14.Rész

   Utoljára három hónapja tudtam beszélni Mirával.Rettenetesen hiányzott,de tudtam,hogy ha ő nem akar engem,akkor nekem is
tovább kell lépnem.Bár továbbra is minden nap megpróbáltam vele felvenni a kapcsolatot...egyszerűen nem ment.Nem vette fel a telefont,nem válaszolt az e-mailjeimre és ő sem hívott és nem keresett.Mindenki azt javasolta,hogy lépjek tovább és keressek valakit,akivel tényleg lehet egy normális kapcsolatom és élhetem vele az életemet,mint azt az én koromban kellene tegyem.

   Bár nem akartam,de az sem lehetett,hogy egész életemben egy olyan lányra várjak,aki annyira nem akar csalódást okozni a családjának,hogy inkább feladja a boldogságát..nem tudom,hogy ez mennyire logikus,de ha egyszer valaki csak így eltűnik,akkor már én se tudom mit lehet csinálni.

   Egy hónapja kezdtem el ismét randizni,de nem igazi beleéléssel,és annak ellenére,hogy Kimi újabb és újabb lányokkal hoz össze,még nem bukkantam rá arra a bizonyosra,aki be tudná tölteni,vagy akár csak megpróbálhatná pótolni Mira helyét a szívemben.

-  Haver,rád komolyan rád férne már egy buli.-huppant le mellém Tommi,régi személyi edzőm.
-  Sosem hittem volta,hogy egyszer ezt a te szádból fogom hallani.
-  Pedig ennek is eljött az ideje.Én majd behunyom a szemem,mikor lerészegedsz és hazaviszlek.
-  Igazi barát vagy.-mosolyogtam keserűen barátomra,semmi kedvem nem volt kimozdulni.
-  Ezért vagyok itt.Tudom,hogy Kimi is nagyon szeretne itt lenni,de dolga van.
-  Az igen...Meg kell fektessen pár modellt és ki kell ürítsen pár vodkás üveget.Komoly meló.
-  Sosem tudhatod.Lehet épp most keresi a te következő Mirádat.
-  Biztosan...ez lesz az ötödik,csak ezen a héten.Sosem fogja megunni.
-  Nézd a pozitív oldalát.Most jön két hét,amit csak pihenéssel tölthetsz.
-  Igen,de előtte el kell mennünk még a hivatalos vacsorára,ahol bájologhatok a jó  néppel és még panaszkodnom sem szabad.
-  Hátha Mira is ott lesz.
-  Csak az hiányzik.Ott lesz,de akkor egy időben a bátyja is ott lesz,és akkor még csak a közelébe se mehetek,mert úgy őrzi,mint egy kopó.
-  Jó,igazad van.De legalább megbizonyosodhatnál róla,hogy minden oké vele.
-  Hagyjuk inkább Mirát.Adj egy sört...
-  Csak ne lássam,mikor kibontod.
-  Elfordulok...-kúszott vérszegény mosoly arcomra.

 *Mira szemszöge*

   Álmosan húztam fejemre a takarót és nem akartam felébredni.Olyan jó volt a puha ágyban ébredni és csípőmet hozzányomni a mellettem szuszogó férfi oldalának,hogy az valami leírhatatlan.Lassan nyitogattam szemeim és azonnal mosoly kúszott ajkaimra,amikor megéreztem tarkómon leheletét és fejem alatt izmos karját.Kicsit mocorogni kezdtem és szembe fordultam vele.

  Arcát tegnap előtti borosta fedte és ajkai picit szétnyíltak alvás közben.Teltek és íveltek voltak,mintha csak panelekkel hívogattak volna,hogy csókoljam meg őket.Ujjaimat remegve vezettem végig állán,nyakán és kulcscsontján,egészen mellkasáig,onnan pedig vállára,ahol eljátszottam pár pillanatig a tetoválásán,majd végül tovább haladtam és ujjainál kötöttem ki.

-  Hátralévő életemben erre fogok ébredni?-nyöszörögte.
-  Attól függ,mit tervezel a hátralevő életedre.-koppintottam óvatosan orra hegyére,amitől megmozgatta azt,mint egy kis nyuszi.
-  Leginkább téged.
-  Milyen aranyos reggel,Ramos úr.
-  Ne is mondd kérlek,tudom, Alonso kisasszony....
-  Reggelit kérsz?
-  Szólj Juanitának,hogy készítsen valamit.
-  Én szeretném csinálni a reggelit.Meg aztán ha ennyit leszek itt,akkor már nem is lesz szükséged bejárónőre.
-  Te ugye nem gondolod,hogy bármilyen körülmények között is hagynám,hogy te takarítsd ezt az őrületesen nagy házat?-könyökölt fel.
-  De szegény nő is tudna használni némi segítséget.
-  Azért vannak a komornyikok és még egy szobalány.
-  Jó,nem akarok vitatkozni.-emeltem fel kezeimet védekezésként és rámosolyogtam páromra.

   Bizony.Mondhatom ezt,hiszem lassan egy hónapja együtt voltunk.Nem indultak zökkenőmentesen a dolgaink,mert rengeteget alkudoztunk és vitatkoztunk,de végül mégis egymás mellett kötöttünk ki.A bátyám szinte ugrált örömében és a család többi tagja se igazán bosszankodott emiatt.Bár még mindig naponta eszembe jutott az én kis németem,ha még nevezhettem így egyáltalán,de megpróbáltam boldog lenni az új életemmel és a maximumot kihozni belőle.

-  Akkor reggeli?-szólalt meg kicsivel később.
-  Nekem jöhet,de előtte le kellene még zuhanyozni,fogat mosni,meg ilyenek.
-  Legyen akkor egy közös zuhany,utána reggeli?
-  Tökéletes.-adtam puszit arcára és kiszállva az ágyból elindultam a fürdőszoba felé.

   Egy gyors közös zuhany után lementünk a konyhába és megkértem Juanitát,hogy dobjon össze egy kis reggelit.Negyed óra múlva egy hadseregnek elég étel borította az asztalt és az összes napilapból egy példány ott volt,amit a városban kihordtak.Leültünk és nekiláttunk a reggelinknek.

-  Ez a nő egy angyal...Nem tudom,hogy old meg mindent ilyen könnyen és ilyen gyorsan.-haraptam bele egy
kocka sárga dinnyébe.
-  Szerintem csak végzi a munkáját,hisz ezét kapja azt a horribilis fizetést.
-  Mintha az ő fizetése miatt befuccsolna a családi kasszád.-vágtam vissza cinikusan.
-  Egyél inkább,mert a végén kihűl a gyomrod.-kuncogott és kezébe vett egy újságot,példáját én is követtem.

    Amint a kezembe vettem az újságot,és elolvastam a szalagcímet kiesett a villa a kezemből,és egy pillanatra kihagyott a szívem.A címoldalon Seb volt,mellette pedig egy csodaszép szőke nő,bár a kép csak illusztráció volt,de mégis...Nem gondoltam volna,hogy ilyen gyorsan tovább lép.Bár,ha csak megnézzük a saját életemet,akkor nem hibáztathattam,hogy boldog akart lenni.Hisz egyetlen üzenetére sem válaszoltam,pedig eleinte kaptam tőle,minden nap...aztán egyre kevesebbet és kevesebbet.

-  Kicsim,minden rendben?-fogta meg kezemet Ser,amitől összerezzentem.
-  Persze,csak félrenyeltem...Ez minden.
-  Biztos jól vagy?-döntötte oldalra a fejét aggódóan.
-  Teljesen.Fojtassuk a reggelit,mert a végén elkésel az edzésről.
-  Igaz.Már majdnem elfelejtettem az edzést.
-  Tényleg.Meg akartam kérdezni,hogy akkor szombaton végül elmegyünk Nandóval és Dashaval a gálára?
-  Ha te szeretnél akkor szabaddá teszem magam és mehetünk.
-  Imádlak,édes.-adtam neki egy óvatos csókot.
-  Én is téged.-mosolygott rám tündérien és arcán megjelentek a kis gödröcskék,amiket annyira szerettem.

   Egész reggeli alatt mosolyogtam,pedig legbelül pici,apró darabkákra hullott a lelkem és legszívesebben ordítottam volna,ahogy a torkomon kifért,de kontrolláltam magam és úgy tettem,mintha semmi nem történt volna.

   Később,amikor egyedül maradtam felhívtam Lara-t,de nem vette fel a telefont,lehetséges,hogy a laborban volt és ott ugye nem szabadott használni a telefonokat.Erről persze megint csak Sebastian jutott eszembe és a második találkozásunk amikor eljött a C.E.R.N.-be,hogy visszaadjam a telefonját és,hogy mennyire gyerekesen viselkedtünk mindketten.De talán már akkor is éreztem iránta valamit.Mivel tudtam,hogy Ser egészen kettőig nem jön haza,és nekem el kellett valamivel töltenem az időt,összeszedtem magam és elmentem bevásárolni a gálára.Ez is elterelte kicsit a gondolataimat.

*Sebastian szemszöge*

     Mérgesen csaptam az asztalra a poharamat,amiből már nem az első adag vodkát ürítettem ki.Az asztalon előttem egy kép hevert Miráról és valami focistáról.a tag piszkosul jóképű volt és azt sem zárom ki,hogy pénze is volt rendesen.Aki a Real-nál játszik annak azért biztos van mit a tejbe aprítania.Az újságíró,akitől  a képet kaptam azt mondta,hogy senki nem tud még róla és ő sem biztos benne,hogy együtt vannak,de elég nagy a valószínűsége,hogy már legalább egy hónapja együtt járnak.Ez pedig megérdemelte,hogy igyak az egészségükre és a boldogságukra egyet.

   Fogalmam sincs,hogy kerültem haza,de másnap délben otthon voltam,a kanapén,betakarva és ellátva.Az asztalon egy nagy bögre víz volt és két szem aszpirin,amit igazán tudtam értékelni.Fejfájásom elviselhetetlen volt és csak még rosszabb lett,amikor eszembe jutott a kép és az,hogy Mira egy ilyen bájgúnár mellett kezdett új életet,mikor már elhatároztuk,hogy akkor végre egy pár leszünk.A tudat dühített fel,hogy még csak nem is szólt róla,hogy ne várjak rá,mert semmi értelme.

-  Na,hogy aludtál,szöszi?-jelent meg Kimi az ajtóban egy doboz gyerekeknek készített gyümölcslével a kezében.
-  Egész jól,bár a fejem az hasogat.
-  Vegyed be az aszpirint,attól jobb lesz,meglátod.
-  A szívfájdalmat is meggyógyítja?
-  Mira,igaz?-húzott elő a zsebéből egy papírt és elém dobta az asztalra.

   Széthajtogatva rájöttem,hogy az a kép az,amelyen Sergioval van.

-  Egyáltalán ki ez a tag?Tudunk róla valami használhatót is?
-  Azon kívül,hogy a füle tövén is pénz van és,hogy egy kacslábon forgó villában él Madridban,semmit.
-  Remek.Csak remélni merem,hogy a ma esti gálára nem támad kedvük elkísérni Alonsot,mert akkor kiugrok az emeletről.
-  Dehogy fogsz.Elviszed magaddal Amandát és ha ott lesz a kis csaj,és meglátja milyen bombanővel vagy,ő fog kiugrani az ablakon.
-  Ajánlom,hogy igazad legyen.-fenyegetőztem,annak ellenére,hogy a fejem még mindig hasogatott.

*Aznap este*

   A partira megérkezve még csak kevesen voltak a teremben,de a zene élénk ritmusban szállt benn és mindent körbelengett.A sarokban egy nagyobb piramisban álltak a pezsgőspoharak és gyöngyöző pezsgő hullámzott bennük.Kör alakú asztalok voltak felsorakoztatva két oldalon és azokon előételek voltak felszolgálva,meg rágcsálni való.

   Megszorítottam Amanda kezét és besétáltunk,hogy megkeressük az asztalunkat.Nem is kellett sokat kutatnunk,a harmadik volt az ajtótól.Sajnos nem néztem meg kivel voltunk egy asztalhoz ültetve.Hamarosan megérkezett Jenson és barátnője,akik leültek velünk szemben.Egész jó hangulatban telt az este,ameddig megérkezett az Alonso család.Szó szerint...Alonso elhozta a barátnőjét,valamint Mirát és a pasiját.Keserű íz gyűlt a számba és legszívesebben köptem volna egyet,hogy megszabaduljak ettől a mardosó íztől.

    Mira gyönyörűen nézett ki,a krémszínű,testre símúló ruhájában,a vadító sminkben és a makulátlan bőrével.Egyszerűen megbabonázott...Szinte tátott szájjal néztem rá,egészen addig,ameddig meg nem indultak felénk.Félelmem pedig beigazolódott,a mi asztalunknál voltak a számukra fenntartott helyek.Kézen fogva,kacarászva jöttek felénk,egészen addig ameddig meg nem láttak minket.Mira arca letorzult a felismeréstől és láttam rajta,hogy ezt az estét ő sem így képzelte...

-  Seb...-suttogta megrökönyödve,és még jobban megszorította a spanyol férfi kezét.

***

Ez lenne a rész,remélem tetszett nektek.Folytatás nem tudom mikor lesz,de igyekszem majd hamar hozni nektek.

Legyen szép napotok,mert valószínű már csak reggel fogjátok elolvasni.

Legyetek jót!

Puszi:*:*