II.
*Klarissa szemszöge*
Miután mindenki az asztalhoz ült, átszaladtam a konyhába, hogy bevigyem az ételt. Kicsit szégyelltem magam, amiért a vacsorát elrontottam és rendelni kellett helyette, de azt hiszem, hogy ez mindenkinek jobb így. Legalább ételmérgezést senki sem fog kapni.
- Jó étvágyat! - tettem le az asztal közepére a tálat, majd leültem Kimi mellé. - Estefania, szedj magatoknak nyugodtan, amennyi csak jól esik.
- Köszi - mosolyodott el kedvesen, majd elvette a kislánya elől a tányért és tett neki, majd a saját tányérját is megpakolta.
- Ha kértek még, akkor nyugodtan ehettek, mert van még. Ha pedig nem elég, akkor rendelünk még. Seb, add ide a tányérod, teszek neked - mosolyodtam el, majd elvettek a szöszi tányérját és tettem neki a vacsoránkból egy jó nagy adagot. - Heikki nem fogja megtudni, ígérem - nevettem. - Kicsim, neked mennyit tegyek? - kérdeztem rá a páromra.
- Sokat. Elvégre Mark nincs itt, hogy nyafogjon.
- Oké. Csak aztán nehogy elhízz itt nekem, mert Mark megöl téged.
- Nem baj, de előtte legalább még egyszer jól lakok.
- Jól van, édes, ahogy gondolod - mosolyodtam el, majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Nagyon aranyosak vagytok így együtt - jegyezte meg Stefi, mire Kimi is és én is elmosolyodtunk.
- Köszönjük - motyogta Kimi.
- Hogy jöttetek össze, ha szabad kérdeznem - nézett ránk felváltva.
- Egyszer csak oda kerültem mellé, mint menedzser...
-...nekem meg egyből felkeltette az érdeklődésemet. Viszont az első pár hétben...
-...egy nagyon szemét állatként viselkedett velem. Utána...
-...mikor a csapatfőnökhöz készült azzal az indokkal, hogy ki akar szállni ebből az egészből...
-...akkor fogta magát ez a majom, és képes volt...
-...elhívtam randizni, és legnagyobb meglepetésemre el is jött velem - fejezte be az egész kis monológot Kimi.
- Igen, elmentem vele, mert bosszút akartam állni a sok hülyeségéért, de végül olyan jól sikerült az az este, hogy azóta együtt vagyunk.
- Bizony, hogy együtt vagyunk, és ha rajtam múlik, akkor ez nem is fog változni.
- Na igen, a nagy szoknyapecér hírében álló Räikkönen lenyugodott mióta együtt vannak Klarissával - szólalt meg végül Sebi, közben pedig egy olyan szívdöglesztő mosolyt villantott Stefire, hogy még az én lélegzetem is elállt egy pillanatra.
- Különös dolgokra képes a szerelem - helyeselt Stefi kicsit elpirulva.
- De még milyenekre. Régen álmodni sem mertem arról, hogy valakivel ilyen hosszú ideig legyek együtt. Erre jött az én kis szőkeségem, és fenekestől fogatta fel az életem. És a legmeglepőbb az, hogy abszolút nem bánom. Boldog vagyok.
- És össze is fogtok házasodni? - kérdezte nagyokat pislogva Nora.
- Egyszer biztosan - mosolyodott el Kimi.
- És olyan leszel, mint egy szép hercegnő? - pillantott rám nagy komolyan.
- Meglátjuk - mosolyodtam el.
- Szerintem az leszel.
- Köszönöm.
- Szívesen - vigyorgott, majd belekortyolt az almalevébe.
*Stefi szemszöge*
A vacsora isteni volt,nem is tudom mikor ettem ilyen finomat utoljára.A tárasaság is remek volt,főleg a mellettem ülő férfi,akit bár még csak névről és TV-ből ismertem,igazán kedvesen viselkedett,udvarias és előzékeny volt.
- És,Setfi...te,hogy kerülsz a mi kis országunkba?-kérdezte a finn,miközben egy nagy kanál ételt tett a szájába.
- Nos,miután otthon már semmi nem volt,ami ott tartott volna,eljöttünk ide az én kis hercegnőmmel,hogy új életet kezdjük.
- Ha szabad megkérdezni,akkor Mr Nuñezzel mi történt?Válás?
- Igazából halál.
- Fogadd részvétem.-nézett rém együtt érzően Sebastian.
- Akkor most szabad vagy,igaz?-vágott is a közepébe Kimi.
- Ö,igen szabad vagyok,de nem áll szándékomban randizni.Egyelőre barátokat szeretnék magam mellé.Majd utána jöhet a szerelem is.
- Ez teljesen érthető,igaz Kimi?-könyökölte oldalba párját Klarissa,mire a finn csak feljajdult és kicsit sértetten nézett a szőke szépségre.
- Mami,nem kérem a többit.-tolta el magától a tányért kislányom.
- Semmi baj,hagyd csak ott.-pusziltam meg feje búbját,amit mindenki mosolyogva figyelt.
- Nora,szeretnél játszani egy kicsit,míg mi beszélgetünk?-kérdezte Kimi.
- Csak ha tényleg nem baj,hogy egy kis forgószél rohangál a lakásotokban.
- Van egy unokahúgom,aki rendszeresen van itt,van egy nagy halom játék a nappaliban,egy dobozban.
- Akkor jó,de kicsim,ne törj el semmit,mert azt ki kell fizetnünk.
- Vigyázok,mamszi.-puszilt meg,majd leugorva a székről már rohant is.
Mind utánanéztünk és mosolyogva figyeltük,ahogy előszedi a játékokat és nekik esik.Annyira tündéri volt,hogy majdnem én is felálltam és csatlakoztam hozzá,de végül Sebastian elterelte a figyelmemet.A férfi nagyon aranyos volt,,kimondottan az a "én voltam a suli legmenőbb sráca" típus,akiért bomlottak a lányok.Bár fotósként dolgoztam,az nem az én feladatom volt,hogy utána nézzek,ki,hogy nézett ki gimnazista korában.Ha engem kérdeznek,én nem tudom elképzelni pattanásosan és fogszabályzósan,az valahogy nem ő.
- És mesélj,találtál már munkát?-kezdte Sebastian csevegő hangon.
- Még nem.Beadtam már pár helyre a jelentkezésem,de nem igazán érdeklődtek irántam eddig.Pedig lassan jó lenne munkát találni.
- Szerintem azért valahogy kihúzzátok még egy pár napig.-jegyezte meg Kimi gúnyosan.
- Ezt most miért kaptam?
- Nos,aki egy Bentley Continental GT-vel furikázik,annak biztosan van némi félretett pénze.
- Ha mindenáron bele akarsz mászni ebbe,akkor elmondom mi a helyzet.A férjem halála utána pénzünk nagy részét félretettem,hogy a lányom öröksége szépen gyarapodjon.Nem akarok felvágós életet élni,mert azzal csak ártanék a lányomnak.Nincs csúcs szuper berendezés a lakásban,minden minimalista és mégis elegáns,nincsenek milliókat érő kütyük a házban,a legdrágább a fényképész felszerelésem és a nappaliban lévő televízió.A hűtőnk nincs megpakolva mindenféle márkás kajával és ilyesmikkel.Csak a szükségesek vannak,mert nem akarok annyi pénzt elkölteni.A kocsi pedig,hogy azt is megmagyarázzam,a férjem szülei vették nekünk,hogy kényelmesen utazhassunk.
- Legyél a feleségem.-fordult felém Sebi elképedten és megfogta a kezem.
- Sebi,te be vagy szívva?-kacagott fel Klarissa.
- Komolyan mondom...Még senkit nem hallottam,akinek pénze van,hogy nem akarja elkölteni az egészet,vagy drága holmikat venni belőle.
- Nem lehet mindenki olyan idióta,mint azok az újgazdag barmok,akik minden fityingjüket piálásra és kurvákra költik.
- Az utóbbi a te esetedben elég necces lehet.-vigyorgott Kimi és beleivott borába.
- Sose tudhatod.-kacsintottam rá,mire ő kiköpte a bort,egyenesen német barátja fehér felsőjére.
Klarissa feltakarította a bor által okozott és felment egy ingért,amit Sebinek akart adni.A német levette a boros inget és a szék háttámlájára dobta.Ott állt egy szál gatyában és vigyorogva forgolódott a szobában.
- Tetszik,amit látsz,igaz?-emelgette meg szemöldökeit Kimi.
- Mégis miről beszélsz?-pirultam el fülig.
- Na tessék....itt is van...-kacagott a finn,és elégedetten bökött vörös arcomra.
- Legyél kedves befogni a szádat,mert lehet,hogy rosszul jársz.-fenyegetőztem,de nem gondoltam igazán komolyan.
- Ne fenyegetőzz,mert lehet rossz emberrel húzol ujjat.-nevetett harsányan és ledobta magát a székre,annyira laza volt,hogy csak épp el nem fojt.
- Gyerekek,hagyjuk abba,mert megijesztjük a kislányt.-csitított minket Seb és mellkasa előtt összefonta karjait.
Ekkor néztem meg jobban is a szőkeséget.Nem volt egy izomkolosszus,de azért meg kell mondja,tetszetős darab volt a maga nemében.A szőke fürtök és a kék szem pedig még vonzóbbá teszik a megjelenését.A nadrág lazán lógott a csípőjén és ez láthatóvá tette a V vonalakat,amik egészen a....Nyeltem egyet és elfordítottam a tekintetem.Tudtam,hogy ha folytatom a gondolatmenetem akkor nagyon csúnya vége lesz és azt nem akartam.
- Itt is vagyok!-jelent meg Klarissa a z asztal mögött,kezében pedig egy kék pólót hozott,amit a német azonnal fel is vett.
- Kösz.Majd holnap ha erre járok,bedobom.
- Reggel úgy is mész futni,nem?
- Igazad van.Majd akkor elhozom.
- Jársz futni?-kérdeztem meglepődve.
- Bizony.Minden reggel.Itt lakom nem messze és szeretek néha kimozdulni.
- Sebi,ha minden reggel 10 km-t futsz,az nem néhanapján kiruccanás,hanem komoly probléma.Azt az időt inkább egy nővel kellene eltöltened és mondjuk tornáznod.
- Kimi,vigyázz mit beszélsz!-fenyegetőzött a német.
- Komolyan mondom.Simán becsajozhatnál és akkor nem lennének ilyen problémáid.
- Ne is hallgass rá,én is szoktam reggelente futni,csak itt még nem nagyon volt alkalmam,mert ugye ma reggel rohanás volt az egész.-tettem tenyerem Sebastian vállára.
- Látod,nem csak én szoktam ilyesmit csinálni,szóval ne fikázz.-fintorgott a német és beleivott borába.
- Szerintem nektek randiznotok kéne.-ingatta ujjait kettőnk között Kimi.
- Persze,és vegyem is feleségül,nem?
- Ennyire azért nem kell előre szaladni,de komolyan.Miért nem randiztok?
- Talán mert most ismertük meg egymást.
- Sebastian,ha nem is randizunk,azért holnap reggel csatlakozhatnék hozzád,ha futsz?
- Persze,add meg a számod és megcsörgetlek,ha ideértem.
- Csak minél korábban,mert nekem még dolgom is van otthon.
- Rendben.Öt körül megfelel?
- Tökéletes.-mosolyogtam rá csillogó szemekkel és megadtam neki a telefonszámom.
Este elég későn értünk haza és nagyon fáradt voltam.Hamar ágyba dugtam Norát és én sem pazaroltam az időt.Az órát beállítottam reggel fél ötre és már aludtam is.Reggel természetesen nagyon korán keltem és csak az éltetett,hogy hamarosan megihatok egy nagy bögre kávét.
Lementem a konyhába és annak rendje és módja szerint elkészítettem a kávémat és a reggelimet,majd gyorsan felöltöztem.Fekete-pink összeállítást választottam és hajamat összekötöttem a fejem búbján egy nagy kontyba és megtöltöttem a palackomat vízzel.Kicsivel öt után pedig meg is csörrent a telefonom,a kijelzőn pedig Seb neve villogott.
- Igen?-szóltam bele kimérten.
- Remélem készen állsz,mert ma gyilkos formában vagyok.
- Jógázom és edzőterembe is járok,valamint rendszeresen futók,nem lehet semmi bajom.-jelentettem ki magabiztosan és bontottam a vonalat.
Bezártam az ajtót és kiléptem a szinte még korom sötétbe.Az ég alja világosodott egy kicsit,de ettől nem lehetett jobban látni.
- Remélem nem fogunk eltévedni.-léptem Sebastian mellé,aki eddig nyújtó gyakorlatokat végzett.
- Nyugi,ismerem a terepet,mint a tenyerem.-legyintett.
- Ajánlom,hogy igazad legyen!-morogtam,majd végre elindultunk.
- Jó étvágyat! - tettem le az asztal közepére a tálat, majd leültem Kimi mellé. - Estefania, szedj magatoknak nyugodtan, amennyi csak jól esik.
- Köszi - mosolyodott el kedvesen, majd elvette a kislánya elől a tányért és tett neki, majd a saját tányérját is megpakolta.
- Ha kértek még, akkor nyugodtan ehettek, mert van még. Ha pedig nem elég, akkor rendelünk még. Seb, add ide a tányérod, teszek neked - mosolyodtam el, majd elvettek a szöszi tányérját és tettem neki a vacsoránkból egy jó nagy adagot. - Heikki nem fogja megtudni, ígérem - nevettem. - Kicsim, neked mennyit tegyek? - kérdeztem rá a páromra.
- Sokat. Elvégre Mark nincs itt, hogy nyafogjon.
- Oké. Csak aztán nehogy elhízz itt nekem, mert Mark megöl téged.
- Nem baj, de előtte legalább még egyszer jól lakok.
- Jól van, édes, ahogy gondolod - mosolyodtam el, majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Nagyon aranyosak vagytok így együtt - jegyezte meg Stefi, mire Kimi is és én is elmosolyodtunk.
- Köszönjük - motyogta Kimi.
- Hogy jöttetek össze, ha szabad kérdeznem - nézett ránk felváltva.
- Egyszer csak oda kerültem mellé, mint menedzser...
-...nekem meg egyből felkeltette az érdeklődésemet. Viszont az első pár hétben...
-...egy nagyon szemét állatként viselkedett velem. Utána...
-...mikor a csapatfőnökhöz készült azzal az indokkal, hogy ki akar szállni ebből az egészből...
-...akkor fogta magát ez a majom, és képes volt...
-...elhívtam randizni, és legnagyobb meglepetésemre el is jött velem - fejezte be az egész kis monológot Kimi.
- Igen, elmentem vele, mert bosszút akartam állni a sok hülyeségéért, de végül olyan jól sikerült az az este, hogy azóta együtt vagyunk.
- Bizony, hogy együtt vagyunk, és ha rajtam múlik, akkor ez nem is fog változni.
- Na igen, a nagy szoknyapecér hírében álló Räikkönen lenyugodott mióta együtt vannak Klarissával - szólalt meg végül Sebi, közben pedig egy olyan szívdöglesztő mosolyt villantott Stefire, hogy még az én lélegzetem is elállt egy pillanatra.
- Különös dolgokra képes a szerelem - helyeselt Stefi kicsit elpirulva.
- De még milyenekre. Régen álmodni sem mertem arról, hogy valakivel ilyen hosszú ideig legyek együtt. Erre jött az én kis szőkeségem, és fenekestől fogatta fel az életem. És a legmeglepőbb az, hogy abszolút nem bánom. Boldog vagyok.
- És össze is fogtok házasodni? - kérdezte nagyokat pislogva Nora.
- Egyszer biztosan - mosolyodott el Kimi.
- És olyan leszel, mint egy szép hercegnő? - pillantott rám nagy komolyan.
- Meglátjuk - mosolyodtam el.
- Szerintem az leszel.
- Köszönöm.
- Szívesen - vigyorgott, majd belekortyolt az almalevébe.
*Stefi szemszöge*
- És,Setfi...te,hogy kerülsz a mi kis országunkba?-kérdezte a finn,miközben egy nagy kanál ételt tett a szájába.
- Nos,miután otthon már semmi nem volt,ami ott tartott volna,eljöttünk ide az én kis hercegnőmmel,hogy új életet kezdjük.
- Ha szabad megkérdezni,akkor Mr Nuñezzel mi történt?Válás?
- Igazából halál.
- Fogadd részvétem.-nézett rém együtt érzően Sebastian.
- Akkor most szabad vagy,igaz?-vágott is a közepébe Kimi.
- Ö,igen szabad vagyok,de nem áll szándékomban randizni.Egyelőre barátokat szeretnék magam mellé.Majd utána jöhet a szerelem is.
- Ez teljesen érthető,igaz Kimi?-könyökölte oldalba párját Klarissa,mire a finn csak feljajdult és kicsit sértetten nézett a szőke szépségre.
- Mami,nem kérem a többit.-tolta el magától a tányért kislányom.
- Semmi baj,hagyd csak ott.-pusziltam meg feje búbját,amit mindenki mosolyogva figyelt.
- Nora,szeretnél játszani egy kicsit,míg mi beszélgetünk?-kérdezte Kimi.
- Csak ha tényleg nem baj,hogy egy kis forgószél rohangál a lakásotokban.
- Van egy unokahúgom,aki rendszeresen van itt,van egy nagy halom játék a nappaliban,egy dobozban.
- Akkor jó,de kicsim,ne törj el semmit,mert azt ki kell fizetnünk.
- Vigyázok,mamszi.-puszilt meg,majd leugorva a székről már rohant is.
Mind utánanéztünk és mosolyogva figyeltük,ahogy előszedi a játékokat és nekik esik.Annyira tündéri volt,hogy majdnem én is felálltam és csatlakoztam hozzá,de végül Sebastian elterelte a figyelmemet.A férfi nagyon aranyos volt,,kimondottan az a "én voltam a suli legmenőbb sráca" típus,akiért bomlottak a lányok.Bár fotósként dolgoztam,az nem az én feladatom volt,hogy utána nézzek,ki,hogy nézett ki gimnazista korában.Ha engem kérdeznek,én nem tudom elképzelni pattanásosan és fogszabályzósan,az valahogy nem ő.
- És mesélj,találtál már munkát?-kezdte Sebastian csevegő hangon.
- Még nem.Beadtam már pár helyre a jelentkezésem,de nem igazán érdeklődtek irántam eddig.Pedig lassan jó lenne munkát találni.
- Szerintem azért valahogy kihúzzátok még egy pár napig.-jegyezte meg Kimi gúnyosan.
- Ezt most miért kaptam?
- Nos,aki egy Bentley Continental GT-vel furikázik,annak biztosan van némi félretett pénze.
- Ha mindenáron bele akarsz mászni ebbe,akkor elmondom mi a helyzet.A férjem halála utána pénzünk nagy részét félretettem,hogy a lányom öröksége szépen gyarapodjon.Nem akarok felvágós életet élni,mert azzal csak ártanék a lányomnak.Nincs csúcs szuper berendezés a lakásban,minden minimalista és mégis elegáns,nincsenek milliókat érő kütyük a házban,a legdrágább a fényképész felszerelésem és a nappaliban lévő televízió.A hűtőnk nincs megpakolva mindenféle márkás kajával és ilyesmikkel.Csak a szükségesek vannak,mert nem akarok annyi pénzt elkölteni.A kocsi pedig,hogy azt is megmagyarázzam,a férjem szülei vették nekünk,hogy kényelmesen utazhassunk.
- Legyél a feleségem.-fordult felém Sebi elképedten és megfogta a kezem.
- Sebi,te be vagy szívva?-kacagott fel Klarissa.
- Komolyan mondom...Még senkit nem hallottam,akinek pénze van,hogy nem akarja elkölteni az egészet,vagy drága holmikat venni belőle.
- Nem lehet mindenki olyan idióta,mint azok az újgazdag barmok,akik minden fityingjüket piálásra és kurvákra költik.
- Az utóbbi a te esetedben elég necces lehet.-vigyorgott Kimi és beleivott borába.
- Sose tudhatod.-kacsintottam rá,mire ő kiköpte a bort,egyenesen német barátja fehér felsőjére.
- Tetszik,amit látsz,igaz?-emelgette meg szemöldökeit Kimi.
- Mégis miről beszélsz?-pirultam el fülig.
- Na tessék....itt is van...-kacagott a finn,és elégedetten bökött vörös arcomra.
- Legyél kedves befogni a szádat,mert lehet,hogy rosszul jársz.-fenyegetőztem,de nem gondoltam igazán komolyan.
- Ne fenyegetőzz,mert lehet rossz emberrel húzol ujjat.-nevetett harsányan és ledobta magát a székre,annyira laza volt,hogy csak épp el nem fojt.
- Gyerekek,hagyjuk abba,mert megijesztjük a kislányt.-csitított minket Seb és mellkasa előtt összefonta karjait.
Ekkor néztem meg jobban is a szőkeséget.Nem volt egy izomkolosszus,de azért meg kell mondja,tetszetős darab volt a maga nemében.A szőke fürtök és a kék szem pedig még vonzóbbá teszik a megjelenését.A nadrág lazán lógott a csípőjén és ez láthatóvá tette a V vonalakat,amik egészen a....Nyeltem egyet és elfordítottam a tekintetem.Tudtam,hogy ha folytatom a gondolatmenetem akkor nagyon csúnya vége lesz és azt nem akartam.
- Itt is vagyok!-jelent meg Klarissa a z asztal mögött,kezében pedig egy kék pólót hozott,amit a német azonnal fel is vett.
- Kösz.Majd holnap ha erre járok,bedobom.
- Reggel úgy is mész futni,nem?
- Igazad van.Majd akkor elhozom.
- Jársz futni?-kérdeztem meglepődve.
- Bizony.Minden reggel.Itt lakom nem messze és szeretek néha kimozdulni.
- Sebi,ha minden reggel 10 km-t futsz,az nem néhanapján kiruccanás,hanem komoly probléma.Azt az időt inkább egy nővel kellene eltöltened és mondjuk tornáznod.
- Kimi,vigyázz mit beszélsz!-fenyegetőzött a német.
- Komolyan mondom.Simán becsajozhatnál és akkor nem lennének ilyen problémáid.
- Ne is hallgass rá,én is szoktam reggelente futni,csak itt még nem nagyon volt alkalmam,mert ugye ma reggel rohanás volt az egész.-tettem tenyerem Sebastian vállára.
- Látod,nem csak én szoktam ilyesmit csinálni,szóval ne fikázz.-fintorgott a német és beleivott borába.
- Szerintem nektek randiznotok kéne.-ingatta ujjait kettőnk között Kimi.
- Persze,és vegyem is feleségül,nem?
- Ennyire azért nem kell előre szaladni,de komolyan.Miért nem randiztok?
- Talán mert most ismertük meg egymást.
- Sebastian,ha nem is randizunk,azért holnap reggel csatlakozhatnék hozzád,ha futsz?
- Persze,add meg a számod és megcsörgetlek,ha ideértem.
- Csak minél korábban,mert nekem még dolgom is van otthon.
- Rendben.Öt körül megfelel?
- Tökéletes.-mosolyogtam rá csillogó szemekkel és megadtam neki a telefonszámom.
- Igen?-szóltam bele kimérten.
- Remélem készen állsz,mert ma gyilkos formában vagyok.
- Jógázom és edzőterembe is járok,valamint rendszeresen futók,nem lehet semmi bajom.-jelentettem ki magabiztosan és bontottam a vonalat.
Bezártam az ajtót és kiléptem a szinte még korom sötétbe.Az ég alja világosodott egy kicsit,de ettől nem lehetett jobban látni.
- Remélem nem fogunk eltévedni.-léptem Sebastian mellé,aki eddig nyújtó gyakorlatokat végzett.
- Nyugi,ismerem a terepet,mint a tenyerem.-legyintett.
- Ajánlom,hogy igazad legyen!-morogtam,majd végre elindultunk.
***
Ez lett volna a rész,amit tegnapra kellett volna hoznom,de nem jött össze,nem is magyarázkodom.
Remélem tetszett nektek,és várjátok a folytatást.
Friss nem tudom hová lesz,de majd észre veszitek...
Legyen szép estétek!
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése