Ahol abbamaradt...
- Köszönöm,hogy adott még egy esélyt.-kanalazott levesébe a finn világbajnok.
- Nincs mit.Arra gondoltam,hogy ha úgy is egymás nyakán fogunk lógni egy jó ideig,akkor miért ne ismernénk meg egymást jobban?
- Igaza van.De honnan ez a hirtelen váltás?
- Nos...Azt hiszem nem szabad megítélni az embereket az első benyomás után...vagy a második után.-húztam el a számat.
- És milyen jól döntött.Nem okozok csalódást,ígérem.
- Remélem is,mert vannak módszereim,amikkel le tudok szerelni egy gyökeret.
- Harcias,ezt szeretem.
- És őszinte,szóval nem kell attól tartania,hogy visszafogom magam,ha túl sok...magából.
- Ha már itt tartunk,akkor esetleg tegeződhetnénk is végre.
- Nem.Nekem ez így nagyon is tökéletes.Nem akarok egyelőre tegeződni.
- Akkor a szöszit miért tegezi?
- Talán mert fiatalabb nálam.
- Meg se mondtam volna,hogy idősebb,mint a kis német.
- Pedig de.Két évvel idősebb vagyok nála.És büszke vagyok a koromra.
- Ez még jobban tetszik.A legtöbb nő,akit a koráról kérdeznek általában letagadja vagy fiatalabbnak hazudja magát.
- Mondtam,hogy őszinte ember vagyok.
- Ezek után elhiszem magácskának.-vigyorgott rám,mint egy eszelős.
A gyomrom bucskázott a hasamban és úgy éreztem,hogy egy kanál levest se tudok lepréselni a torkomon.Reggel mentem oda Räikkönenhez,hogy lenne-e kedve velem ebédelni és ő természetesen igent mondott.Bár ki tudna nekem ellenállni?Mielőtt befejezhettem volna természetesen a csapat is megérkezett és olyan pletykára éhes tekintettel fürkésztek minket,hogy be kellett avatnom őket is.Először el se akarták hinni,de végül muszáj volt nekik,mert ez történik...
Ebéd után rövid úton leráztam a finnt,mondván,hogy dolgom van és felrohantam a szobámba,mert úgy éreztem Róka Rudi támadni fog,ha tovább kell jó pofiznom.Levegő után kapkodva csuktam be magam mögött a lakosztály ajtaját és szégyenkezve csúsztam le a fal mellé.Fejem a térdeimre hajtottam és átkoztam azt a percet,amikor elfogadtam azt az átkozott ajánlatot.Nem is tudom mit gondoltam,amikor megtettem.Nem is voltam normális.Hülye,hülye én,korholtam magam.
*Sebastian szemszöge*
Alig vártam,hogy végre haza mehessek és pihenhessek egy keveset,de addig még volt egy vacsora,amin részt kellett vennem és egy nagyon hosszú utazás.A hétvégének szerencsére vége volt,vagy nem annyira szerencsére,ezt sajnos nem tudom eldönteni,de egy valamiben biztos voltam.Abbey mesterkedik valamiben...Nem tudom erre a következtetésre,hogy is jutottam,de abban biztos voltam,hogy jók a megérzéseim vele kapcsolatban.
- Seb,kihűl a kávéd,ha csak így itt hagyod.-korholt Polka és felvéve a még szinte teli poharat a kezembe nyomta.
- Bocs,kicsit elgondolkodtam és íz meg itt maradt.
- Nem baj,csak sajnálnám,ha pocsékba menne.Itt minden nagyon drága,ráadásul még csak nem is olyan finom,mint ahogy azt ezért az árért várnád tőlük.
- Oké,megiszom,csak ne beszélj,kicsit fáradt vagyok.Hosszú volt ez a mai nap,ráadásul Abbey még csak meg sem látogatott.Egész nap Kimi körül sertepertél.
- És ez téged zavar?-könyökölt térdeire kíváncsian.
- Ha tudni akarod,akkor igen,nagyon is avar.
- Sajnálattal hallom,mert ezek ketten még a vacsi előtt az ágyban kötnek ki.Ne is reménykedj az ellenkezőjében.
- Most aztán jól felvidítottál,igazán köszi.-grimaszoltam.
- De most komolyan.Miért érdekel téged az a lány.Te vagy a harmadik ember,aki ezen az egy hétvégén belezúgott.
- Ki a másik kettő?
- Természetesen Kimi barátod és Rikk,a sajtósa.Nem hiszem,hogy elkerülte a figyelmed,hogy az a csaj a fél bokszutcával flörtöl és szemtelenül jól megy neki.Ahhoz képedt,hogy milyen kis dugó,minden pasi a lábai előtt hever.
- Ugye nem féltékenységet hallok ki a hangodból?-eresztettem meg egy "én tudom ám,hogy igazam van" féle vigyort.
- De igen,és elismerem,hogy nagyon tud valamit.
- Amy nem mondott róla semmit?
- Szóhoz se jut.Alig várja,hogy megszabaduljon tőle.Van valaki akivel szintén flörtölt és neki meg tetszik az a srác.
- Ezt sajnálattal hallom.Remélem azért még nincs minden veszve.
- Nyugi,ha rajtam múlik összejönnek.
- Csak nem akarsz beleavatkozni a magánéletébe?
- Ő kért meg rá,szóval de,bele akarok avatkozni.Vagyis annyira nem,de ha megígértem neki,akkor muszáj lesz tartamon magam a szavamhoz.
- Hát sok sikert.Amy rendes lány,őszintén szólva nekem is nagyon tetszik.
- Akkor miért nem mozdulsz rá?
- Nem most mondtad,hogy tetszik neki valaki?
- Jó,hagyjuk...látom,hogy ez a beszélgetés sehová nem fog kilyukadni,inkább megyek
- Vigyázz magadra és a vacsora előtt találkozunk a hallban.
- Ott leszünk.Te is pontos legyél és legalább egy zakót vegyél fel.
- Ígérem,hogy nem pizsamában megyek,csak ne firtassuk a dolgot.
- Szavadon foglak,szöszi.-nyomott egy puszit a homlokomra és már el is rohant.
*Kimi szemszöge*
Elégedett,talán már morbid vigyorral sétáltam a home-ok között,mikor megláttam az én szőkémet-ezalatt pedig Abbeyt értem-egy padon ücsörögni és egy magazin lapozgatni.Egy rövid szoknya és kockás felső volt rajta,haja pedig laza fonatokban hullott két oldalt a vállára.Szemüvege orrán kicsit lecsúszott és úgy nézett ki,mint egy kamasz lány,engem pedig teljesen beindított.Muszáj volt odamenjek hozzá és megszólítanom.
- Hey,szöszi...-huppantam le mellé,mire ő felemelkedett egy kicsit,mert megijedt.
- Önnek is szép napot.-mosolygott illedelmesen és már majdnem visszatért volna olvasmányához,mikor kikaptam azt a kezéből és belenéztem
- Hogyan dobjam fel a szexuális életem...kezdőknek.Milyen érdekes cikk.-vonogattam a szemöldököm,mire jól oldalba vágott.
- Tisztában voltam vele,hogy bunkó és arrogáns is,de arra nem számítottam,hogy analfabéta legyen.-csóválta a fejét nevetve.
- Köszönöm.Ezt vehetem akár bóknak is?
- Ahogy akarja.Mi járatban erre felé?-vette le szemüvegét,gondolom rájött,hogy ha én itt vagyok akkor ő nem sokat fog olvasni.
- A home-ba indultam,de úgy gondolom,hogy egy kis kitérő nem árthat.
- Nem a sajtósával kellene lennie és interjúkat adni?
- Mára végeztem velük,van egy csomó szabadidőm.
- Értem már.Akkor most mi jön?
- Visszamegyek a hotelbe,összepakolok és indulok a reptérre.
- Akkor nem marad a díszvacsorán?
- Ugyan minek?Inkább megyek haza és töltök egy kis időt a családomon.
- Jól teszi.Én pedig valószínű,hogy visszamegyek Amerikába és pihenek egy kicsit,mert holnap már dolgoznom kell.
- Milyen a főnököd?-kérdezte ártatlanul,de ezzel sikerült jól kizökkentenie a gondolatmenetemből.
- Hát...ő,egy nagyon érdekes fazon,nem igazán találkozunk.
- De azért azt tudja,hogy néz ki nem?
- Persze,hogy tudom,csak nem tartjuk a kapcsolatot személyesen.Általában e-mailben küldi el a cikkeit,én átnézem és beküldöm a szerkesztőségbe,ahol lehozzák.
- Furának hangzik,de ha magának ez megfelel.-vont vállat és szétterpeszkedett mellettem
- Nekem tökéletesen megfelel.Sokan a pokolra kívánják.
- Szerintem én valahol az élen szereplek.-horkantott fel cinikusan.
- Ezt nem is vontam kétségbe,de azért remélem,hogy egyszer rájön,hogy igaza van.
- A főnökének?Mégis miben?
- Hát sok mindenben...
- Például abban,hogy a vezetési stílusom csapni való és inkább gumiszobában lenne a helyem?
- Nos,részben ebben is,mert amikor először találkoztunk,lássuk be,épp ellopta az ebédem.
- Az azért volt,mert be akartam vágódni,de ahogy halad előre a hétvége,egyre inkább veszem észre,hogy magácskánál nem így lehet elérni a kellő hatást.
- Látja,ez egy jó észrevétel volt.Nálam több esélye van az érzékenyebb férfiaknak.
- Vagyis a nyomiknak.
- Azt azért nem mondtam,de az igazat megvallva,nem igazán bukok a macsókra.Szerintem túlságosan el vannak telve magukkal.
- És mit szólna hozzá,ha ezt a kicsi időt,míg nem utazunk Németországba,nálam töltené Finnországban.
- Azt a két napot?-kérdeztem lemerevedve.
- Igen.Szerintem jó móka lenne.
- Aha,azt akarja,hogy úgy összevesszünk,hogy soha ne szóljunk egymáshoz ezentúl?
- Tegyünk egy próbát.-villantott rám egy szédületesen csábító mosolyt,de engem ne hatott meg,viszont eszembe jutott a "megbízásom",így szinte azonnal válaszoltam.
- Legyen.-bólintottam,amivel szerintem sikerül úgy meglepnem,hogy elfelejtetett levegőt venni,de ez volt a lényeg,nem?
- Nincs mit.Arra gondoltam,hogy ha úgy is egymás nyakán fogunk lógni egy jó ideig,akkor miért ne ismernénk meg egymást jobban?
- Igaza van.De honnan ez a hirtelen váltás?
- Nos...Azt hiszem nem szabad megítélni az embereket az első benyomás után...vagy a második után.-húztam el a számat.
- És milyen jól döntött.Nem okozok csalódást,ígérem.
- Remélem is,mert vannak módszereim,amikkel le tudok szerelni egy gyökeret.
- Harcias,ezt szeretem.
- És őszinte,szóval nem kell attól tartania,hogy visszafogom magam,ha túl sok...magából.
- Ha már itt tartunk,akkor esetleg tegeződhetnénk is végre.
- Nem.Nekem ez így nagyon is tökéletes.Nem akarok egyelőre tegeződni.
- Akkor a szöszit miért tegezi?
- Talán mert fiatalabb nálam.
- Meg se mondtam volna,hogy idősebb,mint a kis német.
- Pedig de.Két évvel idősebb vagyok nála.És büszke vagyok a koromra.
- Ez még jobban tetszik.A legtöbb nő,akit a koráról kérdeznek általában letagadja vagy fiatalabbnak hazudja magát.
- Mondtam,hogy őszinte ember vagyok.
- Ezek után elhiszem magácskának.-vigyorgott rám,mint egy eszelős.
A gyomrom bucskázott a hasamban és úgy éreztem,hogy egy kanál levest se tudok lepréselni a torkomon.Reggel mentem oda Räikkönenhez,hogy lenne-e kedve velem ebédelni és ő természetesen igent mondott.Bár ki tudna nekem ellenállni?Mielőtt befejezhettem volna természetesen a csapat is megérkezett és olyan pletykára éhes tekintettel fürkésztek minket,hogy be kellett avatnom őket is.Először el se akarták hinni,de végül muszáj volt nekik,mert ez történik...
Ebéd után rövid úton leráztam a finnt,mondván,hogy dolgom van és felrohantam a szobámba,mert úgy éreztem Róka Rudi támadni fog,ha tovább kell jó pofiznom.Levegő után kapkodva csuktam be magam mögött a lakosztály ajtaját és szégyenkezve csúsztam le a fal mellé.Fejem a térdeimre hajtottam és átkoztam azt a percet,amikor elfogadtam azt az átkozott ajánlatot.Nem is tudom mit gondoltam,amikor megtettem.Nem is voltam normális.Hülye,hülye én,korholtam magam.
*Sebastian szemszöge*
Alig vártam,hogy végre haza mehessek és pihenhessek egy keveset,de addig még volt egy vacsora,amin részt kellett vennem és egy nagyon hosszú utazás.A hétvégének szerencsére vége volt,vagy nem annyira szerencsére,ezt sajnos nem tudom eldönteni,de egy valamiben biztos voltam.Abbey mesterkedik valamiben...Nem tudom erre a következtetésre,hogy is jutottam,de abban biztos voltam,hogy jók a megérzéseim vele kapcsolatban.
- Seb,kihűl a kávéd,ha csak így itt hagyod.-korholt Polka és felvéve a még szinte teli poharat a kezembe nyomta.
- Bocs,kicsit elgondolkodtam és íz meg itt maradt.
- Nem baj,csak sajnálnám,ha pocsékba menne.Itt minden nagyon drága,ráadásul még csak nem is olyan finom,mint ahogy azt ezért az árért várnád tőlük.
- Oké,megiszom,csak ne beszélj,kicsit fáradt vagyok.Hosszú volt ez a mai nap,ráadásul Abbey még csak meg sem látogatott.Egész nap Kimi körül sertepertél.
- És ez téged zavar?-könyökölt térdeire kíváncsian.
- Ha tudni akarod,akkor igen,nagyon is avar.
- Sajnálattal hallom,mert ezek ketten még a vacsi előtt az ágyban kötnek ki.Ne is reménykedj az ellenkezőjében.
- Most aztán jól felvidítottál,igazán köszi.-grimaszoltam.
- De most komolyan.Miért érdekel téged az a lány.Te vagy a harmadik ember,aki ezen az egy hétvégén belezúgott.
- Ki a másik kettő?
- Természetesen Kimi barátod és Rikk,a sajtósa.Nem hiszem,hogy elkerülte a figyelmed,hogy az a csaj a fél bokszutcával flörtöl és szemtelenül jól megy neki.Ahhoz képedt,hogy milyen kis dugó,minden pasi a lábai előtt hever.
- Ugye nem féltékenységet hallok ki a hangodból?-eresztettem meg egy "én tudom ám,hogy igazam van" féle vigyort.
- De igen,és elismerem,hogy nagyon tud valamit.
- Amy nem mondott róla semmit?
- Szóhoz se jut.Alig várja,hogy megszabaduljon tőle.Van valaki akivel szintén flörtölt és neki meg tetszik az a srác.
- Ezt sajnálattal hallom.Remélem azért még nincs minden veszve.
- Nyugi,ha rajtam múlik összejönnek.
- Csak nem akarsz beleavatkozni a magánéletébe?
- Ő kért meg rá,szóval de,bele akarok avatkozni.Vagyis annyira nem,de ha megígértem neki,akkor muszáj lesz tartamon magam a szavamhoz.
- Hát sok sikert.Amy rendes lány,őszintén szólva nekem is nagyon tetszik.
- Akkor miért nem mozdulsz rá?
- Nem most mondtad,hogy tetszik neki valaki?
- Jó,hagyjuk...látom,hogy ez a beszélgetés sehová nem fog kilyukadni,inkább megyek
- Vigyázz magadra és a vacsora előtt találkozunk a hallban.
- Ott leszünk.Te is pontos legyél és legalább egy zakót vegyél fel.
- Ígérem,hogy nem pizsamában megyek,csak ne firtassuk a dolgot.
- Szavadon foglak,szöszi.-nyomott egy puszit a homlokomra és már el is rohant.
*Kimi szemszöge*
Elégedett,talán már morbid vigyorral sétáltam a home-ok között,mikor megláttam az én szőkémet-ezalatt pedig Abbeyt értem-egy padon ücsörögni és egy magazin lapozgatni.Egy rövid szoknya és kockás felső volt rajta,haja pedig laza fonatokban hullott két oldalt a vállára.Szemüvege orrán kicsit lecsúszott és úgy nézett ki,mint egy kamasz lány,engem pedig teljesen beindított.Muszáj volt odamenjek hozzá és megszólítanom.
- Hey,szöszi...-huppantam le mellé,mire ő felemelkedett egy kicsit,mert megijedt.
- Önnek is szép napot.-mosolygott illedelmesen és már majdnem visszatért volna olvasmányához,mikor kikaptam azt a kezéből és belenéztem
- Hogyan dobjam fel a szexuális életem...kezdőknek.Milyen érdekes cikk.-vonogattam a szemöldököm,mire jól oldalba vágott.
- Tisztában voltam vele,hogy bunkó és arrogáns is,de arra nem számítottam,hogy analfabéta legyen.-csóválta a fejét nevetve.
- Köszönöm.Ezt vehetem akár bóknak is?
- Ahogy akarja.Mi járatban erre felé?-vette le szemüvegét,gondolom rájött,hogy ha én itt vagyok akkor ő nem sokat fog olvasni.
- A home-ba indultam,de úgy gondolom,hogy egy kis kitérő nem árthat.
- Nem a sajtósával kellene lennie és interjúkat adni?
- Mára végeztem velük,van egy csomó szabadidőm.
- Értem már.Akkor most mi jön?
- Visszamegyek a hotelbe,összepakolok és indulok a reptérre.
- Akkor nem marad a díszvacsorán?
- Ugyan minek?Inkább megyek haza és töltök egy kis időt a családomon.
- Jól teszi.Én pedig valószínű,hogy visszamegyek Amerikába és pihenek egy kicsit,mert holnap már dolgoznom kell.
- Milyen a főnököd?-kérdezte ártatlanul,de ezzel sikerült jól kizökkentenie a gondolatmenetemből.
- Hát...ő,egy nagyon érdekes fazon,nem igazán találkozunk.
- De azért azt tudja,hogy néz ki nem?
- Persze,hogy tudom,csak nem tartjuk a kapcsolatot személyesen.Általában e-mailben küldi el a cikkeit,én átnézem és beküldöm a szerkesztőségbe,ahol lehozzák.
- Furának hangzik,de ha magának ez megfelel.-vont vállat és szétterpeszkedett mellettem
- Nekem tökéletesen megfelel.Sokan a pokolra kívánják.
- Szerintem én valahol az élen szereplek.-horkantott fel cinikusan.
- Ezt nem is vontam kétségbe,de azért remélem,hogy egyszer rájön,hogy igaza van.
- A főnökének?Mégis miben?
- Hát sok mindenben...
- Például abban,hogy a vezetési stílusom csapni való és inkább gumiszobában lenne a helyem?
- Nos,részben ebben is,mert amikor először találkoztunk,lássuk be,épp ellopta az ebédem.
- Az azért volt,mert be akartam vágódni,de ahogy halad előre a hétvége,egyre inkább veszem észre,hogy magácskánál nem így lehet elérni a kellő hatást.
- Látja,ez egy jó észrevétel volt.Nálam több esélye van az érzékenyebb férfiaknak.
- Vagyis a nyomiknak.
- Azt azért nem mondtam,de az igazat megvallva,nem igazán bukok a macsókra.Szerintem túlságosan el vannak telve magukkal.
- És mit szólna hozzá,ha ezt a kicsi időt,míg nem utazunk Németországba,nálam töltené Finnországban.
- Azt a két napot?-kérdeztem lemerevedve.
- Igen.Szerintem jó móka lenne.
- Aha,azt akarja,hogy úgy összevesszünk,hogy soha ne szóljunk egymáshoz ezentúl?
- Tegyünk egy próbát.-villantott rám egy szédületesen csábító mosolyt,de engem ne hatott meg,viszont eszembe jutott a "megbízásom",így szinte azonnal válaszoltam.
- Legyen.-bólintottam,amivel szerintem sikerül úgy meglepnem,hogy elfelejtetett levegőt venni,de ez volt a lényeg,nem?
***
Hoy!
Hát ide is meghoztam a frisset,de a többihez őszintén megmondva nem tudom mikor lesz friss,azért próbálkozom.
Legyen szép estétek!
Puszi:*:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése