Köszönöm,hogy...
Egy fél lépést hátráltam,így viszont nekiütköztem a mellkasának.Kezeit derekam köré fonta,és így csókolta egyre hevesebben nyakhajlatom,ami akaratlanul is beindított.Még azelőtt soha nem éreztem ilyet.Az egész testem egy nagy mágnesként vonzotta a finn testét,és nem is akartam ellépni tőle,vagy haragudni rá.Inkább magamat okoltam egy picit,amiért ilyen gyenge vagyok,de nem tehettem a testem ellen.Furcsa módon kívántam,hogy együtt legyek Kimi-vel,eddig még sosem fordult elő velem.
Már épp szembe fordított volna magával,mikor megszólalt a csengő.Idegesen húzódott el,majd bocsánatkérő pillantásokkal elsietett.Mekkora szerencse...Összeszedtem magam,és kisétáltam a fürdőből,hogy meglessem ki jött.Ahogy lefelé indultam a lépcsőn megpillantottam Sebit.
- Kölyök,komolyan mondom,olyan időzítésed van,mintha legalább is figyeltél volna minket.-forrongott a finn,és idegesen kalimpált a kezeivel.
- Lehet,hogy tényleg figyeltelek.-kuncogott a szöszke német.
- Mit akarsz itt egyáltalán egy táskával?
- Gondoltam veletek töltöm ezt a pár napot.Ne akarom,hogy marhaságot csinálj.
- Kösz.Pedig már majdnem megvolt!
- Tudom.Látom rajtad!-vihogott Sebi,majd barátja törölközője felé bökött.
- Most bemosnék neked egyet,de a kisebbeket nem bántjuk.
- És milyen jól teszed.-értem oda hozzájuk.-Szia,Sebas!-köszöntöttem két puszival,amibe belepirult.
- Abbey,remélem nem zavartam meg semmit.
- Pont jókor jöttél.Éhes vagy?-vettem át a házigazda szerepét.
- Egy hegyet is meg tudnék enni.-vigyorgott.
- Titeket össze kéne kötni.-csóválta a fejét Kimi.
- Miért?-kérdeztük egyszerre.
- Amikor megérkeztünk,Abbey is pont ezt mondta.
- Ja,tényleg.-csaptam a homlokomra.
- Felmegyek,befejezem a fürdést.Ti,két rossz gyerek,nem felrobbantani a konyhám.
- Értettük.-kacagtunk fel egyszerre a némettel.
- Aigh...Sok bajom lesz nekem még veletek.Holnap reggel találkozunk.-indult meg a lépcső felé.
- Jó éjt!-szóltam utána kedvesen.
Még intett,mikor eltűnt a lépcső fordulóban,majd hallottunk egy hangos ajtócsapódást,és akkor este már nem is találkoztunk vele.
- Honnan tudt...?-akartam kérdezni Sebitől,de ő a szavamba vágott.
- Ismerem Kimit,mint a tenyerem.Tudtam mire készül,csak azt nem,hogy pont most.
- Köszönöm.-pislogtam rá hálásan.
- Ugyan.Te is megtennéd.
- Igen,de kétlem,hogy Kimi le akarna feküdni veled.-indultam a konyha,pontosabban a hűtő felé.
- Nem úgy értettem.-fintorgott.
- Tudom,hogy értetted.Préselt sonkát,vagy párizsit szeretnél?
- Mindegy.Csak kaja legyen.-dobta le magát az egyik székre,az asztal mellett.
- Úgy látom,hogy otthonosan mozogsz itt.
- Mondhatjuk.Sokat vagyunk itt Kiminél.-vette elő a telefonját,majd nyomkodni kezdte.
Elkészítettem a szendvicsét,majd mikor elé tettem,fogtam és kivettem a telefont a kezéből,majd mellé ülve én is nyomkodni kezdtem.
- Vigyázz vele,az egy érzékeny gép.-korholt,amikor észrevette,hogy nagyjából szétgyilkolom a mobilját.
- Bocsi,de az enyémhez képest ez egy rakéta.
- Miért nem veszel magadnak egy jobbat?
- Azért,mert nekem az is tökéletesen megteszi.Ráadásul csak telefonálásra használnám.
- Értem.
- Viszont,egy új határidő naplót kell vegyek magamnak.
- Hol az ördögben élsz te?A középkorban?
- Sajnálom,hogy nincs iPad-em,hogy azon vezessem a dolgaimat,meg szuperszonikus okos telefonom,hogy minden dolgom a kibertérben lebegjen.Jobb szeretem kézzel leírni a dolgaimat.
- Jó,inkább nem szólok bele.
- Egyetértünk.Utálom,ha prédikálnak.
- Oké.Azt hiszem,hogy eleget köntörfalaztunk,és futottuk a köröket.mit akarsz Kimitől?
A kérdése meglepett,és nem tudtam,hogy mit válaszoljak.Azt csak nem mondhattam el neki,hogy fizetnek egy rakás pénzt,hogy elcsábítsam,és élete legnagyobb csalódását okozzam neki.Valamit pedig ki kellett találnom,mert a német egyre gyanúsabban kezdett méregetni.
- Igazából én se tudom.Szeretném jobban megismerni,de félek tőle.
- Oké,ezt most nem értem....
- Én magam sem.amikor először találkoztunk,egyáltalán nem volt szimpatikus,aztán azok a húzások....még most is kiráz a hideg tőlük,de végül is,neki is kell legyen egy érzékeny oldala,csak esélyt kell adni a kibontakozásra.
- Neki nincs másik oldala.Abbey,ha te is úgy ismernéd,mint én,nem reménykednél a másik,kedvesebb,jobb oldalában,mert ő az akinek mutatja magát.Soha nem kétszínű,bár biztos vagyok benne,hogy hátsó szándékai mindig vannak.
- Én azt hittem,hogy ti jó barátok vagytok.
- Azok is vagyunk.Épp ezért figyelmeztetlek,hogy mire számíts.Ha Kimit választod,akkor nem kapsz zsákba macskát.
- Jó tudni,de még én sem tudom mit akarok.
- Az nem túl jó,mert szerintem különleges tervei vannak erre a pár napra.
- Te pedig azért vagy itt,hogy vigyázz rám?-mosolyogtam rá kislányosan.
- Így is mondhatjuk.
- Akkor köszönöm szépen.-öleltem meg szorosan,és beszívtam parfümének illatát.
- Nincs mit.Akid kedvelek,arra odafigyelek.
- És te kedvelsz engem?-kérdeztem csillogó szemekkel.
- Talán túlságosan is.Másképp nem jöttem volna el ide.-vigyorgott kínosan.
- Jó,hogy na egy ilyen ember az életemben.Ha ma nem jössz,olyat tettem volna...
- De jöttem,és nem csináltál hülyeséget.
- Még egyszer köszönöm.
- Nincs mit.
Megvártam míg befejezi a szendvicsét,és elmosogattam utána,majd felmentünk az emeletre.Én lezuhanyoztam,ő pedig talált magának egy szobát,ahol alhat.Térfél csere közben összefutottunk,és egymásra villantottuk azt a bizonyos cinkos mosolyt,amit a kisgyerekek szoktak váltani,ha valami csíntalanságon törik a fejüket,vagy már túl is vannak rajta,és egymásnak falaznak.
- Szép álmokat!-intett mosolyogva,majd bement a fürdőbe,én pedig a szobámba,hogy végre alhassak.
Másnap reggel csörömpölésre ébredtem.Magamra kaptam a köntösöm,és kirontottam a folyosóra.Ott még semmi nem volt,de ahogy lesiettem a lépcsőn,majdnem elestem,a látványtól,ami fogadott.A két férfi egymással szemben állt a konyhapult mögött,egyikük kezében egy serpenyő,másikéban pedig egy fakanál volt,és egymást méregették,elég idegesnek néztek ki.
- Itt meg mi folyik?-kérdeztem visszafojtott nevetéssel.
- Mi folyik?-fortyan fel a finn még inkább.-Az folyik,hogy a kis taknyos leszólta az omlettemet,azzal az indokkal,hogy ő jobbat csinál.Aztán fogta és kiborította.
- Ti komolyan ezért verekedtek?
- Nem.Azért,mert ő meg fejbe vert az üres serpenyővel.Még fel is dagadt.-mutatott a német a homlokán lévő púpra.
- És még azt hittem,hogy lehet pár nyugodt napom...-csóváltam a fejem és a két gyerek közé sétáltam.
Kicsavartam kezeikből a "fegyvereiket",majd összerámoltam a csatatérré változott konyhában,mindeközben ők ketten a konyhapulton ültek és néztek engem,mint két gyerek,akik rossz fát tettek a tűzre.
- Most pedig tessék kibékülni.-adtam ki a parancsot,mire csak egymásra néztek,majd nemlegesen megrázták a fejüket.-Serpenyő van nálam és nem félek használni!
- 15 centivel alacsonyabb vagy,mint én.Nem hiszem,hogy ártani tudnál nekem.-jelentette ki nagyképűen Vettel,amire a válaszom egy kisebb ütés volt a térdére.
- Szerintem béküljünk,aztán majd a pályán elintézzük.-javasolta Kimi,amivel a német is egyet értett.
- Ezt már szeretem.most pedig tűnjetek el a konyhából,majd én csinálok reggelit.
- Angyal vagy,Abbey.-puszilt meg Sebi,amitől ugyan meglepődtem,de csak mosolyogtam,egészen addig,amíg észre nem vettem,hogy Kimi szúrós szemekkel méreget minket.Kezdett az az érzésem lenni,hogy nem is az omlett volt,amin összevesztek.
Csöndesen megreggeliztünk,de éreztem,hogy kettejük között szikrázik a levegő.Nem is esett jól a reggeliből egy falat se,pedig igazán finom lett.Egy szó nélkül pakoltam a mosatlant a mosogatóba,és indítottam be a gépet,most nem volt kedvem kézzel csinálni.Ezután felmentem,bár féltem,hogy ezek ketten megint egymásnak,de nekem is el kellett készülnöm.
Pillanatok alatt lezuhanyoztam,majd előkerestem az egyetlen sportcipőt,amit magammal hoztam,hozzá pedig sötétkék farmert,és ujjatlan pólót vettem fel.Hajamat egy nagy csattal összefogtam,és egy kevés minket is felvittem,de csak annyit,hogy még természetes hatást keltsen,majd kész is voltam.
- Nos,fiúk,remélem nem vertétek szét egymást,míg zuhanyoztam.-értem le hozzájuk.
- Ugyan.Ennél már érettebbek vagyunk.Nem gondolod?-nézett rám felvont szemöldökkel Kimi.
- Sebi miatt nem aggódtam,de benned nem voltam biztos.
- Na kösz.-morogta a finn,miközben beleivott a kezében tartott Red Bull-ba.
- Semmiség.-legyintettem nevetve,amitől még idegesebb lett.-Mi a ma program?-érdeklődtem.
- Arra gondoltam,hogy nézhetnénk filmet.
- Remek ötlet.Valami jó vígjáték most oldaná a hangulatot.
- Oké.Mit javasoltok?-nézett ránk kíváncsian Seb.
- Nekem mindegy.-vont vállat Kimi.
- Oké,inkább nézzük,miből lehet válogatni.-léptem a DVD halom elé.
Ahogy válogattam éreztem,hogy a hátam mögött Seb és Kims egymást méregetik és sistereg a levegő.Gyorsan kiválasztottam a Bérgyilkos a szomszédom c. filmet,és neki is láttunk nézni.Soha nem volt még ilyen nyomott egy filmnézés.De valahogy eltelt az a másfél óra.Szerencsére én ültem középen,így nem tudtak egymásnak esni.
- Rendben van.Kaptok 20 percet,hogy megoldjátok a problémáitokat.Addig felmegyek,és felhívom a nővéremet,hogy mi van vele.Utána lejövök,és ha még mindig szikrázni fog a levegő,akkor összecsomagolok,és elmegyek.Aztán azt csináltok,amit akartok.Csakhogy senki nem lesz itt,hogy felfedezze a hulláitokat,szóval javaslom essetek neki a megoldásnak,mert nem fogok örökké várni.
Ezzel kettesben hagytam őket,és felmentem a szobámba,hogy kicsit kikapcsolhassak,és megnézhessem az üzeneteimet.Egyet kaptam a nővéremtől,hogy ma nem fogom tudni elérni,mert a hegyekbe ment túrázni Heikkivel,a másikat pedig Adam küldte,hogy elolvasta a cikkem,és nagyon tetszett neki.Gyorsan válaszoltam,majd szétvetett végtagokkal mértem az időt.A földszintről kiabálást hallottam,de eldöntöttem,hogy nem megyek le.Fogalmam sem volt,hogy mi az egen tudtak így összeveszni,de ahogy hallottam eléggé súlyos dolog lehetett.
Megvártam,míg letelik a 20 perc,sőt kaptak még egy negyed órát pluszba,hogy biztosan ne a Világháborúra menjek le.35 perccel később kinyitottam a szoba ajtómat és lementem a nappaliba.Legnagyobb meglepetésemre Kimi és Seb a TV előtt ültek és a meccset nézték.Ezt nevezem...
- Ti aztán nem vesztegetitek az időt.-léptem mögéjük,amivel sikerült alaposan a frászt hoznom rájuk.
- Késtél.-jelentette ki hűvösen Kimi,majd rám emelte szürkés szemeit.
- Gondoltam kell nektek ez a kis idő,hogy kibéküljetek.
- Nem békültünk ki.Csak fegyverszünetet,és megállapodást kötöttünk.-szólalt meg ezúttal Seb,és ő is rám nézett.
- De akkor,hogy-hogy együtt ücsörögtök és meccset néztek?
- Mi nem hisztérikák vagyunk,hogy nem is szólunk egymáshoz.Ez a kis taknyok az egyik legjobb haverom.Nem hagyom,hogy egy ilyen kis pitiáner ügy kettőnk közé álljon.-magyarázta Kimi,de közben már vissza is fordult a képernyő felé.
- Oké.Akkor gondolom a mai programnak lőttek.Mit kértek ebédre?
- Zellerkrém levest,és halat meg salátát.-vágta rá Sebi gondolkodás nélkül.
- Neked megteszi,Kimi?
- Tőlem...Csak ne mérgezz meg minket.
- Ehető kaját főzök,ne aggódjatok.-hagytam őket magikra,és elindultam a konyhába,hogy nekilássak a főzőcskének.
***
Ez lenne a rész,remélem tetszett nektek.
Eredetileg nem akartam feltenni,de nagyon kreatívnak érzem magam,szóval megírtam.
A véleményetekre szakadatlanul kíváncsi vagyok.
Szép napot nektek!
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése