Finnország
- És pontosan hová is hurcol el?-nézett rám kérdőn,amitől úgy nézett ki,mint egy kisiskolás.
- Gyorstalpaló első lecke.Soha nem kérdezze,hogy mit csinálok éppen,meg az se,hogy hová megyek.
- De a repülőjegyem csak le kell foglalnom.
- Én állom,magácskának csak annyi a dolga,hogy ma este pontban nyolckor találkozik velem a szálloda előtt.
- Legyen.De ha valami disznóságot szimatolok a levegőben,azonnal otthagyom.
- A szándékaim a legtisztábbak.-biztosítottam kuncogva,majd felálltam a padról és elindultam a parkoló felé,hogy visszamehessek a hotelbe,összepakolni.
Út közben összefutottam Sebivel,meg Heikkivel,akik vihogva sétáltak,szintén a parkoló irányába.Nem tudtam megállni,muszáj volt az orruk alá dörgölnöm a minigyőzelmemet.
- Olyat mondok,hanyatt vágjátok magatokat tőle.-stoppoltam le őket.
- Talán csak nem felhagysz az ivással?-kérdezte az edző csípősen.
- Ugyan,kérlek ne legyél ilyen kis naiv.Ennél sokkal sokkolóbb hírem van számotokra.
- Hűséges típussá avatod magad?-folytatta a piszkálódást a finn.
- Fogd be és akkor elmondom.-mordultam rá.
- Oké.
- A kis szöszi beleegyezett,hogy két napot nálam töltsön Finnországban.
- Elkábítottad szegény lányt?-kerekedtek el a kölyök szemei.
- Nem.Csak egyszerűen belement.Engem is nagyjából halálra rémített először.Azt hittem,hogy hallucinálok,amikor mondta,de kiderült,hogy nem.Igazat mondott,és ma este elrepülünk hozzám.-vigyorodtam el.
- Ha nem tudod megdugni,akkor elrabolod?-fintorgott a finn.
- Persze.Én már csak ilyen gazember vagyok.
- Valljuk be,voltak szemét húzásaid.
- Ugyan kérlek.Egyik se jött be,akkor most más megközelítésből kell rányomulni a csajra.
- Bolond egy fickó vagy te,Räikkönen.
- Tudom,hogy bele vagy esve a csajba.-csúszott ki a számon,pedig nem akartam.
- Hogy mondod?-lépett egyet hátra.
- Csak tudom,és kész...Másképp nem ittad volna meg a koktélját,amibe a kokain volt téve,és biztos nem aludtál volna vele.
- Az azért volt,mert be voltam állva.
- Viszont azt is tudom,hogy Amy sem közömbös számodra.
- Nem lehet,hogy Brittába is bele vagyok zúgva?-kérdezte cinikusan.
- Nem.Ő túl öreg hozzád.Viszont,ha tanácsolhatok valamit...El a kezekkel Abbey-től,mert ő az enyém.-ez is csak úgy kicsúszott,nem tudom miért mondtam.
- Szerintem ne nekem tanácsold,hanem Rikk-nek,mert ő is rányomult.
- Remek.akkor még egy ember,akitől féltve van a pozícióm.-fintorogtam.
- Bizony,szóval....készülj fel,mert a végén kiütnek a nyeregből.
- Kösz,kölyök....Most sokkal jobb a kedvem.
- Valamit valamiért.Jöttél nekünk hencegni,erre idegesen vonulhatsz vissza a hadiszállásodra.
- Kölyök,ne húzz fel.-néztem rá szúrós szemmel.
- Oké.Úgy is megyünk.Jó utat,és agyalást Rikk kigolyózásához!
- Remélem élvezni fogod a gondolatot,hogy a kis szöszi az én házamban alszik majd.-kacsintottam rá,majd mivel út közben elértem a kocsimhoz be is szálltam.
*Abbey szemszöge*
A hotelbe visszaérve még mindig szidtam magam,hogy botor módon hagytam magam ismét csapdába csalni,viszont már nem akartam visszakozni,ugyanis azt hihetné a finn,hogy berezeltem,pedig ez nem igaz.Na mindegy...
Megírtam a kis cikkemet,majd elküldtem a szerkesztőségbe,persze odafigyeltem,hogy a csipkelődő szavaknak elvegyem az élét,amikkel a finnt illettem.Kicsit később összecsomagoltam,majd végül a laptopom is eltettem,hogy ott nem felejtsem,hisz már fordult elő velem,de ezzel nem igazán dicsekszem,majd felhívtam a nővéremet,hogy jöjjön át és beszélgessünk egy kicsit,mert hiába voltunk egy helyen,ő mindig valahol máshol volt....Fura kicsit,de nem számít.
- Roxi,te itt álltál az ajtóban,és arra vártál,hogy hívjalak?-kérdeztem felvont szemöldökkel,mikor fél percen belül az ajtómban állt.
- Igazából csak Heikkinél voltam.-vallotta be elpirulva.
- Ne is mondd tovább.-kuncogtam,majd betessékeltem.
- Milyen korán összepakoltál.-nézett körbe a szinte üres szobában.
- Este nyolckor indul a gépem...-pirultam el most én.
- De én azt hittem,hogy együtt megyünk haza.
- Nem lehet.Megígértem Räikkönennek,hogy vele megyek Finnországba.
- Nos....egyre nagyobb meglepetéseket okozol.
- Oké,most mondok valamit,de ne idegesítsd fel magad.
- Félnem kell?-vonta fel a szemöldökét.
- Kicsit.Nagy őrültséget csináltam.
- Bökd ki...a köldökpiercingnél úgysem lehet rosszabb.
- Azt hiszed?
- Jézus,ugye nem öltél meg senkit?-kapott a szája elé rettegve.
- Dehogy is.Csak....
- Mondd már!-csattant fel.
- Elvállaltam egy munkát,rengeteg lóvéért.
- De hisz ez fantasztikus!Végre vehetsz magadnak egy saját lakást.
- A bökkenő itt van.El kell csábítanom Kimit,elérni,hogy belém szeressen,majd pofára ejtenem.
- TE MEG VAGY HIBBANVA!!!!!-fogta fejét idegesen,és leült a kanapéra.
- Mondtam,hogy ne akadj ki.Tudtam,hogy ki fogsz akadni.Azt mondtad nem akadsz ki.-habogtam és mellé ültem.
- OKÉ!HIGGADJUNK LE!MINDENKI HIGGADJON LE!KIFÚJ-BESZÍV-KIFÚJ-BESZÍV-KIFÚJ...NE LEGYÜNK IDEGESEK,NE KIABÁLJUNK!-hadarta idegesen,és nagyon hangosan.
- Én nem vagyok ideges.-vontam vállat,ami csak olaj volt a tűzre.
- Mondd,hogy visszalépsz...Kérlek!-szólalt meg kisebb szünet után.
- Nem lehet.Nagyon sok pénzről van szó.
- Akkor is.Mi történik,ha beleszeretsz a férfiba?
- Nem fogok beleszeretni.A tegnap megfektette Alonso barátnőjét,Kizárt dolog,hogy beleszeressek.
- Ígérd meg,hogy ha azt érzed,hogy mégis...
- De nem fogom.-erősködtem.
- Tegyük fel,hogy mégis.Szóval,ha azt érzed,akkor elmondod neki,hogy miről van igazából szó.
- Megígérhetem,mert soha nem fog sor kerülni rá.
- Csak legyen igazad.-sóhajtott és csukott szemmel hátradőlt.
- Nekem mindig igazam van.-erősködtem.
Még nagyjából egy órát maradt,de után nekem készülnöm kellett,ő pedig ment vissza a kis finnhez.Lezuhanyoztam és nekiláttam az öltözködésnek.Egy virágos szoknyát és egy ujjatlan pólót vettem fel,farmer mellénnyel .Mikor ezzel is megvoltam megcsináltam a hajam,ami igazából csak annyi volt,hogy kontyba csavartam a fejem búbján.Majd kis smink és készen is álltam.Háromnegyed nyolckor becsuktam magam mögött a szoba ajtót és elindultam a recepcióra,hogy leadjam a szobakulcsomat.
- Nem tudtam,hogy a nők szoktak korábban érkezni.-szólított le azonnal Kimi.
- Én egy különleges eset vagyok.Sokkal korábban érkezem,mint kellene.De maga miért van itt?
- A barátnőmet várom.Nem tudom,lehet találkozott vele.Nagyjából ilyen magas.-emelte fel a kezét a fejbúbom magasságában-Szőke haja,amiben néha színes tincsek vannak,és kék szemei.Nagyon aranyos lány,és van valami megkapó abban,ahogy pocskondiázni szokott.-vigyorgott önelégülten,amivel csak annyit ért el,hogy feldühítettem magam.
- Nagyon vicces.-fintorogtam.
- Tudom.De magácskának imponál.
- Azt hiszem említettem már,hogy nálam nem a flegma és menő viselkedéssel fog bevágódni.
- Érzékeny is tudok lenni,de sajnos elfelejtettem a Shakespeare verseket,amiket megtanultam az előző csajom kedvéért.
- Hogy maga mekkora egy....
- Segíthetek valamiben,kisasszony?-szólított meg a recepciós.
- Ki szeretnék jelentkezni.-mosolyogtam a férfira kedvesen,majd átnyújtottam a kártyámat.
Kijelentkeztem és miután hívtunk egy taxit,kimentünk a reptérre.A gépünk Helsinkiben landolt éjfélkor,majd onnan kocsival mentünk Porkkalanniemi felé.A látvány teljesen ledöbbentett.Egy hatalmas villa fogadott,teljesen kivilágítva,mintha vártak volna ránk.Bár,ahogy a finnt ismertem,és bár elég felületes volt az ismeretség,biztos voltam benne,hogy haza telefonált.
- Na,mire vár?Jöjjön már be!-szólt rám a finn,mikor észrevette,hogy a házat bámulom.
- Jól van,na...Nem kell parancsolgatni.-puffogtam,miközben a ház felé cipekedtem.
- Ne vigyem inkább én a csomagot?
- Engem nem kell kisegíteni.Úgy nézek én ki,mint egy olyan lány,akinek segíteni kell a csomagjaival?
- Tekintve,hogy alig van 160 magas,szerintem igen.
- Köszönöm,hogy ennyire alá becsülsz.
- Maga most letegezett?-kérdezte megrökönyödve.
- Igen.Azt hiszem,ha megmutatod a házad,akkor itt az ideje,hogy tegezzük egymást.
- El sem hinnéd,hogy ez mekkora megkönnyebbülés.
- Hidd el,tudom.-kacagtam fel,majd félretolva az ajtóból,beléptem a házba.
- Éhes vagy?-kérdezte,mikor ledobta a táskáját a nappaliban.
- Igen.Szerintem egy egész hegyet meg tudnék enni.
- Nos...Megnézzük mi van a hűtőben.
- A fél karom teszem rá,hogy feltöltetted a hűtőt mindenféle finomsággal.
- Nyertél.-adott igazat és a konyhába sétált.-Mit szeretnél enni?
- Azt hiszem a szendvics megteszi.Túl késő van most a nehéz kajákhoz.
- Igaz.Sonka szalámit kérsz,vagy párizsit?
- Amit te.Nekem mindegy.
- Rendben.Akkor sok sajt,paradicsom és préselt sonka.
- Salátát és paprikát is kérek.
- Rendben,amit szeretne,szép hölgyem.
Elkészítette a szendvicseket és bevezetett a nappaliba,hogy nekilássunk a vacsinknak.Csöndesen,sőt feltűnően csöndesen elfogyasztottuk a vacsorát,majd megmutatta a szobámat,ami nagyon szép volt.
- Remélem jól fogod itt érezni magad.
- Az attól függ.-vigyorogtam.
- Én részemről senki nem fog zavarni.
- Holnap mi a program?-kérdeztem,miközben kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon.
- Azt terveztem,hogy itt leszünk,és filmezünk,vagy esetleg elvihetlek csónakázni.
- Olvastam a neten,hogy a házhoz szauna is jár,szeretném megnézni holnap.
- Remek.Akkor meg is vannak a programjaink.
- Most ha nem baj,szeretnék aludni.Kicsit elálmosodtam.
- Persze.Szép álmokat.
- Neked is.-mosolyogtam rá,miközben ő szép lassan becsukta az ajtót maga mögött.
Kipakoltam a cuccaimat,és nekiláttam a pizsamám előszedésének.Zuhanyozni akartam menni,de ekkor eszembe jutott,hogy a féleszű finn elfelejtette megmutatni merre van a fürdőszoba.Így pizsamával a kezemben,lófarokba kötött hajjal,lemosott sminkkel elindultam felfedezni a szinte sötét házat.A szobámtól nem messze fény szűrődött ki egy ajtón,és hangos zene szólt.Én kis naiv azt hittem,hogy Kimi zenét hallgat,miközben megágyaz,így bátran,kopogás nélkül nyitottam be a helyiségbe.
- Kimi...Elfelejtetted megmutatni a für...-kezdtem el,de a párától nem láttam semmit.
- Nem tanítottak meg kopogni?-förmedt rám a finn,és egy fej jelent meg a tejüveg mögül.
- Sajnálom,azt hittem,hogy ez a te szobád.
- Mint láthatod nem.Ez a fürdőszoba...-lépett ki,majd egy törölközőt csavart a dereka köré.
- Lennél szíves nem fél pucéron flangálni?-fordultam el.
- Az én házam,és te rám törtél,miközben fürödtem.-éreztem,hogy mögém lép,amitől a tarkómon felállt a szőr.
- Túl közel vagy...-habogtam.
- Udvariatlan voltál,amikor bejöttél,most nézd el nekem.-suttogta,majd belepuszilt a nyakamba,amitől remegni kezdtem.
- Remek.akkor még egy ember,akitől féltve van a pozícióm.-fintorogtam.
- Bizony,szóval....készülj fel,mert a végén kiütnek a nyeregből.
- Kösz,kölyök....Most sokkal jobb a kedvem.
- Valamit valamiért.Jöttél nekünk hencegni,erre idegesen vonulhatsz vissza a hadiszállásodra.
- Kölyök,ne húzz fel.-néztem rá szúrós szemmel.
- Oké.Úgy is megyünk.Jó utat,és agyalást Rikk kigolyózásához!
- Remélem élvezni fogod a gondolatot,hogy a kis szöszi az én házamban alszik majd.-kacsintottam rá,majd mivel út közben elértem a kocsimhoz be is szálltam.
*Abbey szemszöge*
Megírtam a kis cikkemet,majd elküldtem a szerkesztőségbe,persze odafigyeltem,hogy a csipkelődő szavaknak elvegyem az élét,amikkel a finnt illettem.Kicsit később összecsomagoltam,majd végül a laptopom is eltettem,hogy ott nem felejtsem,hisz már fordult elő velem,de ezzel nem igazán dicsekszem,majd felhívtam a nővéremet,hogy jöjjön át és beszélgessünk egy kicsit,mert hiába voltunk egy helyen,ő mindig valahol máshol volt....Fura kicsit,de nem számít.
- Roxi,te itt álltál az ajtóban,és arra vártál,hogy hívjalak?-kérdeztem felvont szemöldökkel,mikor fél percen belül az ajtómban állt.
- Igazából csak Heikkinél voltam.-vallotta be elpirulva.
- Ne is mondd tovább.-kuncogtam,majd betessékeltem.
- Milyen korán összepakoltál.-nézett körbe a szinte üres szobában.
- Este nyolckor indul a gépem...-pirultam el most én.
- De én azt hittem,hogy együtt megyünk haza.
- Nem lehet.Megígértem Räikkönennek,hogy vele megyek Finnországba.
- Nos....egyre nagyobb meglepetéseket okozol.
- Oké,most mondok valamit,de ne idegesítsd fel magad.
- Félnem kell?-vonta fel a szemöldökét.
- Kicsit.Nagy őrültséget csináltam.
- Bökd ki...a köldökpiercingnél úgysem lehet rosszabb.
- Azt hiszed?
- Jézus,ugye nem öltél meg senkit?-kapott a szája elé rettegve.
- Dehogy is.Csak....
- Mondd már!-csattant fel.
- Elvállaltam egy munkát,rengeteg lóvéért.
- De hisz ez fantasztikus!Végre vehetsz magadnak egy saját lakást.
- A bökkenő itt van.El kell csábítanom Kimit,elérni,hogy belém szeressen,majd pofára ejtenem.
- TE MEG VAGY HIBBANVA!!!!!-fogta fejét idegesen,és leült a kanapéra.
- Mondtam,hogy ne akadj ki.Tudtam,hogy ki fogsz akadni.Azt mondtad nem akadsz ki.-habogtam és mellé ültem.
- OKÉ!HIGGADJUNK LE!MINDENKI HIGGADJON LE!KIFÚJ-BESZÍV-KIFÚJ-BESZÍV-KIFÚJ...NE LEGYÜNK IDEGESEK,NE KIABÁLJUNK!-hadarta idegesen,és nagyon hangosan.
- Én nem vagyok ideges.-vontam vállat,ami csak olaj volt a tűzre.
- Mondd,hogy visszalépsz...Kérlek!-szólalt meg kisebb szünet után.
- Nem lehet.Nagyon sok pénzről van szó.
- Akkor is.Mi történik,ha beleszeretsz a férfiba?
- Nem fogok beleszeretni.A tegnap megfektette Alonso barátnőjét,Kizárt dolog,hogy beleszeressek.
- Ígérd meg,hogy ha azt érzed,hogy mégis...
- De nem fogom.-erősködtem.
- Tegyük fel,hogy mégis.Szóval,ha azt érzed,akkor elmondod neki,hogy miről van igazából szó.
- Megígérhetem,mert soha nem fog sor kerülni rá.
- Csak legyen igazad.-sóhajtott és csukott szemmel hátradőlt.
- Nekem mindig igazam van.-erősködtem.
- Nem tudtam,hogy a nők szoktak korábban érkezni.-szólított le azonnal Kimi.
- Én egy különleges eset vagyok.Sokkal korábban érkezem,mint kellene.De maga miért van itt?
- A barátnőmet várom.Nem tudom,lehet találkozott vele.Nagyjából ilyen magas.-emelte fel a kezét a fejbúbom magasságában-Szőke haja,amiben néha színes tincsek vannak,és kék szemei.Nagyon aranyos lány,és van valami megkapó abban,ahogy pocskondiázni szokott.-vigyorgott önelégülten,amivel csak annyit ért el,hogy feldühítettem magam.
- Nagyon vicces.-fintorogtam.
- Tudom.De magácskának imponál.
- Azt hiszem említettem már,hogy nálam nem a flegma és menő viselkedéssel fog bevágódni.
- Érzékeny is tudok lenni,de sajnos elfelejtettem a Shakespeare verseket,amiket megtanultam az előző csajom kedvéért.
- Hogy maga mekkora egy....
- Segíthetek valamiben,kisasszony?-szólított meg a recepciós.
- Ki szeretnék jelentkezni.-mosolyogtam a férfira kedvesen,majd átnyújtottam a kártyámat.
Kijelentkeztem és miután hívtunk egy taxit,kimentünk a reptérre.A gépünk Helsinkiben landolt éjfélkor,majd onnan kocsival mentünk Porkkalanniemi felé.A látvány teljesen ledöbbentett.Egy hatalmas villa fogadott,teljesen kivilágítva,mintha vártak volna ránk.Bár,ahogy a finnt ismertem,és bár elég felületes volt az ismeretség,biztos voltam benne,hogy haza telefonált.
- Na,mire vár?Jöjjön már be!-szólt rám a finn,mikor észrevette,hogy a házat bámulom.
- Jól van,na...Nem kell parancsolgatni.-puffogtam,miközben a ház felé cipekedtem.
- Ne vigyem inkább én a csomagot?
- Engem nem kell kisegíteni.Úgy nézek én ki,mint egy olyan lány,akinek segíteni kell a csomagjaival?
- Tekintve,hogy alig van 160 magas,szerintem igen.
- Köszönöm,hogy ennyire alá becsülsz.
- Maga most letegezett?-kérdezte megrökönyödve.
- Igen.Azt hiszem,ha megmutatod a házad,akkor itt az ideje,hogy tegezzük egymást.
- El sem hinnéd,hogy ez mekkora megkönnyebbülés.
- Hidd el,tudom.-kacagtam fel,majd félretolva az ajtóból,beléptem a házba.
- Éhes vagy?-kérdezte,mikor ledobta a táskáját a nappaliban.
- Igen.Szerintem egy egész hegyet meg tudnék enni.
- Nos...Megnézzük mi van a hűtőben.
- A fél karom teszem rá,hogy feltöltetted a hűtőt mindenféle finomsággal.
- Nyertél.-adott igazat és a konyhába sétált.-Mit szeretnél enni?- Azt hiszem a szendvics megteszi.Túl késő van most a nehéz kajákhoz.
- Igaz.Sonka szalámit kérsz,vagy párizsit?
- Amit te.Nekem mindegy.
- Rendben.Akkor sok sajt,paradicsom és préselt sonka.
- Salátát és paprikát is kérek.
- Rendben,amit szeretne,szép hölgyem.
Elkészítette a szendvicseket és bevezetett a nappaliba,hogy nekilássunk a vacsinknak.Csöndesen,sőt feltűnően csöndesen elfogyasztottuk a vacsorát,majd megmutatta a szobámat,ami nagyon szép volt.
- Remélem jól fogod itt érezni magad.
- Az attól függ.-vigyorogtam.
- Én részemről senki nem fog zavarni.
- Holnap mi a program?-kérdeztem,miközben kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon.
- Azt terveztem,hogy itt leszünk,és filmezünk,vagy esetleg elvihetlek csónakázni.
- Olvastam a neten,hogy a házhoz szauna is jár,szeretném megnézni holnap.
- Remek.Akkor meg is vannak a programjaink.
- Most ha nem baj,szeretnék aludni.Kicsit elálmosodtam.
- Persze.Szép álmokat.
- Neked is.-mosolyogtam rá,miközben ő szép lassan becsukta az ajtót maga mögött.
Kipakoltam a cuccaimat,és nekiláttam a pizsamám előszedésének.Zuhanyozni akartam menni,de ekkor eszembe jutott,hogy a féleszű finn elfelejtette megmutatni merre van a fürdőszoba.Így pizsamával a kezemben,lófarokba kötött hajjal,lemosott sminkkel elindultam felfedezni a szinte sötét házat.A szobámtól nem messze fény szűrődött ki egy ajtón,és hangos zene szólt.Én kis naiv azt hittem,hogy Kimi zenét hallgat,miközben megágyaz,így bátran,kopogás nélkül nyitottam be a helyiségbe.
- Kimi...Elfelejtetted megmutatni a für...-kezdtem el,de a párától nem láttam semmit.
- Nem tanítottak meg kopogni?-förmedt rám a finn,és egy fej jelent meg a tejüveg mögül.
- Sajnálom,azt hittem,hogy ez a te szobád.
- Mint láthatod nem.Ez a fürdőszoba...-lépett ki,majd egy törölközőt csavart a dereka köré.
- Lennél szíves nem fél pucéron flangálni?-fordultam el.
- Az én házam,és te rám törtél,miközben fürödtem.-éreztem,hogy mögém lép,amitől a tarkómon felállt a szőr.
- Túl közel vagy...-habogtam.
- Udvariatlan voltál,amikor bejöttél,most nézd el nekem.-suttogta,majd belepuszilt a nyakamba,amitől remegni kezdtem.
***
Ez lett volna a rész,remélem élveztétek.
Szeretnék kapni pár komit is,mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Legyen szép napotok/estétek!
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése