de engem nem az foglalkoztatott.A terem sarkában megpillantottam Olivért és Bogit,amint épp szenvedélyesen csókolóznak.Kicsit meg is lepődtem,de végül is...egy menő,meg még egy menő,plusz vegyél hozzá mérhetetlen arroganciát és némi köcsögséget,majd megkapod a suli álompárját.Bleahhhh.
- Na mi újság?-állt meg előttem a levakarhatatlan trió.
- Semmi extra.Épp a hányást próbálom visszatartani.-mondtam,miközben Olivéréket néztem.
- Ja,csak ennyi.Ne aggódj...Még a héten szakítani fognak.
- Ezt honnan veszed?
- Onnan,hogy Bogi már a fél sulival járt.Olivér sem volt kérdéses,csak ki kellett várnunk,és tádáááá,itt is van.-fintorgott Vivi,majd nekidőlt barátja mellkasának.
- Így már világos.És nem lehetne szólni nekik,hogy esetleg máshol intézzék a nyálcserét.Vannak akiket zavar.
- Most azért zavar,mert bejön neked Oli,és nem szívesen látod,ahogy más lány szájába nyúlkál,vagy csak simán gusztustalannak tartod.
- Az utóbbi.Semmiféle érzelmet nem táplálok az iránt a tapló iránt,csakis megvetést.
- Legalább egy valaki van a suliban,aki nem csípi.
- Ugye ti nem tartoztok a csatlósai közé?
- Nem,viszont velünk is jóban van,sőt Zsolti az unokatesója.
- Részvétem...Szar lehet.-fintorogtam.
- Igazából nem.Egész gyerekkoromban ő volt az egyetlen ember,akivel jóban voltam.
- Akkor nem mondtam semmit,sajnálom,ha megbántottalak.-álltam fel a padomból és kisétáltam az osztályból.
- Hali,mi még nem is beszélgettünk.-huppant le mellém Andris mosolyogva.
- Bizony...-bólogattam egyetértően és belenéztem kék szemeibe....uram atyám....azok a szemek....
- Gondolom a formaságokat hagyhatjuk.-dőlt neki a fának,ami alatt ültünk Bence.
- Persze.-kacagtam.
- Akkor...milyen volt az első benyomás?Tetszik a suli?-érdeklődött Ádám,és közben előszedett egy iPhone-t,amit azonnal nyomkodni kezdett.
- Nem rossz,de azért az nem tetszik,hogy itt ennyire kialakult a hierarchia.
- Mindig is volt,csak régebben nem ennyire nyilvánvaló.Amióta Olivér,Dávid,Bogi meg Meli itt vannak,nos a suli elég érdekes rangsorokat használ.
- De ti jóban vagytok velük,nem?
- Hát,inkább ez,mint,hogy kiutáljanak.Nem?
- Jogos...
- Megkérdezhetem,hogy Németországból,hogy kerültél BP-re?
- Eredetileg senkit nem akartam beavatni,de ha már tényleg érdekel,akkor elmondhatom.A nagy sztori annyi,hogy drogoztam és nem épp a szüleim elvárásainak megfelelően viselkedtem.Bedugtak egy elvonóba,ott három hónapig tartottak fogva,majd kiengedtek,és anyámék elküldtek a nagymamámhoz,hogy kicsit helyrezökkenjek.Itt fogok leérettségizni,utána pedig hazamehetek.
- Szép kis történet.-csóválta a fejét Bence.
- Nem néztem volna ki belőled...Olyan ártatlan képed van.-nézett fel a telefonjából Ádám.
- Tudom...Sokan mondták már.
- Bezzeg ha tudnák.-kacagott fel Andris.
Ez a srác baromi aranyos...Mármint pont az esetem.
- Merre laksz,suli után mehetnénk haza együtt.-kérdezte legnagyobb meglepetésemre Ádám.
- Szilfa utca.-vágtam rá kapásból.
- Zsír,akkor nem kell egyedül jöjjek suliba!-ujjongott Ádám,amin kicsit meglepődtem.
- Remek.De én robogóval szoktam suliba járni.
- Akkor még csak gyalog se kell járjak!Te vagy a kedvenc osztálytársam,Anna!-ölelt meg vigyorogva,én pedig nem tudtam lerázni magamról.
- Én is nagyon örülök neked.Vehetek egy új bukót.
- Az nekem is van,emiatt ne fájjon a fejed.
- Milyen szerencsés vagyok.-jegyeztem meg epésen,mire mindhárman felnevettek.
Csöngettek,mire mind a négyen feltápászkodtunk és bementünk az osztályba.Persze benn ment a szokásos apokalipszis most,de amint a tanárnő bejött,mindenki elhallgatott.Jó volt a kis csönd.
- Üdvözlök mindenkit az új évben,természetesen az új diákot is.A nevem Tulkos Bernadett,és én tanítom a biológiát.A te neved szabad tudni?
- Ne kérdezze a tanárnő,mert csak bunkózni fog.-szúrt oda Olivér,majd elégedett vigyorral felém fordult.
- Kardos nem beszél kérdezés nélkül.A nevedet,lányom.
- Anna.-nyögtem be egyszerűen.
- Örvendek.Remélem tetszik neked az iskolánkban,és hamar megtalálod a helyed.
Az óra nagyon hamar eltelt,és csöngettek.Lehajoltam,hogy bekössem a cipőm,ám mire felegyenesedtem egy smaragdzöld szempárral találtam szembe magam.Olivér az asztalomon könyökölt és kíváncsian vizslatott.
- Te mégis mit akarsz?-könyököltem szembe vele.
- Csak béke j...-kezdett bele,de pillantása a homlokomra tévedt,ahol még mindig ott éktelenkedett a patim,kamaszkorom ádáz ellensége.- Úr Isten,neked mekkora ragya van a homlokodon!-kapta a szája elé a kezét,hogy ne lássam vigyorát,ami így is körbe érte a fejét.
- Hogy te mekkora egy gyökér vagy!-takartam el a homlokom a kezemmel,majd felpattanva a padomból kirohantam a mosdóba.
A nap hátralevő része is eltelt nagy nehezen.Kértem Vivitől egy sapit,ami szerencsémre nem nagyon ütött el a szerelésemtől,és egész nap sapkával a fejemen ültem,ügyelve arra,hogy a pattanásom mindig takarásban legyen.Utálom Olivért(!!!)Biológia után volt egy rajzunk,Bátori tanár úrral,majd egy emelt szintű németünk Reus tanárnővel,és egy angol,More tanár úrral.Eltelt valahogy ez a nap is.A nap végén pechemre hazafuvarozhattam Ádámot,aki nem kis utalásokkal sózta magát rám...Jött,hogy lecsapjam.
Otthon természetesen beszámolót tartottam a nagyinak,hogy szereztem barátokat,és hogy milyen király a suli.
- Aranyom,nemsoká átjön a fiú,akit megkértem,hogy kösse be az internetet a szobádba.
- Remek.Már annyira hiányzik a közösségi élet.-pattantam fel,hogy azonnal a szobámba mehessek és kicsit összerámolhassak.
Kicsit később megszólalt a kapucsengő és a nagyi hamarosan bekopogott a szobámba.Kinyitottam az ajtót,de azt hiszem nem Rá számítottam.Az ajtómban Olivér állt,egy kisebb táskával a kezében.
- A szomszédban lakik,Olivér.Azt mondta osztálytársak vagytok.Miért nem említetted?-hadarta a nagyi,és beljebb tessékelte a fiút a szobámba.
- Majd később megbeszéljük,nagyi.-csuktam be előtte az ajtót és kicsit idegesen fordultam Olivér felé,aki pedig fülig érő szájjal nézelődött a szobámban.- Említhetted volna,hogy házhoz is jössz szekálni az embert.
- Fogalmam se volt róla,hogy itt laksz.-vont vállat,majd tovább szemlélődött.- Az egy Apple gép?-nézett az asztalon búgó gépem felé.
- Könyörgöm,azt ne mondd,hogy nem dolgoztál még Mac gépen.
- De igen,a tanfolyamon,de élesben nem.Na lássuk a kicsikét.-ült is le azonnal,majd kinyitotta a táskáját,amiben kismillió kütyü volt.
Egy órán keresztül baszakodott a gépemmel,a nagyi közben nasit meg üdítőt hozott be nekünk,és néha bele is kérdezett Olivér munkájába,de a választ nem is várta meg.Úgy járkált,mint egy minitornádó.
- Azért...köszi,hogy varázsoltál nekem internetet.-pislogtam hálásan a fiú zöld szemeibe.
- Nincs mit.A nagyid almás pitét ígért cserébe,ennek pedig nem tudtam ellenállni.-kacsintott,majd ki is sétált a szobámból,én pedig azonnal rávetettem magam a Facebookra és a Skype-ra.Így pedig eltöltöttem az egész napomat...Jó volt végre.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.
Legyen szép napotok!
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése