Guardians-1. Rész/1

1.Gárda

“ I know that I shall meet my fate somewhere among the clouds above; those that I fight I do not hate, those that I guard I do not love. “

   A nyár forrón köszöntött be New Yorkban.Az utcán a járda szinte perzselt és minden forrón ontotta magából a nyár fojtó gőzét.Az incidens óta eltelt lassan egy év és lassan de biztosan Grace emlékezetében elhalványodott az emléke a három,fekete ruhás fiúnak és annak,amit tettek.Azóta viszont teljesen megváltozott az élete.Leérettségizett és egyetem helyett munkát vállalt egy kávézóban,Brooklynban.Nem nagyon fűlött hozzá a foga,de jobb híján ez is megtette.

   Szombat reggel épp munkába igyekezett,ám egy ideje már gyalog.Amióta Januárban eltűnt az édesanyja szép lassan elfogyott a pénze és a szívének legkedvesebb tárgyat is el kellett adja,a biciklijét,amit még az édesapja vásárolt neki és csak az maradt a lánynak emlékként.

- Grace,szerintem ha tovább bambulsz ki fognak rúgni.-szólította meg Gracet egyik munkatársa,Johanna.
- Miattam ne aggódj.-legyintett a lány és felvéve a tálcát elindult a hármas asztalhoz,ahol két lány és egy fiú ücsörögtek.

   Milyen szerencsések,gondolta Grace ahogy végigfuttatta tekintetét a fiún.Sötétkék szemei szinte perzseltek,ahogy végignézett a lányon és felismerés csillant benne.Borzos szőke haja hosszabb volt a kelleténél és arccsontjan megfeszült makulátlan fehér bőre.Ajkai ívesek voltak és teltek,pont,mint amilyennek egy igazi,mesebeli herceget képzel el az ember.

- Mit hozhatok?-kérdezte automatikusan Grace és kezébe vette jegyzet tömbjét.
- Én egy koffein mentes kávét kérek,tejszínnel.
- Nekem pedig hozz egy Colat és hamburgert.
- Én nem kérek semmit.-préselte fogai közt a srác.

    Koffein mentes kávé...akkor minek issza egyáltalán?,bosszankodott Grace magában.Mire visszaért a rendeléssel a trióhoz még ketten csatlakoztak és Grace furcsán ismerősnek találta őket.Mindkettő szőke volt,ám valami mégis különbözött.A magasabbiknak hosszú,eleven vágás égtelenkedett az arcát,ezzel pedig elcsúfítva az amúgy angyali arcot.

- Tessék,itt a rendelésetek.-tette le eléjük.-Számlát kértek most,vagy ha végeztetek?
- Kislány,rég találkoztunk!-kacsintott Gracere a sebhelyes arcú,máris tudta honnan olyan ismerős.
- Már említettem,hogy nem kislány!-csattant fel váratlanul és szemeit összeszűkítve meredt a srácra.
- Jaj,ugyan már.Hamarosan együtt fogunk dolgozni,meg kell szokjad.
- Josh,azt a nagy lepcses szádat épp itt lenne az ideje bevarratni,hogy legalább olyan néma legyél,mint a Bírák.-förmedt rá társára a széken ülő.
- Persze.És tetováltassam is tele magam?!
- Még szép,sőt szerintem a fekete csukjával tökéletes lennél.-szólalt meg most a széken ücsörgő,eddig néma lány.
- Hogy nem lep meg?!-csóválta meg a fejét Josh.

     Gracebe azonnal belehasított a felismerés.Ez a három idegen fiú mentette meg az életét majdnem egy évvel ezelőtt.Egyszerre öntötte el a felismerés kellemes bizsergése és a tudatlanság marcangoló hidegsége.Nem értette mire céloz azzal,hogy együtt fognak dolgozni,sem a Bírákkal kapcsolatos blablát.Persze biztosan volt valami abban,amit mondott,mert a fiú tekintetében ott bujkált a komorság is a felhőtlen jókedv mellett és,amikor a lányra nézett volt a pillantásában valami leírhatatlan szomorúság is.

- Már bocsánat,de ti miről beszéltek?-bukott ki belőle végül is a kérdés.
- Semmiről.-legyintett a széken ücsörgő lány.-Josh soha nem tudja befogni a száját.Beszél össze vissza,sőt még be is van állva,szóval ne is hallgass rá.
- Dana,hiába akarod eltitkolni,már kikotyogtam.-vont vállat Josh és sebhelyes arcához emelte a kezét.-Basszus,ezt mikor szereztem?-kapta el azonnal kezét ijedten és vérére meredt a tenyerében.
- Nem tudom,talán neki mentél a jövőhétnek.-szólalt meg most a másik lány,mintha Grace ott sem lett volna.
- Lehet,de szerintem Ashton csinálta,gyakorlás közben.
- Hát ha annyira idióta vagy,hogy belerohansz a tőrömbe.
- Azt hittem,hogy nem fogod felnyársalni a fejemet.
- Majd Dalton meggyógyít.De ha nem tanulsz meg hallgatni,akkor én olyan kárt teszek benned,amiket még ő sem fog tudni helyre hozni.-fenyegette meg a széken ülő szőke fiú.

    Úgy döntött,hogy neki nincs mit keresni ott,láthatóan senki nem foglalkozott vele,akkor minek legyen ott?Visszament a pult mögé és csak meredt kifelé a szikrázó napfénybe és elmerengett azon,amit az asztalnál ülők beszéltek.A bizonytalanság továbbra is ott lobogott a szívében,de nem tudta mitévő is lehetne.Soha nem hallott még ezekről a dolgokról,ráadásul milyen dolog az,hogy az egyik csak úgy felnyársalja a másiknak az arcát? 

***

    Az épület mogorva falai közt sétálva Ashton elgondolkodott azon,amit Dalton mondott neki az új gárdistáról.Miután Filip meghalt egy Jamaicai küldetésben és csak 16-an maradtak a Mester bejelentette az új tag érkezését,azt is megmondta,hogy ki az,csak azt felejtette el említeni,hogy egy közönséges ember lesz az új tagja a Gárdának.Amint meglátta a lány kartonját,máris tudta kiről van szó.Emlékezett az arcára és arra,hogy már találkoztak.Egy évvel korábban mentették meg egy démontól.Akkor annyira törékeny és sebezhető volt,hogy meglepődni sem volt képes.Ashton azon elmélkedett,miközben a démon szívébe süllyesztette a kardját,hogy ezzel a lánnyal valami nincs rendjén.Minden normálisabb ember legalább haját tépve rohan el onnan és soha vissza sem emlékszik az esetre,elmegy pszichológushoz és megpróbálja teljesen kiradírozni az elméjéből a történteket.Ez a lány viszont csak állt,földbe gyökerezett lábakkal és hidegvérrel végignézte a kivégzést.

   Dalton volt a tanítójuk és egyben egy nagyon képzett gyógyító is volt.Azt mondta Ashtonnak,hogy forduljon a lány felé a legnagyobb bizalmatlansággal,mert eddig olyan nem történt.hogy egy embert vegyenek be a Gárdába,pedig a szervezet 2.000 éves fennállása alatt jó pár új tagot avatott,de egyik sem volt egyszerű halandó.Ez az első alkalom és nem értették,hogy miért pont ez a lány a kiválasztott.

- Ash,még egy falatot sem ettél..-szólította meg a fiút vacsora közben Agatha,a Ház szakácsnője.
- Sajnálom,de nem vagyok éhes.-tolta is odébb tányérját.
- Valami megfeküdte a gyomrodat?-könyökölt mellé az őszes asszony.
- Mondhatjuk.Azon gondolkodtam,amit a Mester mondott.
- Az új lányról?
- Igen.Nagyon aggódom,hogy mi is lesz velünk,hisz ő csak egy ember...
- Egy ember,akiről csak annyit tudsz,amennyi a kartonjában állt.Nem tudhatod,hogy miken ment keresztül,vagy mire képes.
- Én tudom,hisz elég jól ki tudom ismerni az embereket.Már találkoztunk.-vallotta be akaratlanul is.
- Komolyan?És milyen volt?
- Rezzenéstelen arccal képes volt végignézni,ahogy megölök egy démont.
- Akkor nagyon erős.Nem mindenki tudná ezt végignézni.
- Szerintem csak lökött.Tuti van egy kis kattanása.
- Amíg nem ismered közelről,addig ne ítélkezz felette.
- Nem fogok,már ítélkeztem.-jelentette ki és felállt az asztaltól,majd mindent otthagyva felment a szobájába,ahol magára zárta az ajtót.

Benn az ágyra vetette magát és karjait feje alá hajtva meredt az egyszerű,fehét plafonra.Ismét megjelent előtte Grace arca,amint őket nézi és értetlenül mered megmentőire.Valójában nem is értette miért gondol folyton a lányra,hisz semmi értelme nem volt.Még arról sem tudott,hogy hamarosan csatlakozni fog a Gárdához és mégis,Ash gondolatai csak körötte forogtak.Miért?

***

A szoba hűvös falának nyomva homlokát Grace kezdett kicsit lehiggadni.Ez a nap nem épp úgy alakult számára,ahogy tervezte.Először késéssel kezdte a munkát,aztán az a csapat hülye azzal a dumával,hogy hamarosan munkatársak lesznek,aztán meg az,hogy kirúgták.Ennél rosszabb napja nem nagyon volt azóta,hogy az édesanyja eltűnt.Az pedig élete egyik legrosszabb napja volt.

Ahogy ott ücsörgött megszólalt a kapucsengő.Hangos vijjogással töltötte be a kis lakás minden zugát.Grace pedig fejét fogva ment az ajtóhoz és nyitotta ki azt.Egy pár percet várt a lift kattanására,majd a kabin ajtaja kinyílt és egy barna hajú férfi lépett ki belőle.Elegáns szürke öltönyt viselt és vörös nyakkendőt,ami kiemelte szemeinek zöldjét,a halvány ing pedig még hangsúlyosabbá tették bőrének barnaságát.Úgy nézett ki,mintha épp akkor lépett volna ki egy fotózás díszletéből.Az összképet egyetlen apró dolog zavarta csupán.A szakadt bakancs,ami a férfi lábán volt.

- Grace Fairburn?-torpant meg előtte a férfi és közelebbről még sokkal elegánsabbnak és tiszteletet követelőbbnek tűnt a külseje,hangja pedig nyers és hivatalos volt.
- I-igen.-nyögte a lány.
- Dalton Griffin,nagyon örvedek.-nyújtotta oda jobb kezét,tenyérrel felfelé,ezzel pedig alázatosságot mutatva.
- Én is,de ki maga?
- Én,nos kisasszony,én vagyok az a személy,aki a Gárdistákat képzi ki és mellesleg remek szakácsi is vagyok.
- Ez mind szép és jó,de továbbra sem tudom,hogy miért jött most ide...-nekitámaszkodott az ajtófélfának és keresztbe fonta mellkasa előtt kezeit.
- Nos,azért,mert önt az a megtiszteltetés érte,hogy beléphet a Gárdába.
- Az mi?
- Ha volna olyan kedves és beengedne,elmagyarázhatnám.
- Egy nyomós okot mondjon..
- Nos,ha most nem tudom meggyőzni,hogy csatlakozzon Hozzánk,akkor az éjszaka közepén csuklyás verőemberek fognak magára törni és akarata ellenére elrángatják az egyik kegyetlen kiképző táborunkba és szerintem az senkinek nem tenne jót.
- Elég nyomós érv,jöjjön be.-állt el az ajtóból,a férfi pedig besétált.

Benn a férfi mindent alaposan szemügyre vett és elismerően biccentett amikor látta,hogy azért nem egy lepratelepre lépett be.Megkínálta magát hellyel és miután kényelmesen elhelyezkedett szemével követte a lány minden mozdulatát.

- Egy kis sütit hozhatok?-kérdezte Grace udvariasan.
- Igen,kérek.-mosolyodott el és bement a konyhába,hogy pár teasüteményt dobáljon egy tányérra.
- Itt vannak.-tette le a férfi elé a tányért,aki mohón le is vett róla egyszerre hármat és a szájába tömte.
- Szóval...-kezdett bele,mikor kiürült a szája.-A Gárda egy nagyjából 2.000 éve működő,titkos szervezet,amely alaposan megválogatja tagjait és abban a megtiszteltesében van része,hogy ennek a szervezetnek a tagja lehet.
- És én komolyan ennyire különleges volnék?
- El sem tudja képzelni mennyire.-magyarázta teljes áhítattal.
- Mi lenne a feladatom?
- Nos,ezt nem itt mesélném el,hanem inkább az Otthonban.A Gárdisták házban...
- Miért,az is van nekik?
- Igen,sőt szakácsnőnk és edzőtermünk is van.
- Ha most tisztelettel leidiótáznám magát,nagyon megsértődne?
- Azt hiszem igen...-bólintott a férfi és még egy süteményt tolt be a szájába.
- Nos,akkor vegyük úgy,hogy nem mondtam semmit.Viszont ezután a mese után ne várja el tőlem,hogy bármit elhiggyek magának.
- Ezt sajnálattal hallom,pedig még szinte semmit nem mondtam el.
- Lássuk tovább,hátha tud még ennél is hihetetlenebbet mesélni.
- Szóval,a Gárda mindig is titokban működött és nem is áll szándékunkban mindenkinek feltárni titkainkat.A tagok igazából négyes csoportokba verődve vesznek részt a küldetésekben.
- Akkor nem olyanok,mint a három testőr,kár…
- Tudom,de csak a kiskegyed kedvéért nem változtatunk az ezer évnél is régibb szabályainkon.
- Meg sem fordult a fejemben.
- Akkor folytatnám.-köhhintette egyet és tekintetét az égre emelte,majd vissza Gracere.-Az ön feladata az lenne,hogy belépve biztosítja a 17-es felállás megmaradását.
- De a 17-et nem lehet négybe osztani...
- Nem is az a lényeg.A mi világunkban a 17 egy mágikus szám és védelmező szerepe van.
- Szóval..azt várja,hogy ezt az egész maszlagot bevegyem?
- Még nem fejeztem be.
- Csak tessék.Egy kis sütit hozzak még?
- Nem kérek.
- Akkor inkább folytassa.
- A küldetéseket a világ minden részén végzik,utazgatnak és közben megszabadítják a világot a gonosz démonoktól és az alvilág más teremtményeitől.Én volnék a 17. tag,én nem megyek küldetésekre.Magácska Ashtonnal,Joshal és Bliss-el leszel egy csoportban.Ők szinte a legképzettebb Gárdistáink.Ashton remek kardforgató,Josh mindenféle lőfegyver szakértője és Bliss pedig íjász.
- És én mi vagyok?A csapat felszolgálója?
- Nem.Az ön képességeit majd egy edző táborban fogjuk felmérni.
- És ha nem megyek bele ebbe az egészbe?
- Úgy emlékszem ezt már tisztáztuk.
- Legyen.Mikor kell elmennem oda a...hova is?
- Még ma este önért küldöm az egyik Gárdistát.Segít magának összepakolni és beszerezni a szükséges holmikat.
- Szükséges holmik?Van valami az önök világában amit még én is érthetek?
- Természetesen.
- Mi lenne az?
- Majd meglátja,ha egyszer belépett az Othonba.
- Akkor végeztünk?-kérdezte kicsit túl türelmetlenül.
- Igen.Hamarosan itt lesz az,aki majd segít önnek összepakolni.
- Remek,akkor mi ugye végeztünk?
- Egyelőre igen.
- Akkor viszlát.-tessékelte ki a lakásból a férfit,majd amint elment bevágta az ajtót és nekidőlt.

    El sem akarta hinni,hogy ez a pasi a józan eszével gondolkodik,hisz ilyeneket csak jó alaposan bedrogozva lehet kitalálni.

     Szükségem van egy cigire,gondolta és táskájához sétált,majd kivette belőle a dobozt,amiben már épp csak pár szál volt.Kivett egyet és szájához emelve meggyújtotta azt.A füst áldásként áradt szét testében és teljesen megkönnyebbült.Ez az érzés valami fantasztikus volt és ha tehette volna egész nap csak pöfékel,de ha minden igaz,és a férfi tejesen épelméjű,akkor hamarosan megérkezik valaki,aki majd segít neki összepakolni és elmenni abba a bizonyos Otthonba,amit ő ugyan még nem látott,de biztos volt abban,hogy szép hely lesz.

***

   Kicsit később,aznap délután Josh már semmi erőt nem érzett magéban az edzéshez,pedig tudta,hogy kell,ha nem akar lemaradni Ashton mögött,aki már így is fényévekre volt tőle,hisz sokkal jobb volt a munkájukban és rátermettebb is.Persze érezte,hogy van valami különleges a fiúban,de arra még nem sikerült rájönnie,hogy mi is az pontosan...

- Josh,te nem jössz vacsorázni?-robbant be a fiú szobájába Bliss.
- Azonnal ott vagyok,csak felveszek valamit magamra.-mosolygott a lányra és arcán a sebhely meghúzódott.
- Maradhatok nézni?!-dőlt neki a lány az ajtófélfának mosolyogva.
- Nem.-válaszolta Josh komolyan és a lány felé hajitott egy párnát,ám az ügyesen kitért előle és már dobta is vissza.
- Miért vagy ilyen kegyetlen?
- Azért,mert nem szeretem, ha bámulnak.
- Majd gyere,ha elkészültél.
- Oké.-bólintott Josh mosolyogva és elterült az ágyon.

    Nem volt kedve vacsorázni sem,pedig ha azt kihagyja akkor biztos volt benne,hogy a Mesternek lesz hozzá egy-két keresetlen szava.Fittyet hányva a következményekre,hisz mindig ezt tette,rávetette magát az átlagosnál keményebb ágyra és kezet mellkasán összekulcsolva bámulni kezdte a plafont,amin egy Jessica Alba poszter volt kifeszítve,emlékeztetve a fiatal Gárdistát,hogy valaha neki is volt kamasz kora.

- Josh,szerintem jönnöd kellene.-kiabált be a szobába Barry,majd hamarosan macska nyávogást is lehetett hallani,Josh innen tudta,hogy a macskája is Barry-val volt.
- Nem vagyok éhes.Mondd meg Daltonnak,hogy ezt most kihagyom.
- Szólok neki,de ha majd egy buzogánnyal töri rád az ajtót,akkor ne mondd meg,hogy első szóra beleegyeztem ebbe.
- Itt vagy még?-mennydörögte a fiú és oldalára fordulva kibámult az utcára.

   Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Grace járt a fejében.Talán még ő sem tudta miért,de ahogy lehunyta szemeit felvillant előtte a lány arca,fehér bőre,barna haja és izzó,zöld szemei.Nem volt egy szépség,de Josht sikerült megigézze olyan mértékben,amit még ő sem akart beismerni magának.

- Josh Bains,ha nem vonszolod lemagad az ebédlőbe,szavamra mondom,hogy bemegyek és a fülednél fogva vonszollak le azon az átkozott lépcsőn!-halotta Josh az ajtó másik oldaláról Ashton hangját,aki már sokkal idegesebbnek tűnt,mint Barry volt.
- Nem megyek.
- Szerintem nem akarod,hogy még egyszer elmondjam.Dalton azt üzeni,hogy leszedi a fejed,ha nem jössz le.
- Ugyan miért?Eddig nem volt ekkora balhé belőle.
- De be akar mutatni valakinek minket.Szerintem örülni fogsz neki.Kapsz egy szobatársat.
- Kit?-kérdezte Josh,de már az ajtóban állva.
- A kis Gracet kapod meg ideiglenes szobatársként,míg kipofozzák Filip szobáját.
- És a lányok?Ők nem tudják befogadni?
- Mind tiltakoztak az előbbi kis megbeszélésen,amiről ugye te lemaradtál és így gondoltuk nem bánod,ha szavazunk helyetted.-vigyorgott a szőke fiú és feketének ható szemeiben játékosság csillogott.
- Köszi.Máris sokkal jobb.De nálam nincs plusz ágy.
- Látod,milyen figyelmesek vagyunk.Itt ez a matrac,alhatsz ezen,míg a csaj a te szobádban van.
- Várj,arról nem volt szó,hogy én alszok a földön.
- De te úriember vagy és megengeded Gracenek,hogy az ágyadban aludjon.

- Persze,sőt még a reggeliét is ágyba hozom.Nem gondolod?-fintorgott Josh és barátjára csapta az ajtó.

   Így még kevesebb kedve volt lemenni,de tudta,hogy hamarosan úgy is visszajön Ashton és akkor kénytelen lesz csatlakozni a többiekhez.A Grace-el való találkozástól pedig borsódzott a háta.

***

Sziasztok!

Nem tudom ki emlékszik még,mert én már majdnem elfelejtettem,de egyszer régen még feltettem a saját regényem bevezetőjét és most,hosszú szünet után úgy döntöttem,hogy folytatom.Lehet senkit nem érdekel,de sajnálnám a beleölt munkát ebbe az egészbe,főleg ha kárba veszne.

Nem kell megijedni,nem lesz minden héten rész,sőt lehet,hogy jó sok idő fog eltelni két rész között,de ha lesz akinek írjam,akkor megpróbálom sűrűbben hozni a részeket.

Folytatás a többi történethez reményeim szerint már holnap este lesz,a Bittersweet Lovez,Yeeey!

Legyen szép napotok!

Puszi:*:*