- Tűnj el innen!Nem akarok veled beszélni.-kiáltottam rekedtes hangon.
- Kérlek.Beszéljük meg.
- A telefonon valahogy nem tűntél túl lelkesnek,hogy beszélgessünk.
- Megbántam.Nagyon sajnálom,csak beszélgetni szeretnék.
- Tűnj el innen.Én nem akarok beszélni.
- Mira...Csak egy utolsó esélyt szeretnék.Könyörgöm....
- Ígérd meg,hogy nem fogsz hülyeséget csinálni.
- Eddig se csináltam semmi hülyeséget.-válaszolta,és máris kattant a kilincs,nyílt az ajtó.
Sebi állt előttem,teljes testi valójában.Annyira édes volt,és törékeny,hogy el sem hittem,amit látok.Szemei csillogtak,de arcán láttam,hogy nagyon nincs a toppon.Legszívesebben megöleltem volna,de féltem,hogy mit fog reagálni.Végül ő lépett először és magához ölelt.Olyan jól esett a karjai közt lenni,hogy el se tudnám mondani.Végre ismét otthon éreztem magam.Arcomat nyakhajlatába fúrtam,és mélyen beszívtam az illatát.Ismerős és mégis idegen volt,viszont teljesnek éreztem magam.
- Szeretlek Mira,még ha ez téged nem is hat meg.-suttogta visszafojtott hangon.
- Miért ne hinném el?
- Azért,amit a telefonon mondtam?-nézett rám kérdőn-
- Gyere be,igyunk egy kis teát és beszéljük meg.
- Szerintem ehhez a beszélgetéshez több kell,mint egy kis tea.
- Én nem iszom alkoholt,de ha te kérsz,akkor keresek egy kis töményet a konyhában.
- Remek lenne,köszönöm.
Bementünk ,és leültettem az ebédlőbe,majd én a konyhába vettem az irányt,hogy elkészítsem a teát,és előkerítettem Dom,a fűszerek mögött dugdosott whiskey-jét,és töltöttem egy pohárba,majd pár darab jeget dobva bele,visszamentem Sebihez.
- Köszi.-vette el remegő kézzel.
- Úgy nézel ki,mint egy alkoholista.Mi van veled?
- Csak ilyen vagyok,ha izgulok vagy zavarban vagyok.
- És ennyire zavarba hozlak?-ültem le vele szemben,majd kavargatni kezdtem a teámat.
- Kicsit.Már vagy ezer éve nem láttalak,most pedig annyira szép vagy...
- Oké,ezt szépen csinálod,most pedig idd ezt meg,és kérlek lazíts,mert nem foglak megenni.
- Bocsi...-hajtotta le a fejét,és belemeredt a pohárba.
- Sebastian.Ha csak inni jöttél,akkor azt egy kocsmában is megteheted.-förmedtem rá,talán kicsit hevesebben a kelleténél.
- El is mehetek...
- Az előbb még beszélgetni akartál.
- Igen,de nem gondoltam volna,hogy ennyire zavarban leszek.
- Mintha a szüzességedet akarnám elvenni.-nevettem fel cinikusan.
- És mikor akartál szólni róla,hogy terhes vagy?-kérdezte váratlanul,amitől arcomra fagyott a mosoly.
- Te honnan tudod?
- Dash mondta,amikor találkoztunk a reptéren.
- És mit szólsz hozzá?-hajtottam le most én a fejem,éreztem,hogy az arcomba szökik a vér.
- Sokkal jobban érezném magam,ha az enyém lenne,de a baba a te részed,szóval én szeretem.
- Kezdetnek nem rossz.De mit fogsz kezdeni a gondolattal,hogy nem a tied?
- Majd megbirkózok vele valahogy.Elvégre nagyfiú vagyok.
- Igaz.-mosolyogtam rá halványan,majd visszanéztem a teámba.
- Ugye megpróbáljuk?Mi ketten...együtt.
- Tényleg ez az,amit akarsz?
- Mióta először találkoztunk tudom,hogy téged akarlak.mindegy,hogy hogyan,de tudom,hogy hozzám tartozol.
- Akkor mindenképpen meg kell próbálnunk.De előbb ki kell mondaniuk a válásomat Segioval.Megígértem neki,hogy addig nem rohanok hozzád.
- Fair ajánlat,de legalább megcsókolhatlak?-emelkedett fel az asztaltól mosolyogva,majd mellém lépett.
- Miért nem ezzel kezdted?-öleltem át a nyakát,és magamhoz vonva ajkaimat az övére tapasztottam.
- Annyira szeretlek,hogy el sem tudom mondani.-suttogta ajkaim közé.
- Elég ha a jövőben érezteted.Nem kell kimondanod.
- Csak azt akarom,hogy biztos legyél benne,hogy egy percre sem szűntem meg szeretni téged.
- Remélem tudod,hogy ezt is fölösleges elmondanod.Mármint reméltem,hogy így van.
- Mért mentél hozzá Sergiohoz?
- Azért mert terhes voltam,és nem akartam,hogy a gyerek házasságon kívül szülessen.
- Értem.Viszont,amint a kis pocaklakó kinn van,hozzáfogunk,és összehozunk egy közös babát is.
- Te viccelsz velem?Még lefogyni se lesz időm,ha rajtad múlik...-néztem csillogó szemeibe hitetlenkedve.
- Nem baj az,legalább nem kell sanyargatnod magad.
- Eredetileg úgy terveztem,hogy a bátyámmal edzek majd.
- Felejtsd el.Velem fogsz..
- Remek.Remélem jó formában vagy,mert én kirobbanóban,és ha végre nem leszek terhes,akkor a sáros földig lealázlak.
- Máris kötekedsz?Hogy fogom én ezt elviselni nyugger korunkig?
- Te ennyire előreszaladtál?-vontam fel a szemöldökömet.
- Persze.Te nem?
- De igen,csak olyan aranyosan hangzik a te szádból.
- A nyugger?-nevetett fel.
- Még az is.-csókoltam meg óvatosan.
- Szerinted Dom nagyon haragudna,ha elrabolnálak tőle?
- Nem tudom.De biztosan nem repesne az örömtől.
- Kár,pedig bele kell törődnie.
- Te most komolyan beszélsz?-meredtem rá csodálkozva.
- Igen.És azt szeretném,ha velem jönnél Austinba.
- Minek?
- Hogy támogass,és nyerhessek.Kell a szerencse,mert Kimi és Lewis itt lohol a nyakamban,nem is beszélve a bátyádról.
- Rendben.De csak akkor,ha előtte beszélünk a bátyámmal.
- Oké...Úgy érzem hamarosan egy Vettel bőr fog a kandallója előtt heverni.-fújta ki a levegőt félve.
- Nyugi már.A bátyám nem egy sorozatgyilkos.
- Igen,mert eddig nem tudta,hogy az egyetlen húga,akit szeret,a legnagyobb ellenségével akar együtt járni.
- Ki mondta,hogy csak együtt akarok járni veled?
- Ez még korai.Most egyelőre a bátyámmal beszéljünk.
- De ígérd meg,hogy ha megkérem a kezed,igent mondasz.
- Megígérem.-nevettem,majd még egyszer megcsókoltam.
Persze az ember reménykedik,de nem mindig alakulnak úgy a dolgok,ahogy szeretnénk.Amikor kiszálltunk a taxiból,Nando már a kapuban várt minket,mert telefonáltam,amikor landoltunk.Amikor megálltunk előtte nagyjából akkora görcs volt a gyomromban,mint az Everest,de mosolyt erőltettem az arcomra.Bátyusom tulajdonképpen tátott szájjal meredt ránk,majd becipzározta mackó felsőjét,és csuklón ragadta Sebastian,majd rángatni kezdte a ház mögé,a kis kertbe.Rémülten néztem utánuk,és bele sem akartam gondolni,hogy mit fognak csinálni.
- Mira,te menj be a házba!-utasított Nando,de meg sem mozdultam.
- Menj csak,nem lesz semmi baj.-biztatott Seb.
- Biztos?-kérdeztem kétkedve.
- Igen!-mennydörögték szinte egyszerre,majd eltűntek a ház háta mögött.
Máris sokkal idegesebb lettem,de azért követtem az utasításokat,és bementem a házba.Benn forralt bor illata terjengett,ami isteni volt.Dash az ebédlőben ácsorgott,és egy nagy bögrébe töltötte ki a mézszínű italt.A lakás pont olyan volt,ahogy emlékeztem rá,de mégis idegennek hatott.Az ablakok,és a falak,mintha ismerősként köszöntöttek volna,de valami mégis taszított.Nem tudnám megmondani,hogy pontosan mi is volt az,de valami....
- Szia!-rakta le azonnal a bögrét,és felém rohant.
Csak ekkor láttam meg hatalmas pocakját.Bizony,nyolc hónap igencsak meglátszik az emberen.Vonalai leltebbek lettek a terességtől,arca kerekebb,szemei csillogóbbak.Haja hullámos loknikban omoltak vállára,és ezzel csodálatos keretet adtak szép arcának.
- Rég láttuk egymást!-kacagtam halkan.
- Igen.Mennyi is volt?Három nap?
- Jó na,nem úgy értettem.Csak hiányoztál.
- Te is,de nem tétlenkedtem amíg nem találkoztunk.
- Igen,tudom.Te mondtad meg Sebnek,hogy hol vagyok.Mondta.
- A kis piszok.De ugye kibékültetek?
- Igen,és már csak arra várunk,hogy kimondják a válást Sergioval.Meg fogja kérni a kezem.
- Akkor esküvő lesz!-csapta össze a tenyereit vidáman.
- De a bátyám...
- Én már leszereltem!Ne aggódj miatta.
- Akkor miért akart kettesben maradni Sebivel?
- Mi?!Te kettesben hagytad őket?-kapott a szájához,majd elrohant mellettem,és már kinn is volt a házból.
A hátsó udvarig követtem Dasht,ahhoz képest,hogy terhes,fürge,mint az üregi nyúl.A hátsó kertben hatalmas kupacokban levelek voltak összehordva,abból pedig hangos nevetés hallatszott.Először azt hittem a szomszéd udvarába kerültünk,de nem.Közelebb lépve megláttuk a bátyámat és Sebit szétterülve a levelek közt,és hangosan nevetve.Bátyusomnak az orra vérzett,és be volt dagadva,Sebnek pedig a szája volt felhasadva,és nagy vörös folt volt az arcán.
- Na szép....-tettem csípőre a kezem.
- Mira.-kapták fel egyszerre a fejüket.
- Engem bezavarnak,ők meg leállnak verekedni!Milyen dolog ez?!
- Sajnálom,húgi,de ezt meg kellett beszélnünk.-tápászkodott fel Nando,majd felsegítette szerelmemet.
- És,most mit mondasz?-álltam egyik lábamról a másikra.
- Mivel szereted,és állítása szerint,ez a félnótás is szeret téged,úgy gondolom megérdemeltek egy esélyt.Ha összetöri a szíved,garantálom,hogy soha többet nem ül autóba.
- Nyugalom,morcos sógor,nem lesz ilyesmi.-ugratta bátyusomat Seb,mire Nandonak ráncba szaladt a homloka.
- Sógor?
- Igen.Ha Mira elválik Sergiotól meg akarom kérni a kezét.-karolta át a derekam Sebi.
- Csak lassan a testtel.Erről nem volt szó.
- Azelőtt akartam mondani,mielőtt behúzol egyet,de hogy itt vannak a lányok,azt hiszem,hogy nem fogsz megütni.
- Ne fogadj rá.-kacagott fel Nando.
- Akkor nem fog zavarni,ha összeházasodunk?-néztem kiskutya szemekkel a bátyámra.
- Persze,hogy zavarni fog.Mindig is zavarni fog,de tudom,hogy boldoggá tesz,vagy legalább is ajánlom neki,hogy azzá tegyen,szóval legyetek boldogok.
- Imádlak!-ugrottam a nyakába,majd egy nagy puszit nyomtam az arcára.
***
Ez lett volna a rész.Nem tudom mennyi idő múlva érkezik a következő,de remélem minél hamarabb.Ebből a történetből már csak azt hiszem,hogy az epilógus vagy max. még egy rész van hátra,utána teljes gőzzel folytatom a Bittersweet love c. történetet,ami második lett a szavazásban.
Élvezzétek a nyarat,ami maradt belőle!
Puszi:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése