Első rész

I.

   Reggel,szokás szerint az ébresztő csörgésére keltem,és szokás szerint üres volt mellettem az ágy.Nyújtóztam egyet és magam köré csavarva az egyik ágytakarót,mint minden reggel.Már annyira hozzá voltam szokva a folyamatos egyedül léthez,hogy szinte észre se vettem.Kisétáltam a hálószobából,lassú,álmos léptekkel,majd elkezdtem haladni a konyha felé.

   Mindig kellemes érzéssel töltött el,ha arra gondoltam,hogy ez mind az enyém.Visszaemlékezni arra a nyomorra és keserűségre,amiben éltem egészen addig,ameddig José be nem sétált az életembe,nos az mindig borzongással töltött el és nagyon féltem,hogy valaha is visszakerülök abba az életbe.

   A folyosón elhaladtam a leendő gyerekszoba mellett is...Rózsaszín falak,fehér gyermek ágy és minden,amire egy kis hercegnőnek szüksége lehet.Persze azért van egy valami sem a játékok,sem a hófehér bölcső nem tud megadni neki.Az apai szeretet.Bár már a kilencedik hónapban voltam...a dolgok semmit nem változtak.José ugyanannyit dolgozott és járt el itthonról,mint azelőtt és volt,hogy hetekig csak telefonon beszéltünk.

   Kezdetben annyira szenvedélyes és kedves volt.Annyi erély és magas elvárás volt benne,hogy azt hittem sosem tudok neki megfelelni,de aztán mégis belém szeretett,pedig okot nem igazán adtam rá.Régen sokat szenvedtem és nehéz volt meghódítania,de végül mégis meghódított és azóta a rabja voltam.Sosem szerettem még előtte senkit és ő megtanított milyen az igazi szenvedélyes szerelem.

-  Jó reggelt szépségem!-szólt bele aznap reggel a telefonba vidáman.
-  Azt hittem elfelejted.-mosolyogtam halványan.
-  Ma mész az utolsó vizsgálatra a szülés előtt.Hogy is felejthetném el?
-  Igaz,ne haragudj.Merre jársz?
-  Épp most hajtottam el a Cesar's Palace előtt.
-  A kis mázlista.a feleséged pedig itthon gubbaszthat és várhatja a csodát.
-  Hidd el,hogy szívesebben lennék otthon és várnám a csodát,de itt kell lennem és aláírni egy három milliárd eurós szerződést.
-  De ugye este már jössz haza?
-  Holnap mire felébredsz már otthon leszek.
-  Te főzöd a reggelit.
-  Mit szeretne az én királynőm?-hallottam hangján,hogy mosolyog.
-  Kiteszem a hűtőre.
-  Remek,de most mennem kell,mert megérkeztem.
-  Várlak haza,édes.
-  Nagyon szeretnék már otthon lenni.-tudtam,hogy igazat mondd,hallottam a hangján a vágyódást.

   A következő dolog amire pontosan emlékszem az a telefon hívás volt.A hívás,ami közölte,hogy a férjem egy terrorista támadás áldozata lett,amit a szállodában hajtottak végre,amelyben ő is megszállt.Pokolgépet robbantottak a hallban és a második emeleten.José pont akkor lépett ki a liftből,mikor az az őrült robbantotta a bombát.

   Azt éreztem,hogy mindent elvesztettem.De leginkább azt,hogy egy újabb fontos embert vesztettem el az életemből,akit nem tudok majd pótolni.Megint egyedül maradtam és,hogy egyedül kell felnevelnem a kislányomat,aki soha nem fogja ismerni az édesapját,mert egy őrült megölte azt.Valaki gondolt egyet és elvette tőlem a jövőmet és nagyon reméltem,hogy ha meghalt akkor a pokolra jutott és ott a legsötétebb sarokban rohad.

  José nélkül teljesen elveszett voltam és nem tudtam mit is kezdjek az életemmel.Aztán megszületett az én hercegnőm,Nora.Ő adott ismét értelmet az életemnek.Azt akartam,hogy jó élete legyen és ne kelljen szenvednie semminek a hiányától.Így kezdtem el fotósként dolgozni,mert bár volt pénzünk,azt félre akartam tenni az én kicsikém jövőjére.

*3 évvel később*

   Három kemény évvel a hátam mögött végre kijelenthettem,hogy új életet kezdtem.Kislányommal Svájcba költöztünk és vettünk egy csodaszép családi házat nem messze Berntől,de azért vidéken.Nagy kerttel és kör alakú kocsifelhajtóval,valamint medencével és egy nagy hintával a hátsó kertben.Szinte tökéletes...

   A költöztetők két napja végeztek és nekünk már csak annyi feladatunk maradt,hogy elfoglaljuk a házat.Késő este hajtottam be a garázsba és csak arra vágytam,hogy lefekhessek aludni,és persze magam mellett tudhassam az én kis hercegnőmet.

   Másnap reggel nagyon korán ébredtem és csak óvatosan szálltam ki az ágyból,hisz Nora még aludt.Lábujj hegyen tipegtem ki a szobából és leosontam a lépcsőn,hogy még csak véletlenül se keltsem fel a kislányt,aki a világot jelentette nekem.A konyhában reggelinek akartam neki látni,amikor megszólalt a csengő.Nem számítottam látogatókra,főleg nem az első reggel,de azért magamra kaptam a köntösöm és az ajtóhoz siettem.

   Álmoskásan tártam ki az ajtót és rendesen meglepődtem mikor egy szőke bombázó állt előtte,nagy kosár tésztával a kezében.

-  Miben segíthetek?-érdeklődtem.
-  Nos,arra gondoltam,hogy kaphatnál egy "Isten hozott a szomszédságban!" köszöntést.
-  Rendes tőled,de én azt hittem,hogy erre felé nem igazán lakik "szomszédság" .
-  Semmi baj.Nem lakok annyira a szomszédban,de telek szomszédok vagyunk és láttam tegnap este mikor jöttünk hazafele a párommal,hogy valakik beköltöztek,szóval arra gondoltam,miért is ne?
-  Köszi szépen.Gyere beljebb.-tártam szélesre előtte az ajtót és beengedtem.
-  Amúgy a nevem Klarissa Schmidt.-mutatkozott be,miközben letette a kosarat a konyhapultra.
-  Estefanía Nuñez.-mutatkoztam be én is.
-  Valahonnan ismerős a neved,de nem ugrik be honnan.
-  Lehet láttad már egy képemet valamelyik magazinban.De várj,nem hiszem,hogy te olyan magazinokat olvasnál,mint amelyekben én képeket készítek.
-  Pornó képeket csinálsz?-kerekedtek ki szemei.
-  Dehogy is.-nevettem-Sportfotókat készítek,de téged elnézve a Vogue-on és az Elle-en kívül nem sok magazint fogatsz a kezedben.
-  Ne ítélj meg első látásra.Egy sportoló az élettársam.
-  Ezt lehet nem így kellett volna tálalni.Így még rosszabb véleményem lesz rólad.
-  Igazad van,bocs.Szóval menedzser vagyok és összejöttem az ügyfelemmel.Nem anyagi hanem érzelmi okokból.
-  Sokkal jobban hangzik.Kávét?
-  Jöhet.-mosolygott.
-  És egy kis muffin?-tettem elé az általa hozott édességet.
-  Szintén.

   Elkészítettem a kávét és közben nekiláttam a reggelinek is.

-  Ha nem tolakodás,akkor szabad tudni kié a Hamupipőkés pohár?
-  Oh,ez a kislányomé,Noráé.
-  Van egy kislányod?-lepődött meg.
-  Fenn alszik.Nemsoká fel fog ébredni,akkor pedig itt fog toporzékolni és a reggeliét követeli.
-  Hány éves?
-  Nemrég töltötte a hármat.
-  És az apukája?
-  Nos,az édesapja meghalt.
-  Részvétem.-sóhajtott szomorkásan.
-  Köszönöm,de már túltettem magam rajta.Vagy legalább is megpróbáltam.
-  És akkor most ki a ház ura?
-  Én vagyok.Jelenleg nem randizom senkivel és nem is mentem férjhez újból.
-  De azért ugye majd fogsz?
-  Ha megtalálom az igazit.De ne csak én meséljek...Ki ez a híres sportoló,akivel élsz?
-  Kimi Räikkönen.Már négy éve kínozzuk egymást.
-  Gratulálok.Még nagyon sok négy évet nektek.
-  Köszi.

   Beszélgettünk még egy keveset,majd felébredt Nora és akkor természetesen reggelit követelt,amit végül a tv előtt kezdett el enni,így tudtunk még beszélgetni Klarissával.

-  És találtál már unkát magadnak?
-  Még nem,de már beadtam néhány helyre az önéletrajzomat.
-  Hát,sok sikert a munkakereséshez.
-  Kelleni is fog,mert nem sok újság van,aki fényképészt keres.
-  Majd megoldódik,ne aggódj.
-  Gyönyörű a kislányod.-nézett be a nappaliba,ahol Nora egy szerel bundás kenyérrel birkózott.
-  Köszönöm.
-  Este átjöhetnétek hozzánk vacsorázni.
-  Köszi szépen,lehet elfogadjuk.
-  Áthívom még az egyik barátunkat,szerintem szívesen megismerne.
-  Mondd,hogy nem egy férfi,és te most nem épp egy vakrandit próbálsz nekem megszervezni.
-  Éppenséggel a vesémbe látsz,de ha nem akarod,akkor nem hívom meg.
-  Hívd meg és mondd meg neki,hogy ne nyomuljon...akkor még barátok is lehetünk.
-  Megértve.-kuncogott és felhörpintette a kávéja maradékát.
-  Ennek örülök.Most ha nem haragszol,akkor mennem kell,mert elkésünk az oviból,ha nem öltözik fel a kis hercegnő,minél hamarabb.
-  Már itt sem vagyok,de el ne felejtsd,este nyolckor vacsi nálunk.A házat nem hiszem,hogy el tudod téveszteni.
-  Rendben.Alig várom.-mosolyogtam halványan.-És még egy kérdés,elegánsan,vagy lazán öltözzek fel?
-  Kényelmesen.Nem gálaest lesz.
-  Akkor jó.Este találkozunk.
-  Hal lesz a vacsi.-szólt még vissza a verandáról.

   Csak mosolyogtam,ahogy becsuktam mögötte az ajtót és szinte azonnal potyogni kezdtek a könnyeim.Velem nem sok ember volt ilyen kedves és közvetlen.Mondhatja bárki,hogy egy túlérzékeny hisztérika vagyok,de aki barátok nélkül nő fel,az igazán elérzékenyülhet,ha egy vadidegen ember "Isten hozott a szomszédban" muffin-okat hoz át neki,és meghívja vacsorázni magához,pedig alig ismerik egymást.

-  Mamszi,minden rendben?-guggolt le elém kislányom.
-  Persze,hercegnőm,csak a mami nagyon boldog.-töröltem le könnyeim,és felállva ölembe kaptam a pöttöm lánykát és felsétáltunk az emeletre,hogy felöltözzünk és elinduljunk az oviba.

   Nem sok időt töltöttünk öltözködéssel,de végül csak sikerült elkésnünk.Persze az óvónő megértő és kedves volt,de láttam a szemében,hogy már hétszer fűzött nyársra,csak az első öt percben.Nem mondtam semmit,mivel ez volt az egyetlen spanyol nyelvű óvoda,60 km-es körzetben,és nagyon nem kellett az,hogy kereshessek egy másikat.

-  Biztos rendben lesz itt a kislányom?-kérdeztem félve.
-  Igen.Nem kell félnie semmitől.Itt minden óvóvő professzionális képzést kapott.
-  Akkor jó.Még egyszer köszönöm,hogy nem rakott ki minket a késésért.Nem fordul elő többször.
-  Reméljük...-sóhajtott,és köszönés nélkül ott is hagyott.

   El se akartam hinni,hogy ez a nő fog a gyerekemmel foglalkozni,és már be is akartam menni,hogy mégis keressek egy másik óvodát,de akkor megláttam,hogy mennyire körberajongják a gyerekek,mintha egy igazi hős lenne.Még a saját gyermekem sem ugrált így körbe,pedig az anyja vagyok.Ezek tudatában pedig inkább szorosabbra fogtam magam körül a kabátot és hazamentem.Nem igazán volt dolgom,csak összepakolni a megágyazni,meg egy kis ebédet készíteni,no meg kicsomagolni.Ez pedig a vártnál jóval több időt vett igénybe.Majdnem elkéstem délután,mikor Norát kellett hazahoznom,és megint megkaptam t "tudom,hogy rossz szülő vagy" nézést,ami kényelmetlen helyzetbe hozott,de ezt is lenyeltem,mert épp nem volt kedvem jelenetet csinálni mindenki előtt.

   Este negyed nyolckor álltam be a zuhany alá és kezdtem neki emberi külsőt varázsolni magamnak,hisz egész nap smink nélkül mászkáltam,valamint azt hiszem,hogy délutánra egy kis paradicsom szósz is került a ruhámra,szóval,úgy nézhettem ki,mint egy csöves,aki rászabadult egy Adidas márkakereskedésre,de már összekoszolta magát, így azért rám fért egy kis tatarozás,valljuk be.Megmostam a hajam és megszárítottam,majd kerestem magamra ruhákat és kikészítettem.Ezután átmentem Norához,hogy őt is megfürdessem és felöltöztessem.Haját copfba fogtam,és rohantam is vissza készülni,hisz még sehol nem tartottam.Magamra kapkodtam a ruháimat és sminkeltem,majd belőttem a hajam és nyolc után tíz perccel kész is voltunk mindennel.

-  Mamszi,most hová megyünk?-kérdezte Nora izgatottan,mikor már a kocsiban voltunk.
-  Anya egyik új barátja meghívott minket vacsorázni és oda megyünk.
-  És mi lesz a vacsi?
-  Hal,azt hiszem.-válaszoltam kurtán és leparkoltam a ház előtt,ami hatalmas és varázslatosan szép volt.
-  Azt nem szeretem.
-  Én se,de ha meghívtak minket,akkor kedvesek leszünk és megesszük.Ha hazaértünk sütök neked rántottát.Mit szólsz?
-  Oké.-vigyorodott el és kicsatolta az övét.

    Az út,amin a házhoz sétáltunk végig ki volt világítva és valahol hátul egy kutya ugatott,de nem jött közelebb a hang,legalább nem téphet szét.Az ajtóhoz érve megnyomtam a csengőt és hamarosan ki is nyílt az ajtó,amiben Klarissa állt,kezében egy pohár vörös borral.

-  Végre itt vagytok!-ujjongott.
-  Bocs,kicsit soká tartott a készülődés,lányok vagyunk,nekünk el lehet nézni.
-  Igazad van.Gyertek beljebb.

   Besétáltunk és már jöttek is a többiek bentről.Két férfi volt,az egyik fehér inget és öltönynadrágot viselt,a másikuk pedig galléros nyakú pólót és farmert,az ő kezükben is ital volt.A félhomály miatt ugyan nem ismertem fel őket,de vidámnak tűntek.

-  Estefanía,hadd mutassam be az élettársamat,Kimit.Róla már meséltem neked.-mutatott a pólós tag felé,aki mosolyogva biccentett-Ő pedig a mi nagy gyerekünk,Sebastian Vettel.A gyereket nem kell szó szerint venni.-kuncogott Klarissa és kicsit az inges férfi felé terelt.
-  Nagyon örvendek.-kezdte az udvariasan.
-  Én is.-mosolyogtam zavartan.
-  Jaj,majdnem elfelejtettem bemutatni a kis hercegnőt.-csapott a homlokára Klarissa és a szobácskában lévő asztalra téve italát,felkapta az ölébe kislányomat.-Ez a szépség itt Nora.
-  Igazán örvendek,kisasszony.-lépett oda kislányomhoz Sebastian és egy puszit adott arcára.
-  Mamszi,ez a bácsi nagyon cuki.-heherészett Nora és felém nyújtotta kezeit,hogy vegyem át.
-  Te pedig túl őszinte...-súgtam a fülébe,amikor már az ölemben volt.
-  Nos,hogy mind itt vagyunk,tartozom egy kis vallomással.Mindenki tudja,aki ismer persze,hogy borzalmas szakács vagyok  és a spagettink kívül csak muffin-t tudok készíteni,így esett,hogy a mai vacsora kínai lesz,mert a halat szénné égettem és ha csak nem rakunk belőle tábor tüzet,akkor semmire nem tudjuk használni.
-  Én őszintén nem bánom.Nem a hal a kedvencem.-vont vállat Sebastian.
-  Nekem se!-ujjongott Nora,mire szúrós szemekkel néztem rá,de persze egy három éves kislány még nem igazán ment neki a gesztusaimból olvasni.
-  Remek.Akkor lássunk neki a vacsorának.-dörzsölte tenyereit Klarissa és beljebb tessékelt minket.

***

Ez lett volna ennek a történetnek az első rész.Kicsit megkésett,de remélem elnézitek nekem.A részről csak annyit,hogy nem lett valami izgalmas,sőt még én is kicsit a homlokom fogtam mikor visszaolvastam,mert nem ez lett a legjobb írásom,de lesz ez még jobb is.Ez amolyan ismerjünk meg néhány szereplőt rész volt,szóval remélem tetszett nektek.

Legyen szép estétek!

Puszi:*:*