- Milyen cikket?-nézett rém meglepetten Sergio.
Épp vacsoráztunk.Az egy hónapos házassági vacsoránk volt,amit direkt úgy intéztem,hogy kettesben legyünk.Beszéltem az edzőjével,hogy engedje el az esti edzésről,és a haverjaival,hogy ne hívogassák,mindenféle pitiáner ügyekkel...Szóval,hogy csak mi legyünk.
- Rólad és a riporterről.
- De ugye nem hiszed el...-nézett rém kicsit rémülten.
- Van mit?
- Tudod,hogy szeretlek,és nem csalnálak meg.
- Remélem,hogy nem töröd össze a szívem.
- Sosem tudnám rávenni magam,hogy ártsak neked.-fogta meg a kezem,de én ijedten elkaptam.
- Azért elég hiteles volt.
- Mondtam már,hogy nincs miért aggódnod.-bizonygatta,de nem akarta hinni neki.
Reggel,mikor a vacsorához akartam készülődni valaki bedobott egy borítékot a postaládánkba.Kibontottam a borítékot,és azt hittem menten elájulni.Képek voltak benne,Sergio-ról és egy riporterről,amint épp csókolóznak.A képekhez egy cetli volt csatolva,rajta pedig csak ennyi volt "Szívesen!".NAgyon rosszul érintett.Nem is igazán rosszul,hanem lesújtóan.Azt éreztem,hogy megremeg a föld a talpam alatt,és azt,hogy a világom szépen összeomlik,valamint azt is,hogy valamit elrontottam.
Más magyarázat nem lehetett rá,csak az,hogy elrontottam valamit.Lehet,hogy elvesztette az érdeklődését irántam,vagy máris annak a hájas némbernek lát,aki a terhességem végén leszek...Nagyon megijedtem.Attól féltem,hogy elvesztem,hogy egyedül maradok,hogy ezek után senkim nem marad.Persze,ez nem teljesen igaz,hisz a családom és a barátaim mindig velem lesznek,de nekem nem csak arra van szükségem,hisz én is nőből vagyok,és egy nőnek más szükségletei is vannak,azokon kívül,amit a családja tud neki nyújtani.
- Ser,szeretnék minden vitának elébe menni,mert az nekem abszolút nem hiányzik három hónapos terhesként,hogy az elkövetkezendő hónapokat stresszben kelljen eltöltenem.Ha szereted azt a nőt,akkor menj és legyél vele.Nem fogok viharos válást csapni,sem drámázni,vagy sajnáltatni magam.Szeretném,ha boldog lennél.
- Persze,hogy aztán rohanhass a kis Vettel gyerekhez.
Válasza mellbe vágott,és kiesett a villa a kezemből.Nem tudtam mit kellene mondanom,és egyszerre minden ésszerű válasz kiment a fejemből.Honnan tudhatta meg,hisz csak Dasha tudta,vagyis fenyegetett meg,hogy elmondja neki,ha nem hagyom békén Sebit,de fogalmam sem volt,hogy Ser honnan szerezhetett tudomást róla...rólunk.
- Ezt..mégis...honnan...veszed?-kérdeztem még mindig félig remegve.
- Kaptam ma egy borítékot,képekkel és egy üzenettel,csak annyi volt benne,hogy szívesen.
- Te is kaptál ilyen borítékot?-kérdeztem megrökönyödve.
- Miért,te is kaptál?-arcán ugyanaz a megdöbbenés látszott,mint az enyémen.
- Igen.Miközben a vacsorához készültem.Valaki bedobta a levélnyíláson.
- Nekem a stadionban adta át egy futár.Tudta hol keressen,vagy,hogy kit is kell keressen.
- Azért valljuk be,nem sok Sergio Ramos szaladgál a városban.
- Tudom,de akkor is.Nem tudhatta,hogy pont a pályán leszek.
- Érdekes,de nem bánod,ha megnézem a képeket?
- Csak,ha én is megnézhetem,amiket te kaptál.
Hamarosan ismét az asztalnál ültünk és borítékot cseréltünk.Abban,amit Ser kapott képet voltak rólam és Sebről,de hónapokkal korábbról,még talán Monacóból.Tudtam,hogy bár a képek nem aktuálisak,azért elég sokat mondó,ráadásul biztonsági kamera felvételei voltak,szóval,bárki is csinálta,nagyon értette a dolgát,és elvégezte a házi feladatát.
- Ser,ezek hónapokkal ezelőtti képek.-csaptam őket,a kelleténél talán idegesebben.
- Pontosan mennyire régiek.
- Akkor még csak nem is ismertük egymást.Amikor megismerkedtünk,már szakítottunk.Azóta pedig egyetlen egyszer találkoztunk.
- A gálán.Elmondod mi volt?
- Inkább nem.Csak maradjunk annyiban,hogy majdnem elhagytalak.
- Szóval,ha nincs az a baleset,akkor elhagysz?
- El...-sóhajtottam,és ahogy felidéztem annak az estének az emlékeit,zokogni kezdtem.
- Még egy kérdés,és abbahagyom.
- ...-csak nyekeregtem valamit,de az nem volt válasznak minősíthető.
- Szereted?
Újabb olyan kérdés,amire nem tudtam válaszolni.Lehet,csak attól féltem,hogy megbántom,de ha nem mondok igazat,akkor lehet,hogy megbántom.Ha viszont azt mondom,hogy nem szeretem akkor egész életemben hazugságban kell élnem,bár amikor ígéretet tettem Dashnak,akkor ezt fogadtam meg.
- Igen.-sóhajtottam.
- Holnap reggelre pakold össze a cuccaidat.Hol is lakik ez a gyerek?
- Svájcban,a Genfi tó mellett.
- Pompás.Foglalok neked jegyet,és fogadok ügyvédet.
- Várj...Most miről beszélsz?-néztem rá kisírt szemekkel.
- Természetesen elválunk.
- De hisz...Még egy hónapja se vagyunk házasok...Én szeretnék veled élni.
- Viszont nem szeretsz.
- Lesz egy közös gyerekünk.Ez azért elég nyomós ok,hogy együtt maradjunk.
- Minden hónapban egy-két hetet szeretnék vele tölteni,és azt,hogy az én nevemet hordja,ja és azt akarom,hogy azt a pojácát ne szólítsa apának.
- És ha nem jövünk össze?Akkor mi lesz?
- Össze fogtok jönni,mert szereted,és szerintem ő is szeret téged.
- A bátyám viszont szerintem inkább látna holtan,mint Sebastiannal.
- Csak a te boldogságodat tartja szem előtt.Viszont lenne egy kérésem.
- Még te kérsz valamit,amikor nekem kéne meghálálnom,hogy nem láncolsz magadhoz,és nem akarsz nagy patáliát csapni?Inkább követeld.
- Annyi az egész,hogy addig nem találkozz vele,míg ki nem mondták a válást.Vedd fel vele a kapcsolatot,beszéljétek meg,de ne találkozz vele.Nem akarom,hogy az legyen,hogy miatta hagytál el.
- Megértem,és tiszteletben tartom.
- Köszönöm.De várj,az előbb azt mondtad,hogy foglalsz nekem jegyet Svájcba.
- Igaz.Akkor maradj itt.Majd alszok a vendégszobában.
- Nem kell.Aludj csak a te szobádban.Majd én elalszok a vendégszobában.
- Biztos vagy benne?
- Ha elválunk úgy is a te szobád lesz.
- Igaz.Tudod mit.Aludj velem.Nem érek hozzád egy újjal sem,csak rossz egyedül lenni.
- Legyen.És szerintem fel kellene hívnod azt a riportert.Esetleg randizhatnátok,miután elváltunk.
- Azt fogom csinálni.Igazán tetszik nekem.
- Rossz érzés lesz látni téged valaki mással,mert végül is téged is szeretlek,de miután tudom,hogy te is szeretsz annyira,hogy elengedsz,úgy gondolom,hogy teljesen megérdemled.Remélem összejön.
- Ne aggódj.Ellen tudna állni bárki is a sármomnak?-villantott rám egy csábos vigyort.
- Igazad van.Esélye sincs szegénynek.-kacagtam.
- Azért ugye még tartjuk majd a kapcsolatot?
- Lesz egy közös pont az életünkben.Ez szerintem elég kapcsolat.Viszont megihatunk majd valamit,ha az időnk engedi.Sőt akár mehetünk együtt bárhová.Nem lesz fura.
- Pontosan.Megbeszéltük,szóval semmi gáz nem lesz.
- Olyan lesz,mintha el se váltunk volna,csak nem fekszünk le,és nem csókolózunk.
- Csak azt sajnálom,hogy a válóper tovább fog tartani,mint maga a házasság.
- Vicces lesz.Gondolj bele.Akár sztárdrámát is csinálhatnánk.Neked kellhetnek a kocsi meg a ház,a yacht és a nyaraló,nekem meg esetleg valami bődületes hülye ötlettől fogva a gyerek teljes felügyeleti joga,meg talán megtiltathatnám,hogy lásd.
- Lenne min rágódjon a sajtó.-nevettem.
- Jó kis téma lenne...Hónapokig nyomatnák a viharos házas életünkről szóló pletykákat.
- Szerintem olyan szemtanúk is előkerülnének,akik látták,hogy nyilvánosan egymásnak esünk és szitkozódunk,sőt lehet egy pofon is elcsattant.
- Igen.Az borzasztó lenne.
Ekkor már mindketten felszabadultan nevettünk,bár szerintem egyikünk se hitte el,hogy tényleg a válásunkról beszélgetünk.Sok olyan perről hallottam,ami nagyon csúnyán végződött,de tudtam,hogy a mienk Sergioval csak egy megállapodás volt,hogy vége és külön folytatjuk tovább,egyetlen közös ponttal az életünkben,a kis manóval,akinek lökött szülei vannak,és remek élete lesz.
- Már csak egy dolog maradt.-vakarta meg a tarkóját Ser.
- Mi?-néztem rá a narancslevem fölött.
- El kell mondanom anyáéknak.
- Na igen...az érdekes beszélgetés lesz.Szeretnéd,hogy beled menjek?
- Ugye megteszed?-pislogott rám csodaszép barna szemeivel.
- Ez a legkevesebb.-legyintettem.
- Remek.Akkor holnap reggel elmegyünk.
- Jó,de utána el kell menjünk Nandoékhoz,hogy nekik is elmondjuk.
- Nem tudom,ki lesz a nehezebb eset.
- Ötletem sincs,de most inkább élvezzük a vacsorát.Sokat küszködtem vele.
- Tudom,és nagyon finom is.
*Sebi szemszöge*
- Jó,leteszem,és majd visszahívlak ha lehiggadtál.-csengett nevetve a vonal túlsó végén,a már rég hallott hang.
- Mira...-nyögtem meglepetten.
- Rég beszéltünk.
- Igen.Azóta te férjhez mentél.Ha jól tudom.-morogtam sértetten.
- Pontosan.
- De akkor most miért hívsz?Hónapokig próbáltalak hívni...Nem kapcsolt.
- Számot cseréltem.
- Én pedig tovább léptem.
- Még mindig együtt vagy Amandával?
- Szakítottunk.
- Ezt rendkívül sajnálom.
- Azt el tudom képzelni.Ott ülsz a napsütéses tengerparton,és napozol,a kis férjed pedig koktélokat keverget neked.
- Igazából nem ihatok alkoholt,és nem is a tengerparton vagyok.
- Akkor viszont csak azért hívtál,hogy nosztalgiázhass egy kicsit?
- Most sem talált.Azért hívtalak,hogy te legyél az első aki tudja.El fogunk válni Sergioval.
- És miért akarnám én tudni?
- Gondoltam érdekel...-elcsöndesedett.
- Ha azt hitted,hogy most mindent felrúgva rohanok hozzád,egyetlen csettintésre,akkor tévedtél.Nekem is megvan a magam élete,és a büszkeségem se engedné,hogy dróton rángass.Mégis mit gondoltál?Megígéred,hogy soha többet nem találkozunk,aztán férjhez mész,elválsz,közben egy szót sem szólsz hozzám,aztán pedig amikor elválsz felhívsz,és én pedig minden fölött szemet hunyok,és megint együtt lehetünk?!
- Nem értem most miért húzod fel magad...
- Azért,mert azt hiszed,hogy rohanhatsz hozzám,amikor valami nincs rendben.
- Ez az első alkalom.Eddig nem rohantam hozzád,de azt hiszem,hogy megbántam azt az alkalmat is.
- Lehet,hogy esetleg a bátyádnál kellene vigaszt keresned,vagy a barátaidnál.
- Tudod mit.Nem kellett volna felhívnom téged.Nagyon sajnálom,hogy elpazaroltam az idődet.-mondta remegő hangon,és bontotta a vonalat.
Még percekig álltam,fülemhez tartva a süket telefont,és nem akartam elhinni,amit mondtam.Megpróbáltam lehitetni magammal,hogy nem én beszéltem azzal a nővel telefonon,akit mindennél jobban szerettem.Legszívesebben megütöttem volna magam,de rájöttem,hogy az nem lenne elég.Egy jó nagy pofont érdemeltem volna,mert biztosan fontos dolgot akart mondani.
Amint észbe kaptam megpróbáltam visszahívni,de nem csörgött ki.Azonnal megbántam,hogy olyan szemét voltam vele,de elszalasztottam a lehetőséget.Én hülye.
- Kivel beszéltél,kölyök?-kérdezte Kimi,aki ekkor toppant be a szobámba.
- Mira hívott.-nyögtem.
- És mit akart?-ült mellém.
- Azért hívott,hogy elmondja,elválik Sergiotól.
- Miért nem vagy még úton?Találkozzatok,szeretkezzetek,aztán legyetek boldogok.
- Ha ez ilyen egyszerű lenne.Tahó voltam,tuti nem áll szóba velem többet.
- Visszahívtad?
- Igen,de már nem kapcsol.Biztosan kikapcsolta a mobilját.
- És utál.Soha többet nem akar majd veled találkozni. Bla...Bla...Bla...Ha szeret,megkeres...
- Remélem igazad van.
- Mi lenne ha elmennél Spanyolországba,és megkeresnéd.
- Jó ötlet...Hogy a bátyja kifilézzen.
- Szereted,nem?
- Igen,szeretem...
- Akkor tessék jegyet foglalni,és irány Madrid!-adta ki a parancsot,én pedig máris tárcsáztam a reptér telefonszámát.
***
Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.
Köszönöm a hozzászólást,az előző részhez,remélem ide is kapok párat.
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése