11.Rész

Leszek...

-  Haver...Ez meleg volt.-sóhajtott Sebi,mikor Ab hallótávolságon kívül volt.

-  Egyáltalán mi ez a szar,amit nézünk?-meredtem a képernyőre kicsit csodálkozva.

-  Fogalmam sincs,de bevette,szóval...Minden oké.

-  Amíg nem akarsz rámászni.

-  Csak féltem.Ennyi az egész.Főleg ha rólad van szó.

-  Mondtam már,hogy csak meg akarom baszni.Ennyi az egész,amit szeretnék.

-  Utána pedig békén hagyod...

-  Azt csinálsz vele,amit akarsz.-emeltem fel kezeimet idegesen,majd fejemet nekivágtam a kanapé puffos támlájának,és megpróbáltam kikapcsolni egy kicsit.

   Gőzöm sincs mi az eget néztünk a TV-ben,de nem is érdekelt.Az agyam azon kattogott,hogy ez a kis taknyos idepofátlankodott,és elkúrta a tervemet.Már az este túl lehettem volna,erre nem....Ő idejött,és belerondít....Fogalma sem volt,hogy mennyire közel állt hozzá,hogy megüssem.De szerencséjére itt volt a védőangyala,és megakadályozott benne.

-  Fiúk,mi lenne ha kimennétek járni egyet?-vetette fel Abbey,amire azonnal felpattantunk,és már mentünk is kifelé.
-  Kéne egy fagyi...-néztem a kék égre.
-  Jó ötlet.Csakhogy,ahhoz vissza kell menni a házba.
-  Akkor mégse kell.Inkább járjunk egyet.

   Nagyjából egy órát sétálgattunk,amikor meguntuk,és visszaindultunk a házba.Kicsit ciki volt a kölyökkel kettesben sétálgatni,de végül is,legalább kicsit kiszellőztethettem a fejem.Így utána gondolva,még szerencse is volt,hogy megtörtént,mert másképp nem lettem volna elég higgadt ahhoz,amit még a nap tartogatott nekem.

*Abbey szemszöge*

    Az ebéd lassan készült,és közben volt időm gondolkodni.Egész végig azon kattogtam,hogyan tehetném még féltékenyebbé Kimit,hogy még jobban kívánjon.Kellett egy módszert találnom,hogy akarjon engem,hogy megbolonduljon a gondolattól,hogy nem az övé vagyok,és azt akarja,hogy csakis vele foglalkozzak,és az övé legyek...,hogy a végén belém szeressen.

   Igazat megvallva,Sebi pont kéznél volt,de annál több kellett,hogy lásson miket puszikat váltani.Valami nagyon súlyos dolog kellett,de ahhoz valami olyat kellett tennem,amihez egyáltalán nem fűlt a fogam.

-  Megjöttünk!-szóltak egyszerre a fiók,és becsődültek a konyhába.
-  Az ebéd még nincs kész,de ha gondoljátok,esetleg segíthettek.
-  Csak kérned kell,szép hölgy!-kacsintott rám Sebi,amitől Kimi ismét felfortyant.
-  Szerintem tálaljatok.Abba nem törhet bele a bicskátok.
-  De lehet,hogy valami el fog törni.-préselte a finn idegesen.
-  Ugyan,ne legyetek megint ilyenek.Most békültetek ki.
-  Igen,és valaki ismét készül megszegni a paktumot.-mennydörögte Kimi.
-  Jó.Kimi,szerintem menj,és dőlj le egy kicsit.Majd mi Sebivel tálalunk.
-  Csak az kéne...Menjen a kölyök.
-  Sebi,megteszed a kedvemért?-pislogtam a németre kérlelően.
-  Egy puszi,és itt se vagyok.
-  Vettel,ne feszítsd túl a húrt!-dörrent rá barátjára,aki csak elsunnyogott,fel az emeltre.

   Kettesben maradtunk Kimivel.Kínos csönd és edénypakolászás következett.

-  Elmondod valaha is,hogy min vesztetek össze?-ültem fel a pultra,mikor már csak a levesre vártunk.
-  Persze...Nem titok,csak ciki.
-  Akkor meg még inkább érdekel.vigyorogtam.
-  Igazából rajtad veszekedtünk
-  Ugyan miért?egyikőtöké se vagyok,nem is akarok hozzátok tartozni.
-  Nem is erről volt szó,csak nekem különleges terveim voltak.Szerettelek volna jobban megismerni,többet beszélgetni,és egy kis időt együtt tölteni.Erre jön a taknyos és belerondít.
-  Most is kettesben vagyunk.Beszélgessünk.-javasoltam,
-  Jobb ötletem van..Ne vesztegessük az időt.-lépett elém,és térdeimet széttárva beállt combjaim közé.
-  Pontosan mi értelme volna ennek?
-  Te is megkapnád,amit akarsz,én is megkapnám,amit akarok...Boldog,boldog...Nyer,nyer.
-  És szerinted én mit akarok?
-  Nyilván megszabadulni tőlem.
-  Én élvezek veled lenni,csak néha kicsit tahó vagy.
-  Szeretnéd ha változtatnék ezen?
-  Kicsit.akkor pedig megkaphatod,amit akarsz..olyan nagyon szeretnéd,hogy már most is érzem...-csúsztattam kezem ágyékához,ahol farmerja igencsak kidudorodott.
-  És mit is akarok?-markolt bele fenekembe.
-  Szerintem ez nyilvánvaló.
-  Mondd ki.-súgta,és már olyan közel volt hozzám,hogy éreztem mentolos leheletét.
-  Elvenni a szüzességem.-túrtam be szőke fürtjeibe.
-  Honnan lehetnék benne biztos,hogy az vagy.Hallottam rólad egyet s mást.
-  Csakis te tudod kideríteni.
-  Beadnád a derekad,ha megkérnélek rá?
-  Nyilván nem,mert még nem állok készen rá,főleg úgy,hogy alig ismerlek,de talán egy-két hét múlva,amikor jól ismerjük egymást,akkor igen.
-  És te úgy gondolod,hogy várok rád addig?-incselkedett.
-  Ugyan..Majd' megölted Sebit,amikor megpuszilt.Belehalnál a féltékenységbe,hogy ha nem te kapnál meg elsőnek.
-  Igaz.-adott egy óvatos puszit az orromra.
-  Viszont,megengedem,hogy megcsókol.-suttogtam ajkai közé.
-  Nagylelkű vagy.-lehelte,majd megcsókolt.

   Sisteregni kezdett köztünk a levegő,és apró szikrák szaladtak szét ajkaink közül.Lehunytam szemeim és csak élveztem életem addigi legjobb csókját.A pult,ahol ültem egyszerre megszűnt,és mintha lebegtem volna a súlytalanságban.Az egyetlen biztos pontot az előttem álló férfi ajkai jelentették,melyek szünet nélkül ostromolták az enyémeket.

-  Akkora szerencséje lesz a kölyöknek.-suttogta csalódottan,amikor elváltak ajkaink.
-  Ezt most miért mondod?-néztem rá zavarodottan.
-  Nem számít.Majd megtudod...-legyintett,és fejét a vállamra hajtotta.
-  Hé.Ha róla van szó,tudni akarom.
-  Csak kedvel téged,ez minden.És tudom,hogy neked az olyan srácok jönnek be,ő pedig eléggé kitartó,szóval meg fog szerezni magának.
-  És ha én csak barátként tekintek rá?-fogtam arcát tenyereim közül.
-  Akkor nagyon meg fogsz lepni.
-  Jó,nyilván nagyon szimpatikus,és nem azzal indított,hogy lenyúlta a kajámat,de ez nem elég.
-  Remek.Még van esélyem!-suhant át arcán valami megkönnyebbülésféle.
-  Kimi.Tudom,hogy csak szédítesz,fölösleges erőlködni.
-  Lásd,komolyak a szándékaim,van egy ajánlatom.
-  Hallgatlak.-kezdtem játszani egyik szőke tincsével.
-  Legyél a barátnőm...Várok,ameddig akarod,és akkor fekszünk le,amikor csak neked tetszik.
-  És ha nekem soha nem fog tetszeni?
-  Akkor megszívtam.-fújta fel arcát,amit én nevetve nyomtam össze.Purcogó hangot adott ki.
-  Mi lesz,ha valaki megtetszik,és azzal akarok lefeküdni?
-  Nem tudom...Szerintem az én sármomnak nem fogsz tudni ellenállni.-kacagott.
-  Ugyan.Ha nem tudtam volna ellenállni,akkor már meglettem volna neked,itt a konyhapulton.
-  Igaz.Keményebb dió vagy,mint gondoltam.
-  Csak a megfelelő módszerek kellenek,és el lehet érni,amit szeretnél.-mosolyogtam,és megcsókoltam.
-  Akkor leszel a barátnőm?
-  Leszek.-bólintottam.

   A nap további része csendes semmittevéssel telt el,és valahogy így volt ez a hátra levő másfél nappal is,amit Finnországban töltöttem.Kimi ragaszkodott hozzá,hogy Németországba,mint hivatalos barátnője menjek,amibe beleegyeztem,mert így legalább az a nő is megnyugszik,és nekem sem kell beszéljek vele.Viszont egy bökkenő maradt...Kimi és a farka.Ezek ketten pedig halálos párosítás.Csak nyomult,és nyomult,én pedig azt éreztem,hogy egy napot vele kettesben nem bírnék ki.Szerencsém volt a kis némettel,mert ő le tudta foglalni valahogy.Hol elmentünk csónakázni,hol kocsikáztunk,vagy csak valami olyasmit csináltunk,amivel sikerült Kimit távol tartani tőlem.Kicsit ijesztő volt,de legalább nem adta elő az érzékeny lovagot,aki meg akar hódítani...csak egyszerűen önmaga volt.

  A gépünk szerdán,késő este landolt,és már nagyon fáradt voltam.Fejemet Kimi vállára hajtva próbáltam aludni valamennyit,de sajna nem igazán ment a terv szerint,mert az utat végig beszélték Sebivel,és nagyokat hahotáztak...Naná,hogy nem tudtam aludni rendesen.

-  Megérkeztünk!-rikkantotta Sebi,amivel több lesajnáló pillantást is kiérdemelt.
-  Befognád a szád?Nem azért vagyok álcázva,hogy most majd mindenki minket figyeljen.-bökte oldalba Kimi.
-  Oké,szerintem menjünk,mert én aludni szeretnék egy kicsit,mielőtt holnap találkozok a nővéremmel.Biztos van egy csomó mesélni valója,és hozzá kell az energia.
-  Neked is van mesélni valód.Lett egy fantasztikus barátod.-húzta ki magát Kimi,majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-  Igen,akinek az egója akkora,hogy be se fér a házba vele.
-  Köszi,babám!-fintorgott.
-  Tudod,hogy nem komolyan gondoltam.-karoltam át.
-  Nyilván.

   Megvártuk a csomagjainkat,majd egy taxival a hotelhez mentünk.Alig vártam,hogy végre ágyban tudhassam magam,és alhassak egy jót.Elköszöntem a fiúktól,és zártam is be a szobám ajtaját.Gyors zuhany után,pizsiben másztam be a puha ágyikóba,és már aludtam is.

-  Abbey,fel kellene kelned!-hallottam a távolból nővérem ideges hangját.
-  Neked is szép jó reggelt.-húztam magamra a vékonyka takarót.
-  Kimi telekürtöli a bokszutcát,hogy te vagy a barátnője.Igaz ez?-rángatott,mint egy félőrült.
-  Méh ha igaz is,te mit keresel hajnali...11-kor a szobámban?
-  Tényleg összejöttetek?-hőkölt hátra,és rémülten meredt rám.
-  Igen.
-  Szereted?-kérdezte félve.
-  Még csak az kéne...Két hónap.Addig belém szeret,és én meg dobom.Ennyi az egész.
-  Annyira féltelek,húgi.
-  Ne félts te engem semmitől.Nagylány vagyok,tudok magamra vigyázni.
-  Igen.Legutóbb,mikor összetörték a szíved is ezt mondtad.
-  Mert legutóbb tényleg azt hittem,hogy ő lesz az igazi.-ültem fel,majd nekitámaszkodtam az ágy támlájának.
-  De nem volt,szóval jobb,ha nagyon vigyázol magadra.Kimi pillanatok alatt összetörheti a szíved.
-  Miért félt mindenki annyira?Nem vagyok két éves,hogy a széltől is óvni kelljen,valamint ez az én játékom.Nem kaphatok ki.
-  Rendben.De ha mégsem jönne össze,akkor én itt leszek neked.
-  Tudom.Ezért vagy a nővérem,hogy bármilyen marhaságot csinálok,te vigyázz rám.-öleltem meg jó szorosan,majd kicsit így is maradtunk.-  Most pedig elmesélheted,hogy mi is volt pontosan a hegyekben.Hideg volt?Sok volt a hó?Fáztatok?
-  Havat még a csizmám talpa se látott.Egész nap ki se tettük a lábunkat a házból...-pirult el azonnal.
-  Ú,értem már.-vigyorogtam.
-  Annyira aranyos srác.
-  Nyilván,és egész nap az arcát simogattad...-néztem rá,amolyan tipikus " Ne nézz hülyének " nézéssel.
-  Nyilván nem,de neked nem kell ecsetelnem,hogy mi volt.
-  Igazad van.a részletekre nem vagyok kíváncsi.De mégis...Milyen volt?
-  Fantasztikus.komolyan mondom,teljesen ki vagyok fáradva,fizikailag.-pirult el ismét.
-  Jó neked...
-  Miért.Majd te is túl leszel rajta,csak te helyesen akarod csinálni.
-  De mi van,ha sosem fogom megtalálni az igazit?
-  Akkor lefekszel Kimivel,és minden problémád meg van oldva.
-  Ő az utolsó ember,akivel valaha is lefeküdnék.-borzongtam meg.
-  Pedig,ha együtt vagytok,és azt akarod,hogy beléd szeressen,akkor muszáj lesz.
-  Tudom,de félek.
-  Akkor szállj ki.-tanácsolta.
-  Nem tehetem.Kell a lóvé a saját lakásra.
-  Oké.Megértettem.Most viszont mennem kell,Heikki vár.
-  Formában kell maradnotok.-kacagtam.-Menj csak.
-  Találkozunk a pályán.ja és ne ijedj meg,de a hotel előtt egy sereg fotós és riporter várakozik rád,hogy ízekre cincáljanak.
-  Nem fogok.

   Kikísértem Roxit,és mentem zuhanyozni.Hajat mostam,és kiválogattam a ruháimat,amik igazából nem voltak sem kihívóak,sem különösebben márkásak,csak egyszerű farmer és ujjatlan ing,de inkább voltam a visszafogott eleganciáért,mint a felvágós göncökért.A szíves medálomat most az egyszer kivettem a nyakamból,és helyette egy újat tettem a nyakamba,ami passzolt a vörös cipőmhöz,és a táskához.Azért a medálhoz tartozó fülbevalókat feltettem.Egy enyhe smink,kontyba fogott haj,és már kész is voltam.

-  Szia,szöszi!-üdvözölt mosolyogva Sebi.
-  Te miért nem a pályán vagy már?-szegeztem neki a kérdést azonnal.
-  Neked is szép jó reggelt.Jól aludtam,köszönöm kérdésed.veled mi újság?
-  Bocsi,de egy icipicit fel lettem húzva ma reggel.
-  Miért?
-  Állítólag Kimi telekürtöli a bokszutcát azzal,hogy járunk.
-  És ez nem így van?
-  Igaz,de akkor is.Nem akartam,hogy mindenki tudja...Vagy legalább is nem így.
-  Gyere.Menjünk le az étterembe,együnk valamit.
-  De neked nem a pályán kéne parádéznod.
-  Viccelsz?Inkább itt leszek,és menekülök Heikki meg Britta elől.Mindegyik akar tőlem valamit.
-  Talán,mert neked dolgoznak?
-  Igen,de Heikki biztosan kihajtaná a lelket is belőlem,Britta pedig annyi interjút beszélne le nekem,fél óra alatt,hogy jövő karácsonyig csak beszélnék.
-  Oké,akkor gyere.A vendégem vagy.
-  Inkább te az enyém-karolt át,majd elindultunk a hotel étterme felé,hogy megreggelizzünk.

   Út közben belebotlottunk egy fotósba,aki azonnal kattogtatni kezdte a gépét,amire azonnal elengedtük egymást...Nem lehet igaz.Hogy került ez az épületbe?!

***

Ez lett volna a rész,remélem tetszett nektek.

Úgy döntöttem,hogy a szavazás lezárásáig nem lesz új rész,hogy ne kavarodjatok nagyon.

Legyen szép napotok!

Puszi:*:*