- Kimi telefonált.Gőzöm sincs honnan tudja a számom,de felhívott,hogy ide tartasz,és ne engedjem,hogy hülyeséget csinálj.
- Én megölöm azt a kretént.-morogtam csalódottan és halántékom kezdtem masszírozni,hogy legalább néhány értelmes dolog jusson eszembe.
- Mit keresel itt?Megbeszéltük,hogy nem keresed Mirát.
- Ő hívott fel.
- És akkor mi van?Neked fel se kellett volna venned a telefont.
- Nem tudtam,hogy ő hív.-védekeztem.
- Kit érdekel.Most miért vagy itt?-szegezte nekem a kérdést.
- Beszélnem kell vele.Most,hogy elválnak Sergioval...én vele akarok lenni.
- Ha készen állsz rá,hogy a skalpod hamarosan Fer falán dog lógni,akkor csak hajrá.Keresd meg.
- Miért kéne keresni?-néztem a nőre kicsit értetlenül.
- Azt mondod felhívott.Mikor?
- Nem tudom...Talán öt órája...
- Pont elmulasztottad.Igazából azért vagyok a reptéren,mert őt kísértem ki.Olaszországba utazott,Domot látogatja meg.
- Ez nem lehet igaz...-fortyogtam magamban.
- Most ehetsz vissza.Micsoda katasztrófa.-fintorgott majdnem csalódottan.
- Tudod Dom címét?
- Ha tudnám se mondanám el.Inkább igyunk meg valamit,és esetleg,ha bebizonyítod,hogy megérdemled,akkor majd én lerendezem Nandot.
- Komolyan megteszed?-meredtem rá kicsit meglepetten.
- Olyat mondok,hogy hanyatt vágod magad.Ha ezt le tudod nyelni,akkor elmondom hol keresd Mirát.
- Rendben.Hová megyünk?
Végül egy nagyon hangulatos kis kávézóba ültünk be,nem messze a reptérről.Én ásványvizet,ő pedig sütit és limonádét rendelt magának.
- Szóval...Kezdheted,ha szeretnéd.
- Oké,kezdem a legegyszerűbb kérdéssel,mert azt hiszem erre lesz a legegyszerűbb válaszolni.Szereted?
- Milyen kérdés ez?Szerinted átutaztam volna miatta fél Europát,ha nem így lenne?
- Jó.Akkor a következő kérdés...Mi tennél meg érte?
- Azt hiszem túl sok minden van,amit megtennék érte.Nem hiszem,hogy van kedved most az egész litániát meghallgatni.
- Csak egy pár dolgot.
- Például elvenném feleségül.Ez részemről nagy lépés,mivel az előző házasságom nagyjából egy pokol volt,és örülök,hogy megszabadultam tőle.Aztán lehet,hogy a családalapítást is fontolóra venném.Persze,csak ha ő is ezt akarná.És minden közösen eltöltött percet felbecsülhetetlen kincsnek tartanék,mert már tudom milyen nélküle,és elárulhatom,hogy borzalmas.
- Ő is szeret téged.Remélem ez tiszta.
- Reméltem is.Mert máskülönben nem lenne értelme utána menni.
- Mit teszel,ha nem árulom el,hogy merre találod?
- Felkutatom egész Olaszországot,amíg rá nem bukkanok.
- Ezt akartam hallani.De most jön a neheze.
- Mi?
- Terhes Sergiotól....
- Oké,erre nem számítottam.Hogy mi a rosseb van?
- Azért házasodtak össze első sorban,mert terhes lett,és nem akarta,hogy a gyerek az apja nélkül nőjön fel,ha esetleg ők ketten szétmennének.De így is elváltak.
- És lehet tudni mi a válóok?-kérdeztem elterelésképpen,mert annyira megzavart az előző mondata,hogy egyszerűen nem tudtam összefüggően gondolkodni.
- Mindketten kaptak valakitől egy-egy borítékot,benne képekkel.
- Te pedig nem tudod kitől vannak,igaz?-néztem rá gyanakvóan.
- Igazából én küldtem,de erről senki nem tud.Még te sem....-méregetett fenyegetően.
- De miért?Nem azt akartad,hogy ők ketten együtt legyenek?
- Viszont Mira az egyik legjobb barátnőm,és láttam rajta,hogy szenved.Ez pedig kapóra jött.
- Értem.-bólintottam.-De akkor sem értem,hogy lehet közös megállapodás alapján elválni?
- Istenem,te komolyan le vagy fagyva.
- Kösz...-morogtam.
- Egyszerűen megbeszélték,hogy jobb nekik külön,ennyi volt.
- Minden világos.És lehet már tudni,hogy fiú lesz,vagy lány?
- Három hónapos terhes...Még látszani is alig látszik.
- És mégis honnan kellett volna tudnom?Nem beszéltem vele már a baleset óta.
- Jogos,sajnálom.
- Nem kell.Azt akartam,hogy boldog legyen.Ez pedig nyilvánvalóan nem jött össze.Most pedig az őrületbe fogom kergetni a szerelmemmel.
- Ő is szeret téged.De megbántottad.
- Tudom és saj...Te honnan tudod?
- Én javasoltam neki,hogy hívjon fel.No meg persze Lora és Dom.De te köcsög módjára leráztad.Szegény telefon,nem lettem volna a helyében.
- Nagyon durván leamortizálta?
- A falhoz vágta és zokogni kezdett.Nem azért mondom,de egy három hónapos terhesnek nem hiányzik a stressz.El is vetélhet.
- Nem akarok fájdalmat okozni neki,csak végre vele akarok lenni.
- Rendben.Itt a cím,amin reményeim szerint megtalálod.-nyomott a kezembe egy fecnit,amin reszkető betűkkel egy Milánói cím szerepelt.
- Köszönöm szépen.-néztem a nőre hálásan.
- Ha összetöröd a szívét,garantálom,hogy soha nem lesznek gyerekeid.-fenyegetett.
- Megpróbálom...
- NE próbáld.Csináld!-förmedt rám.
- Oké,oké...-emeletem keze magam elé,és már rohantam is az információs pulthoz,hogy megkérdezzem,van-e jegy Milánóba.
* Mire szemszöge *
- Hát,miután összetörték a szívem,azt hiszem egy kis napsütés rám fér.
- Ha augusztusban jössz,lehet több napot láthatnál.Jelenleg szakad az eső.
- Észrevettem.De azért remélem míg itt leszek még lesz egy kis jó idő is.
- Ha felszárad az eső lemehetünk a tengerpartra.
- Jó lesz.Bár lehet mégsem.
- Miért?
- Félek,hogy követettek a riporterek,és lefotóznak.Nem akarom,hogy pletykáljanak.
- Nos,erre esetleg az előtt kellett volna gondolni,hogy egy hónap házasság után elváltok.
- De ha nem szeretjük egymást úgy,ahogy házastársaknak kellene,akkor nincs mit csináljak.-vontam vállat,és elővettem az esernyőmet,mert kiértünk a reptér elé.
- Akkor nem baj,ha rányomulok?-kérdezte,mire nekem kiesett az esernyő a kezemből.
- Dom....Te meleg vagy?-meredtem barátomra,és hagytam,hogy az esőcseppek eláztassák a hajam,és a ruhámat.
- Úgy tűnik.-vont vállat elpirulva.
- Mióta?Hogy jöttél rá?Mi az ég?-ezek a kérdések hagyták el a torkomat,majd leblokkoltam a megdöbbenéstől.
- Menjünk haza,és egy tea mellett elmesélem.
Dom általános megoldása mindenre a tea volt.Eddig ne is tűnt fel,csak azóta,hogy megint elkezdtünk több időt tölteni egymással.Ha rossz kedvem volt,teáztunk.Ha jó kedvem volt teáztunk.Kiderült,hogy terhes vagyok,teáztunk.Bejelentettük,hogy elválunk Sergioval,teáztunk.Jó kis megoldás volt,de eddig a pontig nem érdekelt.Most jöttem rá igazából,hogy Dom meleg.Nem a teázásból,hanem egyszerre összeállt a kép.Eddig nem figyeltem oda rá,mert nem érdekelt.Azt hittem van egy lány,itt Olaszországban,aki várja őt,de sosem mesél róla,mert nem akarja teregetni a szennyesét..Akkorát tévedtem...És még én mondtam magam az egyik legjobb barátjának.
Elkocsikáztunk a lakására,amit most láttam először évek óta,vagyis pontosan azóta,hogy Ian temetése után eljöttünk ide vacsorázni.Akkor nem így nézett ki a lakás.Azóta teljesen át lett alakítva,viszont fogadni mertem volna,hogy egyetlen szoba biztos van a házban,amihez nem értek hozzá.A bútorok mind drágák voltak és elegánsak,melegséget sugároztak.Tölgyfa padló és karamell színű tapéta...Nagyon passzolt Dom személyiségéhez,bár nem az a stílus,amit tőle várna az ember.
- Isten hozott nálam!-tárta szét karjait.
- Igazán szép a lakás.Látszik,hogy sok munkád van benne.
- Az igazat megvallva nem én terveztem,hanem egy barátom Rómában.
- Megkérdezhetem,hogy ez a barát szintén meleg-e?
- Megkérdezheted,de a válaszomat szerintem tudod.Elég szétnézni.
- Igazad van.
- El sem hiszem,hogy ilyen higgadtan fogadtad.
- Mire számítottál?
- Arra,hogy majd elzárkózol előlem,és nem fogsz velem többet szóba állni,mint ahogy anyámék tették.
- Komolyan képesek voltak ezt tenni az egyetlen fiukkal?-meredtem rá megdöbbenten,miközben a konyhába vezetett,és feltett egy kanna vizet a teának.
- Apa azt mondta,hogy aznap a másik fia is meghalt.-komorodott el az arca.
- Nagyon sajnálom.Viszont,rám számíthatsz.-léptem mellé,és hátulról átöleltem.
- Köszönöm szépem.
- Lora tudja?
- Még nem mondtam el neki,nem mertem igazából...
- Ő is a barátod,neki is elmondhatsz mindent.
- Igazából ő a te barátod,velem csak azért van jóban,mert te is.
- De akkor is.Ő barátként tekint rád,ahogy én is.
- Nem tudom...Attól félek,hogy el fog ítélni.
- És akkor mi van?Az én vállamon mindig kisírhatod magad.
- Köszi szépen.Igazi jó barát vagy.
Megfőzte a teát,közben pedig végig beszélgettünk,arról,hogy mit is akar ezzel a helyzettel kezdeni,és arról,hogy én mit akarok az életemmel kezdeni.Elég későn döntöttünk úgy,hogy itt lenne az ideje aludni egy kicsit,mert lassan éjfél is elmúlik.Megmutatta a szobámat,majd magamra hagyott,hogy nyugodtan pakolásszak,és pihenhessek.A szobám nagyon elegáns volt,és igazából nem is nagyon mertem hozzáérni semmihez,mert látszott rajta,hogy nagyon drága és kárt tehetek benne.Lepakoltam a táskám az ágy elé és mentem zuhanyozni.Ezzel gyorsan megvoltam,és ágyba bújtam.Kicsit szédültem,ahogy a puha párnák körülöleltek,és azt a bizonytalan érzést keltették bennem,hogy egy felhőn állok,ami épp széthullik alattam,de a lepedő érdes érintése a hátam alatt biztosított róla,hogy fenn maradok...Semmi bántódásom nem eshet.
Reggel korán kivetett az ágy,és tudtam,hogy Dom egy hétalvó,szóval úgy döntöttem,hogy leosonok,és csinálok reggelit.Köntösben lopakodtam végig a folyosón,egészen a lépcsőig,amin mint egy macska sétáltam le,hangtalanul,és lopakodva,nehogy felébresszem Dom-ot. Feltúrtam a hűtőt,kerestem tojást és zöldségeket,hogy omlettet készíthessek,valamint feltettem egy kancsóba vizet,teának.Épp a teafüvet tettem volna bele,amikor megszólalt a csengő.Rohanva érkeztem meg az ajtóhoz,hogy elhallgattassam a csengőt,bár lehet nem kellett volna.Szélesre tártam azt és amint megláttam,hogy ki áll előttem be is vágtam magam előtt az ajtót.
Ez nem lehet igaz! - sopánkodtam - Biztosan csak megbolondultam.Ő nem lehet itt!!!
***
Ez lett volna a rés,remélem mindenkinek tetszett.Kicsit fura lett a vége,és azt hiszem lesz itt egy kis meglepetés,mert szerintem sokatok számítását húzom majd keresztbe.
Legyen szép estétek!
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése