16.Rész

-  Hamarosan fel fog ébredni.Nem kell emiatt aggódnod.
-  De már négy napja.Az a szemétláda Vettel is magához tért már.Csak Mira nem...Csak ő nem.
-  Tényleg,Seb mit mondott?Miért voltak egy kocsiban?
-  Elmondta,hogy rosszul lett,és Mira pedig ragaszkodott hozzá,hogy bekíséri a kórházba.
-  Rendes lány a húgod.
-  Igen az...és ha belehal ebbe?Nem akarom elveszteni.Már annyiszor volt majdnem...Beleroppannék ha elveszteném.
-  Nem fogod.Erős lány,sok mindent kibírt már.
-  Akkor is félek,Dash és nem akarok a húgom nélkül élni.
-  És nem is kell,mert a doki szerint normális,hogy egy ekkora baleset után nem ébred fel azonnal.Csak nyugodj meg és inkább menj és igyál egy kávét.Két napja nem is aludtál.
-  Inkább maradnék.Lehet,hogy felébred és engem keres majd.Mi lesz,ha nem vagyok itt és pánikba esik?
-  Itt leszek én,majd megmondom,hogy elmentél kávéért,mert napok óta itt őrzöd az álmét.
-  Rendben.De ha bármi van,szólj.
-  Nyugi.Nem hagyom,hogy nélküled ébredjen fel.
-  Köszönöm.

***

-  Gondolkoztál már azon,hogy mi van ha Vettel hazudott?
-  Nem.De miért hazudott volna?
-  Azért,hogy mentse a bőrét.Ha egy ujjal is hozzáért Mirához,akkor megnyúzom.
-  Szerintem Sergionak is lenne hozzá egy két keresetlen szava.
-  Nem mondanám el neki.Teljesen összetörne.Így is szinte depressziós,amiért edzőtáborba kellett mennie.
-  Tudom.Tegnap beszéltem vele,de nem tűnt valami boldognak.
- Csodálkozol?Te az lennél ha versenyed lenne,én pedig egy ágyhoz lennék kötve?
-  Igazad van.Azt hiszem ma este fel fogom hívni.
-  Én pedig átmegyek kicsit Vettel-hez,hátha elmond valamit,pontosabban.
-  Hagyd pihenni.Most nincs kedvem hozzá.
-  De a családja nem tudott eljönni,teljesen egyedül van.Két napja senki nem volt nála.
-  Esetleg arra nem gondoltál,hogy azért,mert nem akarja?
-  Jó,ne legyél ilyen.Csak gondoltam neki is jól jönne pár kedves szó.
-  Igen.Hát ha kiderítem pontosan mi volt a helyzet,akkor majd intézek hozzá pár,nem túl kedves szót,de addig nem is akarom látni.

***

-  A doki szerint hallod,ha beszélek hozzád,és most gonosz módon kihasználom,hogy a bátyád nincs itt,mert annyira fáradt volt,hogy hazaküldték,Dasha pedig hazavitte,ezzel pedig adott nekünk talán egy fél órát,szóval...tudom,hogy nem tudsz nekem válaszolni,és most biztosan tök hülyét csinálok magamból,de nem számít.Csak el szeretném mondani,hogy az egész az én hibám volt,és rettenetesen sajnálom.Ha nem találom ki,hogy szökjünk meg,akkor ez mind nem történik meg,és te most boldog lehetsz a kis nyálg...Sergioval.De nem..Nekem feltétlenül önzőnek kellett lennem,és szinte kicsikarnom a választ,pedig ha tudom,hogy ez lesz a vége,akkor nem kérek ekkora őrültséget.Sajnálom...ezerszer is sajnálom.Itt,most megígérem,hogy soha többet nem megyek a közeledbe,ha felébredsz.Esküszöm,még azt is elfelejtem,hogy mennyire szeretlek,csak ébredj fel,és legyél boldog.Elengedlek,hogy járd a saját utad,mert tudom,hogy ha velem vagy,minden pillanatban az életed kockáztatod...Nézd meg legutóbb is mi történt.De hisz miért nevetek,mert végül is,az én hibám volt.Csakis az enyém.Remélem meg tudsz majd bocsájtani,bár az se baj ha nem,mert lehet,hogy tönkretettem az életed,ezzel a húzásommal,és nagyon sajnálom.Túl sokat használom a nagyon sajnálom kombinációt,de egyszerűen nem tudom elégszer elmondani,hogy mennyire is mardos a bűntudat,azért,ami veled,velünk történt.Szeretlek,és mindig is szeretni foglak,de ennek köztünk nincs jövője.Valami mindig közbe jön és mi elszakadunk egymástól.Azt hiszem hagyom,hogy éld az életed és boldog legyél,akármit is jelentsen ez.Most pedig...Itt a búcsú ideje.Mira,örökké velem maradsz,a szívemben...Szeretlek(!!!)

***

-  Tudom,hogy voltál benn a szobámban...Az orvos mondta.Azt is mondta,hogy vörös szemekkel jöttél ki onnan,meg azt is,hogy nagyon szerethetsz,mert látszott rajtad,hogy végleg lemondtál kettőnkről.Nando nem tudja,hogy felébredtem,és nem is engedtem a dokinak,hogy felhívja,amíg át nem jöttem hozzád,hogy én is elmondjam,amit akarok.Remélem álmaidban te is hallod,amit neked mondok,mert én minden szavadat hallottam,és fájtak.Nagyon fájtak....Azt hittem,hogy nem adjuk fel ilyen könnyen,és mi majd megmutatjuk a világnak,hogy két ember a nehézségek és akadályok ellenére is lehet boldog egymással.A baleset nem a te hibád volt.Vannak sorsszerűségek,amik akkor is bekövetkeznek,ha mi nem akarjuk,mert ennek így kell lenni.Ha az volt megírva,hogy el kellett gázoljanak,akkor úgyis megtörtént volna,ha akarom,ha nem.Mindig is tudtam,hogy az én végzetem az autók lesznek,ha nem épp benne ülve,akkor általa,de mindig utol ér....Ez az én "keresztem",amit hurcolok magammal,mintha kötelességem lenne,pedig talán nem is,az,de nem tudom levetkőzni.Szokott ez így történni,főleg ha az ember nagyítóval keresi a bajt.Viszont döntöttem.Feladom kettőnket....Szeretlek,és mindig is szeretni foglak,de ahogy te is mondtad,ennek nincs jövője,és talán soha nem is volt.Azt akarom,hogy szép emlékeink maradjanak egymásról,és csak a boldog pillanatokra emlékezzünk,amiket eltölthettünk együtt.Ne mondd el senkinek,de azok voltak életem legszebb órái,amiket a karjaidban tölthettem.Attól a pillanattól kezdve,hogy legelőször találkoztunk a férfi mellékhelyiségeb,Törökországban,tudtam,hogy különleges vagy,és azt is,hogy különleges szereped lesz az életemben.Persze fogalmam sem volt róla,hogy egyszer te fogsz számomra jelenteni mindent.Tudni akartam milyen az élet...az igazi élet,te pedig megmutattad nekem.Hálás vagyok,míg élek az leszek,de most elengedlek,mert azt hiszem nem helyes ha mi együtt vagyunk,mert annak sosincs jó vége.Persze ebből az egy esetből nehéz lenne kiindulni,de azt hiszem elég csöpögős,romantikus filmet láttam,ahhoz,hogy tudjam...ha mi ketten össze tartozunk,akkor ez a jelen helyzet nem fog minket megakadályozni abban,hogy együtt legyünk.Vagy ez csak gyerekes csacskaság...ki tudja....Legyen szép életed és mindened legyen meg,amiről valaha is álmodtál.Én pedig majd csak elleszek valahogy.Itt a búcsú ideje.Sebi,örökké velem leszel,nem csak a szívemben,hanem minden lélegzetvételemben....Szeretlek(!!!)

***

   Könnyekkel küszködve lépdeltem vissza a szobámba,és tudtam,hogy itt a vége.Tudtam,hogy ennek nem lesz folytatása,és tudtam,hogy a mi mesénknek nem lehet boldog vége.Bár nekem ott volt Sergio,és Sebi biztosan talál valakit magának...ez mégsem igazságos.Nem úgy szokott lenni,hogy egy mese végén a szerelmesek egymásra találnak,és mindennek a boldog befejezés jelenti a végét?Nos,amit a tanulság is mutatja,nem....

   Szobámba visszaérve szóltam a dokinak,hogy hívhatja a bátyámat,mert készen állok elkezdeni egy színjátékot,aminek életem végéig tökéletesen kell működni.Egy porszem sem lehet a gépezetben,mert éreztem,hogy ha csak egy pillanatra is meginog az akaratom,akkor összeroppanok,az pedig senkinek nem tett volna jót.

   Két héttel később engedtek ki a kórházból.Az egész család hazacsődült a fogadásomra,pedig jobb szerettem volna,ha egyszerűen sms-t küldenek,hogy örülnek,hogy jobban vagyok,meg néhány sablonos "további jobbulást" szöveget mellé.Hát persze,hogy nem így volt.A bátyám már az úton tördelte a kezét és a sofőrnek pattogott,hogy nem jól vezet,és bajom fog esni,meg,hogy nézzen már az orra elé,mert a végén balesetet szenvedünk,és akkor úgy bepereli,hogy azt is megemlegeti,hogy a világra jött.Persze kicsit túlzásba esett,mint mindig,ha valami van,de kicsit jól is esett,hogy ennyire félt.

-  Hozom a csomagokat,te menj csak be.-segített ki a kocsiból.
-  Biztos ne segítsek?-toltam homlokomra a napszemüvegem.
-  Három hétig kórházban voltál,és én nem tudtam semmit se tenni érted.most kérlek hagyd,hogy apáskodjak,és cipeljem a cuccaidat.
-  Legyen,ahogy akarod,nekem mindegy.-vontam válla egyszerűen,és elindultam a ház felé.

   Lépteim ugyan még kicsit bizonytalanok voltak,és a karomon is volt néhány zúzódás,de azok már nem voltak veszélyesek.Az ajtóhoz érve kicsit hezitáltam,mert féltem attól,ami benn vár,de végül bátyusom ösztönzésére nagy levegőt vettem,és benyitottam.

   Benn nem kis meglepetésemre az egész családom fogadott,sőt Sergio családja is eljött,hogy üdvözöljön.Meghatódtam ugyan,de éreztem,hogy valami hiányzik.A lelkem mélyén tisztában voltam vele,hogy mi hiányzik,de inkább csak felfestettem arcomra egy kedves mosolyt,és élveztem szeretteim köszöntését.

-  Azt hittük,hogy már soha nem jössz haza!-borult a nyakamba azonnal anya.
-  De itthon vagyok,és csak ez a lényeg.Nem?
-  Igen...Csak ez számít.-szipogtam,majd ismét magához ölelt.
-  Kicsim,csakhogy itthon vagy.-lépett hozzám ezúttal Ser,majd megcsókolt.
-  Hiányoztál.-suttogtam ingének puha anyagába,majd vállára hajtottam a fejem.
-  Nekem is.El sem tudod képzelni mennyire.

   A családi köszöntés nagyjából késő estig tartott,majd mindenki szétszéledt és hazament.Én Nandonál töltöttem az éjszakát,mert nem akartam még Sergiohoz menni.Főleg úgy,hogy tudtam,másnap ismét el kell utazzon.Nem akartam egyedül lenni.Kellett a társaság.Este azonnal ágyba bújtam és el is aludtam.

   Másnap felhívtam Lorát és Dom-ot,hogy ha van kedvük,akkor ugorjanak be,és lemehetünk a
tengerpartra.Természetesen volt kedvük,és negyed órán belül nálunk is voltak,bár kicsit furcsálltam,de hát ők ilyenek...mindig okoznak egy kis meglepetést.

-  Csajszi!Még egyszer nehogy így ránk merj ijeszteni.-ölelt magához szorosan Lora.
-  Nyugi...nem lesz több hajmeresztő merényletem.Ígérem.
-  De ugye azért néha meglátogatsz minket a futamhétvégéken?-karolt át Dom,és egy puszit nyomott az arcomra.
-  Azt hiszem egy ideig most kerülni fogom a Forma 1-et,mert...mert egyszerűen....csak.
-  Sebi miatt?-kérdezte félve Lora,nem tudhatta,hogy fogok reagálni.
-  Ő is az autóban volt.Majdnem meghalt.Majdnem mindketten meghaltunk.-fakadtam sírva.
-  Ezt nem tudtam.-kapott a szájához rémülten Lora.
-  Senki nem tudta.Nem akartuk nagy dobra verni..Meg aztán,gondoljatok bele.Mennyi kérdés merült volna fel azok után,hogy megtudják,egy autóban ültünk.
-  Igaz.De akkor is....
-  Semmi baj,kislány.Most már minden rendben van.-ölelt meg Dom biztatásképp.
-  Nincs rendben semmi.-pityeregtem tovább.
-  Azért jöttünk,hogy sírjunk,vagy azért,hogy strandoljunk?-csattant fel Lora,amitől még én is összerezzentem.
-  Igazatok van.Nem azért jöttetek,hogy sajnáltassam magam,hanem,hogy strandoljunk,és végre veletek is legyek egy kicsit,mert az utóbbi időben elhanyagoltalak titeket.
-  Talán mert kórházban voltál?-vonta fel a szemöldökét Lora.
-  Nem.Úgy általában hanyagoltalak titeket.
-  Amúgy se lett volna időnk találkozni,mert dolgoztunk,mindketten.
-  Jó,igazatok van,de most induljunk.

   Összepakoltunk és lementünk a tengerpartra.Egész nap kinn voltunk,és csak élveztük a nap jótékony hatását.Fürödtünk és beszélgettünk,végre behoztuk a lemaradást.

-  Remélem sikerült kicsit leterelnünk a figyelmedet.
-  Tökéletesen eltereltétek.Sokkal jobban vagyok.
-  Ennek örülök.Akkor holnap esetleg eljöhetnél hozzám Svájcba.Be szeretnélek mutatni valakinek.
-  Kinek?Talán csak nem egy lovag?
-  Nem.Egy barátnőm jön látogatóba,és holnap délután érkezik meg.
-  És azért kellek én oda mert...?
-  Az igazság az,hogy a lakásom egy kisebb disznó ólra hasonlít,és kellene valaki,aki segít rendet rakni.
-  Szóval így.-szűkítettem össze a szemeimet.
-  Ja,de miután nála játszottál szobalányt,hozzám is el kell gyere,mert az olasz tengerpart hiányol.
-  Persze...Csábítsd csak el!Úgy....
-  Hé,én legalább nem takarító személyzetnek hívom meg magamhoz,hanem nyaralni,és kikapcsolni egy kicsit.
-  Megbocsájtok,de csak akkor ha még két főre bővíted a meghívásod.
-  Legyen.Mit bánom én.-legyintett nevetve.

  Ezeket megbeszélve visszamentünk Nando házába,ahol megvacsiztunk,majd elköszöntem barátaimtól.miután becsuktam magam mögött az ajtót letelepedtem a kanapéra,ahol Nando épp valami filmet nézett.

-  Merre voltál egész nap?-húzott magához.
-  Dommal és Lorával voltam a parton.Kikapcsolni egy kicsit.
-  Jól teszed.Azt akarom,hogy elfelejtsd azokat a szörnyűségeket,amik veled történtek,és visszatérj a normális életedhez.
-  Nehéz lesz,de itt vagy te,a barátaim és Ser is,akit már nagyon várok haza.
-  Pontosan.

   A zsebemben elkezdett rezegni a telefonom.Előhalásztam,mert azt hittem Sergio hív,de a képernyőn más neve villogott.Kicsit megköszörültem a torkom,és kibontakozva bátyám öleléséből felálltam,és már mentem volna a szobámba,de Nando visszahúzott.

-  Hová ilyen sietősen?
-  Lora hív...Beszélnünk kell.-füllentettem,és már el is rohantam.

***

Ez lett volna a rész,sok kihagyás után,d megérkezett ez is.

Remélem tetszett,és írtok nekem véleményt.

Legyen szép napotok!

Puszi:*:*